borús égbolt
A pedagógus, aki az egész faluközösséget nevelte
A péntek esti díjátadón Tassaly Ildikó nyugalmazott magyar–francia szakos tanárnak ismerték el, köszönték meg több évtizedes, a közösségépítő, Máréfalva község jó hírét-nevét öregbítő oktatói-nevelői és kulturális munkásságát.
[caption id="attachment_59572" align="aligncenter" width="1000"]
Bogos Rozália átnyújtja a díjat Tassaly Ildikónak. Szívügye az anyanyelv Fotó: Pál Árpád[/caption]
Zsúfolásig megtelt a máréfalvi Balázs Imre Képtár pénteken este. Volt kollégák, tanítványok, műkedvelő színjátszók, a falu elöljárói egyaránt fontosnak tartották, hogy tanúi legyenek a 2017-es Máréfalváért-díj átadásának és személyesen gratuláljanak a kitüntetettnek.
A családias hangulatú ünnepség résztvevőit, köztük a 2015-ben díjazott 90 esztendős Rónai Istvánt, a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület elnöke, Szallós Kis Judit üdvözölte. Beszédében emlékeztetett: a Millennium évében az egyesület égisze alatt Dávid Balázs, Dávid Emil és Dávid Lajos által alapított díjat olyan személyiségnek, köztiszteletben álló személynek ítéli a kuratórium, aki tudása legjavát állítja a faluközösség szolgálatába.
– Rangja van e kitüntetésnek, olyan munkára, szolgálatra figyel, ami több bármilyen szolgálati kötelességnél. Díjazottjainkat elhivatottság, megszállottság jellemzi, tudnak előre tekinteni, és elég bátrak, hogy céljaikért áldozatokat hozzanak. Ők a mindennapok hősei, akik alázattal áldoznak időt, tudást a közösségért, szülőfalunkért, tágabb dimenzióban magyarságunkért – fogalmazott Szallós. – Felvállalják a tehetséggondozást, cserkészetet, amatőr színjátszást, táboroztatást, tájházalapítást, -gondozást, elárvult gyermekek felkarolását, máréfalvi történetek, hagyományok felelevenítését, embertársaik szolgálatát. A díj nemcsak elismerés, hanem a további elköteleződés záloga is, hiszen olyan emberek díjazottjaink, akikre mindig számítunk, mert a közösség szolgálatában alázattal végzett munkájukra igény van – fűzte hozzá.
A fentieknek minden szempontból és minden kétséget kizáróan megfelel a 18. alkalommal átadott Máréfalváért-díjra érdemesnek találtatott Tassaly Ildikó tanárnő, hiszen nemcsak tanárként, de művelődésszervezőként is beírta nevét a falu krónikájába – mondta laudációjában Bogos Rozália, a máréfalvi Nyirő József Általános Iskola igazgatója. Méltatásában ismertette: a székelyudvarhelyi születésű, a helyi gimnáziumban érettségizett, a kolozsvári egyetem filológia tanszékének magyar–francia karán a hatvanas évek végén diplomázott pedagógus élete és tanári pályája szorosan összefonódik Máréfalvával. Nemcsak azért, mert a helyi általános iskolában 1976 őszétől egészen a 90-es évek végéig, nyugdíjba vonulásáig, több évtizeden át „tanította Kodály-módszerrel” Beaudlaire anyanyelvét, következetesen és kellő szigorral dolgozott azért, hogy tanítványai ne csak a faramuci francia segéd- és rendhagyó igék helyes ragozását sajátítsák el, de helyesen, szépen fejezzék ki magukat magyar nyelven is. Tassaly tanárnő érdeme, hogy szívügyének tekintette a színvonalas helybéli műkedvelő színjátszást is. Nevéhez több, máig emlékezetes előadás fűződik, többek közt a Székelyfonó, amit a kolozsvári Állami Opera Színpadán is bemutattak, vagy a szintén osztatlan sikert arató Háry János operett színrevitele.
– Ritkán fordul elő, hogy nem találom a megfelelő szavakat, hogy érzéseimet kifejezzem. Életem talán egyik legnagyobb meglepetése ez a díj. Az, hogy közel 30 éve elmentem a faluból, és még vannak emberek, akik emlékeznek arra, ami volt, olyan gesztus, amit nem lehet elfelejteni – Tassaly Ildikó, vagy ahogy egyik őt köszöntő volt színjátszó nevezte, „a mi tanárnőnk”, meghatottan köszönte meg a máréfalviaknak a nem várt, de jóleső elismerést. A szó szerint is könnyes hangulatot kolléganőjének a szervezőknek címzett „kritikai” megjegyzése, miszerint „a tanárnő büdös petróleumlámpához és fűtetlen kultúrházhoz van szokva” váltotta kacagósra.
A péntek esti díjátadó ünnepélyességéhez a volt műkedvelő színjátszók csoportjának, a helybéli kórusnak rövid előadása, valamint Kohárné Balázs Éva népdalcsokra is hozzájárult.
A Péter László képzőművész plakettjéből, oklevélből álló Máréfalváért-díjat 2000-ben József Veronika, Szép Gyula, Kovács Piroska, 2001-ben Szász Gábor, Bogos István, 2002-ben post mortem dr. Dávid Lajos, 2003-ban Kovács Imre, 2004-ben Balázs Imre festőművész, 2005-ben Szallós Kis Judit, 2006-ban Lőrincz Zsuzsanna, 2007-ben Bogos Rozália, 2008-ban Olasz Katalin, 2009-ben Kovács Piroska, 2010-ben Dávid Izabella, 2011-ben Pál Vilmos, 2012-ben Dávid Lajos, 2013-ban Olasz Erika és Kovács Gyula, 2014-ben András Loránd, 2015-ben Fóris Mária, Rónai István, 2016-ban pedig Lukács Sándor vehette át.
Lázár Emese
Bogos Rozália átnyújtja a díjat Tassaly Ildikónak. Szívügye az anyanyelv Fotó: Pál Árpád[/caption]
Zsúfolásig megtelt a máréfalvi Balázs Imre Képtár pénteken este. Volt kollégák, tanítványok, műkedvelő színjátszók, a falu elöljárói egyaránt fontosnak tartották, hogy tanúi legyenek a 2017-es Máréfalváért-díj átadásának és személyesen gratuláljanak a kitüntetettnek.
A családias hangulatú ünnepség résztvevőit, köztük a 2015-ben díjazott 90 esztendős Rónai Istvánt, a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület elnöke, Szallós Kis Judit üdvözölte. Beszédében emlékeztetett: a Millennium évében az egyesület égisze alatt Dávid Balázs, Dávid Emil és Dávid Lajos által alapított díjat olyan személyiségnek, köztiszteletben álló személynek ítéli a kuratórium, aki tudása legjavát állítja a faluközösség szolgálatába.
– Rangja van e kitüntetésnek, olyan munkára, szolgálatra figyel, ami több bármilyen szolgálati kötelességnél. Díjazottjainkat elhivatottság, megszállottság jellemzi, tudnak előre tekinteni, és elég bátrak, hogy céljaikért áldozatokat hozzanak. Ők a mindennapok hősei, akik alázattal áldoznak időt, tudást a közösségért, szülőfalunkért, tágabb dimenzióban magyarságunkért – fogalmazott Szallós. – Felvállalják a tehetséggondozást, cserkészetet, amatőr színjátszást, táboroztatást, tájházalapítást, -gondozást, elárvult gyermekek felkarolását, máréfalvi történetek, hagyományok felelevenítését, embertársaik szolgálatát. A díj nemcsak elismerés, hanem a további elköteleződés záloga is, hiszen olyan emberek díjazottjaink, akikre mindig számítunk, mert a közösség szolgálatában alázattal végzett munkájukra igény van – fűzte hozzá.
A fentieknek minden szempontból és minden kétséget kizáróan megfelel a 18. alkalommal átadott Máréfalváért-díjra érdemesnek találtatott Tassaly Ildikó tanárnő, hiszen nemcsak tanárként, de művelődésszervezőként is beírta nevét a falu krónikájába – mondta laudációjában Bogos Rozália, a máréfalvi Nyirő József Általános Iskola igazgatója. Méltatásában ismertette: a székelyudvarhelyi születésű, a helyi gimnáziumban érettségizett, a kolozsvári egyetem filológia tanszékének magyar–francia karán a hatvanas évek végén diplomázott pedagógus élete és tanári pályája szorosan összefonódik Máréfalvával. Nemcsak azért, mert a helyi általános iskolában 1976 őszétől egészen a 90-es évek végéig, nyugdíjba vonulásáig, több évtizeden át „tanította Kodály-módszerrel” Beaudlaire anyanyelvét, következetesen és kellő szigorral dolgozott azért, hogy tanítványai ne csak a faramuci francia segéd- és rendhagyó igék helyes ragozását sajátítsák el, de helyesen, szépen fejezzék ki magukat magyar nyelven is. Tassaly tanárnő érdeme, hogy szívügyének tekintette a színvonalas helybéli műkedvelő színjátszást is. Nevéhez több, máig emlékezetes előadás fűződik, többek közt a Székelyfonó, amit a kolozsvári Állami Opera Színpadán is bemutattak, vagy a szintén osztatlan sikert arató Háry János operett színrevitele.
– Ritkán fordul elő, hogy nem találom a megfelelő szavakat, hogy érzéseimet kifejezzem. Életem talán egyik legnagyobb meglepetése ez a díj. Az, hogy közel 30 éve elmentem a faluból, és még vannak emberek, akik emlékeznek arra, ami volt, olyan gesztus, amit nem lehet elfelejteni – Tassaly Ildikó, vagy ahogy egyik őt köszöntő volt színjátszó nevezte, „a mi tanárnőnk”, meghatottan köszönte meg a máréfalviaknak a nem várt, de jóleső elismerést. A szó szerint is könnyes hangulatot kolléganőjének a szervezőknek címzett „kritikai” megjegyzése, miszerint „a tanárnő büdös petróleumlámpához és fűtetlen kultúrházhoz van szokva” váltotta kacagósra.
A péntek esti díjátadó ünnepélyességéhez a volt műkedvelő színjátszók csoportjának, a helybéli kórusnak rövid előadása, valamint Kohárné Balázs Éva népdalcsokra is hozzájárult.
A Péter László képzőművész plakettjéből, oklevélből álló Máréfalváért-díjat 2000-ben József Veronika, Szép Gyula, Kovács Piroska, 2001-ben Szász Gábor, Bogos István, 2002-ben post mortem dr. Dávid Lajos, 2003-ban Kovács Imre, 2004-ben Balázs Imre festőművész, 2005-ben Szallós Kis Judit, 2006-ban Lőrincz Zsuzsanna, 2007-ben Bogos Rozália, 2008-ban Olasz Katalin, 2009-ben Kovács Piroska, 2010-ben Dávid Izabella, 2011-ben Pál Vilmos, 2012-ben Dávid Lajos, 2013-ban Olasz Erika és Kovács Gyula, 2014-ben András Loránd, 2015-ben Fóris Mária, Rónai István, 2016-ban pedig Lukács Sándor vehette át.
Lázár Emese
.jpg)
