Korondon a böllérversenyt három évvel ezelőtt indították útjára a helyi önkormányzat kezdeményezésére. Az Ízig-vérig nevet viselő disznótor-fesztivál ez idő alatt jól beilleszkedett a községi programok sorába. [caption id="attachment_64510" align="aligncenter" width="2600"] A hús feldolgozását poharazgatással segítik. Derekas munka, jó szórakozás Fotók: Simó Márton[/caption] Míg az első alkalommal az Ízig-vérig disznótorfesztiválra többnyire a Korond községben működő civil szervezetek neveztek be, illetve egy-két vállalkozó, tavaly és tavalyelőtt ez tovább változott, bővült, új csoportok jelentkeztek, míg mások szüneteltették a részvételt. Hét részt vevő csapat – Most hét csapat volt jelen – mondotta Ravasz Mihály, a Korondi Turisztikai Egyesület elnöke –, amelyek közül négy visszatérő. Az önkormányzat, a Szigetlakók baráti társaság, a fúvószenekar és a turisztikai egyesület csapata visszatérőnek számít, új jelentkezők az atyhaiak, a korondi középiskola tanáraiból álló csoport és a helyi futballcsapat képviselői. Az atyhaiak közül többen is Udvarhelyen laknak, vagy kétlaki életet élnek, de most összpontosították az erőt és a kezdeményezőkészséget, s nagy lelkesedéssel jöttek. Külön öröm volt látni az atyhaiakat a legnagyobb, 270 kilós disznóval, s azt is, hogy beálltak a pedagógusok is, illetve Adorján Imre plébános, aki alapos háttérmunkát végzett híveit segítendő, és szombaton sofőrként működött, hozta-vitte a felszereléseket, illetve többször fordult, azokat az idősebbeket is elhozta, akik kíváncsiak voltak a programokra. [caption id="attachment_64511" align="aligncenter" width="2600"] Ízlettek a résztvevőknek a versenyzők által készített disznóságok. Kisütötték[/caption] Versenyben a pálinkák is – Fontos a csapatépítés és a közös élmény – folytatta a beszélgetést Ravasz Mihály –, de tétje is van, hiszen reggeltől késő délutánig zajlanak a különböző fázisok. A bírálóbizottság jelen van a disznó leszúrásától kezdve. Díjat kap az a csoport, amelynek böllérje a legszínvonalasabban végzi a dolgát, de versenyben vannak a kínáló-pálinkák is, amelyet a disznófogók kapnak. A perzselést hagyományos módon végzik, szalmával, és a zsűri megvizsgálja, hogy melyik a legsikerültebb, melyiknek a bőre sült igazán szép pirosra. Ezek után a lecsipecsi, a káposztaléleves, a kolbász és a véres-májas kóstolása és zsűrizése következik. Végül elismerést kap a legízlésesebben berendezett sátor. Ahogy körbejártunk a községközpontban, a Páll Lajos Művelő- dési Ház előtti téren elhelyezett standokon, láthattuk, hogy minden csapat igyekezett bemutatni azokat a szimbolikus tárgyakat, amelyek közt élnek. Nyilvánvaló, hogy a focisták a maguk sporteszközeit, trófeáit hozták, a tanács dolgozói pedig egy hagyományos irodai szobát modelleztek. Az atyhaiak paraszti szobabelsőt alakítottak ki, hagyományos asztalokkal, székekkel, padládákkal, falvédőkkel, s a nagyanyáink kelengyéiből származó szőttesekkel és varrottasokkal díszítették. A sátor bejáratánál két szalmabábu – papó és nannyó fogadta a betérőket. A böllérverseny hatással van a turizmusra is Ravasz Mihály, aki vállalkozóként is részt vesz a község társadalmi és gazdasági életében, elmondta, hogy ma már turisztikai szempontból is érzékelhető a böllérverseny hatása, hiszen vannak visszatérő vendégeik, s nemcsak a környékből jönnek, vagy Magyarországról, hanem olyan hazai, román vidékeken élő csoportok is, akiket érdekelnek a székelyföldi kulináris értékek, a ránk jellemző, sajátos hagyományok, az az ízvilág, amely csakis a miénk. – Nagyon fontos, hogy a községnek ezt az arculatát is megmutassuk. Biztos, hogy a disznó feldolgozásához kapcsolódó tudás számára is „felvonulási terep” minden ilyen jellegű találkozó, hiszen mind a férfiak, mind az asszonyok tanulnak egymástól, felelevenítenek rég elfeledettnek hitt mozzanatokat. Mélyebb és nagyobb a népi tudástár, mint gondolnánk – mondja a szakember. Jó hangulat, esőben Nem volt mellékes a kialakult hangulat sem. Reggel ugyan még derült volt az ég, s a fagypont alatti hőmérséklet kedvezett a disznóölésnek meg a perzselésnek, később azonban úgy eleredt az eső, hogy délutánig abba sem hagyta. Ahogyan a parasztember dacolt régebb az időjárás viszontagságaival, a most szolgálatban levő böllérek is rendületlenül helytálltak. Sok falustárs, kolléga, rokon látogatta meg a sátrakat, úgyhogy végeláthatatlan volt a kínálgatás és az etetés. A szentegyházi Hot Jazz Band szolgáltatta az illő háttérzenét, majd bevetették magukat az abásfalviak, a híres abásfalvi cigányzenekar, amely a Székelyföld oly sok zugában felbukkan, ha ünnepi esemény van. Idősebb és fiatalabb muzsikusok sorakoztak fel, és hozták magukkal az utánpótlást is, hogy bizonyítsák, nem fognak elhallgatni a hangszerek, s a népdalok sem merülnek feledésbe. Nagyon jó hangulat alakult ki, s a zenészeket alig akarták átengedni egyik sátorból a másikba. Még néhány vonatkozó részletről érdeklődve megtudtuk, hogy volt egy gazdának öt disznója, így azokat megvásárolták helyben, kettőt máshonnan szereztek be. A húst kötelező módon bevizsgáltatták – az alaposabb és szakszerűbb módszerrel, hisz éppen a községben fordultak elő trichinellás esetek a közelmúltban –, minden mozzanatra odafigyeltek, hogy közegészségügyi szempontból is rend és fegyelem legyen. A csapatok a megmaradt húst és a „kőccséget” megtartják, hazaviszik, felfüstölik és hasonló közösségi események során fogyasztják el. Ravasz Mihály elmondta, készülnek az egyesületükkel a fenyőkúti tőzegláp felújítására a tavasszal, s talán az akkori kaláka során, a babgulyáshoz fogják felhasználni a csülköket. A többi csoportot nem kérdeztük, de biztos, hogy hasonlóan gondolkodnak. Ezen a hagyományos gasztronómiai eseményen minden jelenlevő – versenyző és látogató – egyaránt nyert. Több díj, mint gondolnánk Menet közben kiderült, hogy több a díj, mint gondolnánk. Még a hangulatot is jutalmazták. Kezdjük az elején a felsorolást: a legjobb henteseknek (Veres Csaba, Máté Árpád és Fábián Ferenc) egy-egy kést adtak át. A disznófogóknak adott pálinkák közül a legjobb a korondi középiskola csapatáé volt. Az atyhaiak perzselték meg a legszebben a disznót. Az installációk terén a polgármesteri hivatal irodát mintázó díszlete bizonyult nyerőnek. A torokpecsenyék (lecsipecsi) kategóriájában a Korondi Fúvószenekar nyert. Hangulat terén a Turisztikai Egyesület Korond bizonyult a leginkább kiemelkedőnek, és ugyancsak ők főzték a legjobb korhelylevest. A Szigetlakók baráti társasága töltötte a legízletesebb kolbászt, az atyhaiak véres-májasa ízlett a leginkább. Palóznak önkormányzata (község Veszprém megyében, Korond egyik testvértelepülése) különdí- ját a Szigetlakók vehették át. Simó Márton