A különbözőség pszichológiája és differenciáló pedagógia címmel jelent meg Dósa Zoltán és Barabási Tünde könyve. A kötet a ma iskolájának egyik legaktuálisabb témáját járja körbe, segítséget nyújt azoknak a pedagógusoknak, akik hisznek a méltányosság elvében, és az egyéniséget tiszteletben tartva szeretnének oktatni. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Székely­udvarhelyre kihelyezett pedagógusképző tagozatának munkatársai avatott szakértői a témának. A Kolozsvári Egyetemi Kiadónál megjelent kötetükben a különbözőség pszichológiájának okait, megjelenési formáit, a kultúra és a különbözőség közti összefüggéseket, illetve azt taglalja, hogy az ezt tiszteletben tartó differenciáló pedagógiát hogyan lehet a gyakorlatban megvalósítani. Barabási Tünde és Dósa Zoltán állítják, hogy a különbözőségben és másságban nem az oktatást és nevelést nehezítő tényezőt kell látni, hanem a megoldásorientált pedagógiai szemléletmódot érvényesítve, előnyös megkeresni azokat a lehetőségeket, amelyek elvezetnek oda, hogy a gyermekek megkapják azokat a lehetőségeket, amelyek közepette kibontakoztathatják képességeiket. Nem születünk egyformának A városháza Szent István termében tartott múlt heti könyvbemutatón a pszichológus dr. Dósa Zoltán felvázolta, hogy a gyermekek közötti különbségeket egyrészt meghatározza az egyedi génkészlet, amellyel a világra jön, majd a környezeti hatások összessége. Továbbá ma már a kutatók egyetértenek abban, hogy a gyermek születésekor már rendelkezik egy veleszületett, ún. magtudással, és mindezek meghatározzák működését a világban, azt, hogy milyen lesz a munkamemóriája, de különböző képességekkel, gondolkodási móddal „veszünk részt” a mindennapokban, és ma már többféle intelligenciatípusról is beszélnek. Ott van továbbá a temperamentum, mert egyáltalán nem mindegy, hogy tudjuk-e: a melankolikus gyermeket sosem szabad(na) megszégyeníteni, a szangvinikusról lepereg a büntetés, a flegmatikust nehéz kimozdítani egykedvűségéből, a kolerikusnak pedig a büntetés is fáj, de a dicséretre is vevő. Sőt erre az egészre rányomja bélyegét az adott kultúra, amelybe beleszületünk – jelentette ki Dósa Zoltán. Az egyéniség megmutatása A kötet második részében dr. Barabási Tünde, aki a pedagógia és neveléstudományok szakértője, azt írja le, hogy a különbözőség mentén miként teremthető meg az egyenlő esély, ami előfeltétele az önmegvalósításnak. Manapság nagy kihívás, hogy az iskola meglássa, hogy a gyerekek nem egyformák, és differenciáltan közelítse meg az oktatás és nevelés kérdését. Ez a méltányosság pedagógiája – hangsúlyozta Barabási Tünde, hiszen az „egyenlősdi” nem feltétlenül jelent egyforma esélyt a különböző temperamentummal, képességgel, személyiséggel, szociális-kulturális háttérrel rendelkező gyermekek számára. Az igazi cél az lenne, hogy minél több gyereket a saját egyéni képességein belül tudná érdemben fejleszteni az iskola. Barabási Tünde nemcsak a szociálisan hátrányos, illetve a sérült gyerekekre fókuszált a könyv megírásakor, hanem az ún. átlagos gyerekekre is, mert ők sem egyformák. Hiszen van, akit biztatással, van, akit dicsérettel, van, akit öleléssel, van, akit jutalommal lehet motiválni. Tolerancia nélkül nem megy! A pedagógusok zöme egyébként alkalmaz differenciálást lehetővé tevő módszereket, ilyen például a projektoktatás vagy a kooperatív módszer, de a szakember szerint minél szélesebb körben kellene kiterjeszteni ezt a megközelítést. Elismerte ugyanakkor, hogy ehhez szemléletváltásra van szükség (többek között ehhez is szeretne hozzájárulni a bemutatott könyv), és tolerancia nélkül nem megy a különbözőségeket figyelembe vevő oktatás. Még értékelni is jobb lenne differenciálva – hangzott el az eseményen. A kötet tehát a pszichológiai háttér, a kortárs tudományos eredmények mellett gyakorlati útmutatót is kínál az óvónőknek, tanítóknak, tanároknak, hogy honnan induljanak el, ha differenciáltan szeretnének oktatni. Sőt még a szülőkkel való differenciáló kapcsolattartásra is kitér az egyik fejezet. Ha valaki beszerezné a kiadványt, a BBTE székelyudvarhelyi tagozatánál érdeklődhet. Asztalos Ágnes