Mivel tavaly ilyenkor, amikor kezdődtek a koronavírus-járványhoz kapcsolódó óvintézkedések, ugyancsak itt voltunk ebben a Homoródszentmártonhoz tartozó kis faluban, arra gondoltunk, hogy célszerű lesz itt most is nézelődni és tájékozódni, hiszen az ilyen vidéki közösségeken viszonylag könnyen mérhető a változás. Az egy évvel ezelőtt tartott megemlékezésen a Homoródmenti Hagyományőrző Huszárok is jelen voltak Gyepesben, akárcsak most, annyi különbséggel, hogy akkor lóháton. Tavaly helyiekből verbuválódott énekkar lépett fel, szavalatok is elhangzottak. Akkor szimbolikusnak mondható: negyvennyolc résztvevőt számláltunk, most huszonkettőt. Nem voltak ugyan ez idáig itt áldozatai a járványnak, viszont úgy tűnik, hogy a kényszerű bezártság a lelkekben okozott változásokat, az emberek részben elszoktak a templomba járástól, de el a közösségi alkalmaktól is. A szabadtérben tartott ünnepi szertartás és koszorúzás idején nem zárták le a forgalmat. Néhány autó – bizonyára olyan gépkocsik, amelyek tulajdonosa helyben, vagy a szomszédos Homoródremetén lakik – annak rendje-módja szerint áthajtott az ünnepen. Egyik úrvezető integetett. A többi nem. Érdekes, hogy egy lengyel rendszámú gépkocsi szépen megállt, s a vezetője, bár nem készült az ünnepre, nem viselt ünneplőt, fedetlen fővel állt, és maga is velünk énekelte a himnuszainkat. Hiszen mind a kettőt, és az emlékünnepet is becsületesen magáénak érezte. Bardócz-Tódor András tiszteletes nem véletlenül választotta Pál apostoltól a korintusiakhoz írt második levél harmadik részének 17. versét, hiszen maga is bizakodó. Reménykedik a fiatal lelkész, hogy a hit megerősíthető és a kitartás folytonossága fenntartható, ahogyan a forradalom katonái is bíztak, hiszen valóban győzelemre vitték az eszmét, a megtorlást azonban a császári hadak segítségére érkező orosz túlerő végezte el aljasul. Bennünk kell lennie annak az erőnek, amely által a világunk struktúrái újjáépülhetnek. Megtudtuk, hogy az alig száz fős gyülekezetnek ma is megvan az a 8-10 fős kitartó magja, amely rendszeres templomlátogató, akik – ha nem is teljes létszámban – felváltva látogatják az istentiszteleteket. A megyei tanács támogatásával tavaly sikerült felújítani az orgonájukat, villamosították a harangozást. Ebben az évben közösségi programokra pályáztak, nyertek is egy összeget, amelyet arra szán a gyülekezet, hogy együttléti alkalmakat teremtsen, illetve gyermektáborokat is szerveznének, ha a közegészségügyi helyzet azt lehetővé teszi. Mert a jövőben is szükségünk lesz az együttlétekre, a közös hétköznapiakra és az ünnepiekre egyaránt. A szerző felvételei

Simó Márton