Több száz székelyudvarhelyi hajtott fejet a márciusi ifjak emléke előtt a vasárnapi megemlékezésen, amit a Márton Áron téren tartottak. Az ünnepi koszorúzást és a huszárok felvonulását követően, elsőként Szakács-Paál István polgármester mondott beszédet, felhívva a figyelmet, hogy a magyarság történelmében a szabadság nemcsak egy „lábjegyzet”, hanem maga a történet.

– A magyar nemzet története újra és újra ugyanarról szól: amikor el akarták venni a szabadságunkat, mi felálltunk, amikor el akarták venni a hazánkat, mi megvédtük, amikor el akarták venni a jövőnket, mi mindig újrakezdtük. Ez a magyarok története, de különösen igaz ez Székelyföldön – fogalmazott, kiemelve, hogy a székelység története a hazához, magyar szóhoz, közösséghez való hűség és a kitartás története.

Az elöljáró arra is kitért, hogy a székely anyaváros szülöttjeinek a magyarság nem csupán származást, hanem a nyelv, a kultúra, a közösség és olykor küzdelem vállalását is jelenti.

– A magyar nemzet és az anyaország akkor erős, ha mi képesek vagyunk kiállni érte, nem kérésre, utasításra, hanem erős belső indíttatással, felelősséggel és bátorsággal – fogalmazott a polgármester.

Bíró Barna-Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke beszédében felvetette, hogy a szabadságharc mellett a Bethlen Gábor vezette Erdélyi Fejedelemség és az agyagfalvi nemzetgyűlés is választ ad arra a kérdésre, miként marad fenn egy közösség. – Bethlen tudta, hogy a birodalmaknál Erdély sem nagyobb, sem erősebb nem lesz, de eldöntötte, hogy okosabb lesz náluk. Ez ma sem egy rossz stratégia (…) megőrizni a mozgásteret, megtalálni a keskeny utat, ahol a nemzet megőrizheti a szabadságát – fejtette ki Bíró Barna-Botond.

Mint kiemelte, a történelemről beszélve gyakran hajlamosak vagyunk csak a sikertörténetekre emlékezni, miközben a történelemben sokkal több nép elveszett, mint fennmaradt.

– Nem mindig azért vesztek el, mert legyőzték őket, hanem mert elfáradtak közösségként gondolkodni. A közösségek nem attól maradnak fenn, hogy nincs nehézség az életükben, hanem attól, hogy együtt néznek szembe a nehézségekkel, és nem felejtik el, hogy összetartoznak – szögezte le. 

Soltész Miklós, Magyarország egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára a magyar összefogás eredményeire és az anyaország segítséget nyújtó támogatásaira emlékeztette a jelenlevőket, rámutatva, hogy mint a 48–49-es forradalom hőseit, a mai magyar nemzetet is fenyegetések sora éri.

– A szabadságharcban mindig ott álltak székely testvéreink: katonával, ágyúval szolgálták, védték a hazát és nemzetet. A vereség nem rajtuk múlott, akkor is, mint ma, iszonyú erővel támadtak hazánkra: akkor is, mint ma, birodalmi központ akarta megmondani, miként éljünk és hódoljunk be másoknak, akkor is és ma is meg akarják mondani, miért nincs szükségünk önálló és szuverén magyar nemzetre – fogalmazott Soltész, aki Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke üzenetét is elhozta.

– Ahogy 1848–49 idején, most is vannak, akik ellenünk törnek, fenyegethetnek minket akár nyílt háborús vagy pénzügyi zsarolásokkal, vezetékek elzárásával, de nem engedünk nekik. Azoknak is megálljt parancsolunk, akik a határon túli testvéreink szavazati jogát akarják elvenni. Sorsunk egy döntésen múlik, itt az idő, hogy együtt védjük meg az elmúlt másfél évtized nemzetpolitikai eredményeit – tolmácsolta Orbán Viktor szavait. 

Az ünnepi műsort a Vox Gimiensis kórusának dalai, az Oroszhegyi Fúvószenekar kísérte, a Boróka és a Debreceni Népi Együttes előadása, valamint Kristóf Béla és Kristóf Rebeka zenés produkciója egészítette ki. A megemlékezőket történelmi egyházaink képviselői áldották meg, békét és erőt kérve az összmagyarság számára.