Az egyik mesélte, a másik lejegyezte, a harmadik pedig kiadta
Balla Árpád Zoltán székelyudvarhelyi fotográfus és Márton László budapesti író közös kötetét, a Tövises képsort mutatták be Székelyudvarhelyen, a művelődési ház koncerttermében. A két szerző mellett a hétfő esti eseményen jelen volt Hajdú Áron, a csíkszeredai Bookart Kiadó igazgatója.
A társszerzős kötet 2021 decemberében jelent meg a csíkszeredai Bookart Kiadó gondozásában. A könyv udvarhelyi bemutatóján az író, a fotóművész és a kiadó igazgatója egyaránt arról beszélt, hogy milyen hatással volt a szöveg a munkásságukra, illetve fordított esetben, egyenként milyen hatást gyakoroltak a megjelent kötetre. A bemutató közönségét Simon Mária-Timea, a művelődési ház igazgatója köszöntötte. Elmondta, két művész találkozásának és egy zseniális mű születésének lehettünk tanúi, ami bizonyíték arra, hogy egyetlen kötetben összeférhet egymással az irodalom és a fotográfia. A beszélgetést továbbiakban Márton László vezette.
A szerzőt nem kimondottan az életrajzi irány érdekelte, amikor már körvonalazódni látszott, hogy a kötetlen beszélgetésekből akár egy kötetre való sztori is létrejöhetne. A beszélgetések a pandémia alatt kezdődtek, 2020 nyarán. A fotós elbeszélésében azt a központi motívumot kereste, ami köré az emberi élet küzdelmei szerveződnek. Érdekelte, hogy milyen sorsok keverednek az 1950-es évek második felében születettek nemzedékében. Szerencsésnek mondta, hogy ezeken kívül a közös munka során egy harmadik tényezőre is rátalált – egy sajátos írói látásmódra.
A fotóművész kifejtette, hogy 2019-es strasbourgi kiállítása után számára lezárult egy alkotói szakasz, s nem tudta, mi következhetne ezután. Szerette volna album formájában kiadni a kiállított képeket, illetve tudta, hogy az album szövegének megírását a budapesti szerzőre bízza.
– A Tövises képsorral létrehoztuk Móricz Zsigmond A boldog ember című regényének modern változatát – mondta az író.
Mint elhangzott, Móricz a regénye első kiadásához megfogalmazta, hogy a kötete maga a valóság, ahol a narrátor csupán tolmácsa a történetnek, mert a sorokon keresztül valójában a magyar földműves, Joó György szólal meg a világ előtt. Akárcsak Móricz, a budapesti író sem csupán megformálta, hanem alakította és színesebbé tette a hősét, néhol elrugaszkodva a valós élettörténettől.
Ahogy a könyvben is olvasható, az udvarhelyi fotóművészt már középiskolás kora óta foglalkoztatta a fotózás. Az édesapja gépével kezdett fényképezni, szintén azzal tanulta meg a technikákat, később az udvarhelyi nagy öregek vették a szárnyaik alá. Brassóban sajátította el a képszerkesztést és a különböző mozgóképtechnikákat. 2002 óta már digitális technikával fotózott, de ehhez újra kellett tanuljon mindent, ami a képfeldolgozással összefüggött. Mint mondta, az analóg tapasztalat sokat segített a digitális fotózásnál.
A könyvkiadó igazgatója megosztotta a kézirattal kapcsolatos első benyomásait. A szöveget és a történetet is erősnek nevezte, ráadásul kiemelte az album darabjainak nagyszerűségét. Mint mondta, mindezt össze kellett egyeztetni egymással, s ez hatalmas feladatot jelentett a kiadó számára. Sokáig kutatta a megfelelő formát, ami megteremti a szöveg és fotó egyensúlyát.
A könyvbemutató végén a fotóművész elmondta, szeptember 26-án nyílik kiállítása Udvarhelyen. Addigra megjelenik egy újabb könyv is, ami kimondottan üveges képekből áll majd, illetve a fotográfia művészetéről értekezik. Az új könyv hasonlóan társszerzős kötet lesz, de többet nem árult el ezzel kapcsolatban.
Miklós Dalma