Gyámolító gyógyír, kúráló pirula. Mozzanatok a gyógyszerészet történetéből címmel érdekes gyógyszertörténeti kiállítás nyílt megy a Szent István-napi ünnepség részeként a Haáz Rezső Múzeumban. A tárlat a népi gyógyító praktikák, illetve a modern gyógyszergyártási technológiák bemutatása mellett az erdélyi patikák világába is betekintést nyújt. [caption id="attachment_34452" align="aligncenter" width="493"] Üvegcsék, mozsarak, tégelyek. Gyógyszertári kellékek Fotó: Asztalos Ágnes[/caption] A Haberstumpf-villa pincegalériájában rendezték be a fél éven át látogatható gyógyszertörténeti kiállítást, a megnyitót augusztus 20-án, szombaton este tartották. A kiállítás a Maros Megyei Múzeum időszakos tárlata, egy picit helyivé „varázsolva” – tudták meg a megnyitó résztvevői. Mindkét múzeum, az udvarhelyi és a marosvásárhelyi intézmény igazgatója, Miklós Zoltán és Soós Zoltán a múzeumok közti példaértékű együttműködést emelték ki köszöntőbeszédükben. Gálfi Árpád polgármester pedig a tárlat időutazás-jellegét hangsúlyozta, amely a középkori hiedelmektől napjaink csúcstechnológiájáig vezeti el a látogatót. A tárlat a népi gyógyászat, a hagyományos gyógyszertárak, valamint az ipari gyógyszergyártás világába kalauzolja az érdeklődőket. 150 évet ölel fel, de e másfél évszázad alatt forradalmasították a gyógyászatot, ez az a másfél évszázad, amikor elvált a népi gyógyászat a tudományos fejlődéstől, és miközben még hisznek helyenként a ráolvasásban, már olyan kapszulázógépeket alkotnak, amelyek 48 000 kapszulát képesek kinyomni óránként. A tárlatlátogató elsőként a népi gyógyító praktikák, a gyógynövények felhasználásának titkaiba nyer betekintést, majd beléphet a 18–19. századi erdélyi patikák terébe. Az első polgári gyógyszertárak a szász városokban jöttek létre, Szebenben, Besztercén, Brassóban, ahol már nem kuruzslók, hanem szakképzett gyógyszerészek kínálták a gyámolító gyógyírt, vagy a kúráló pirulát. Magyar gyógyszerészetről, képzésről és patikákról itt Erdélyben a XIX. századtól beszélhetünk. Az eredeti tárlat három marosvásárhelyi patinás patikán keresztül mutatta be ezt a korszakot, az Udvarhelyen látható viszont az egykori székelykeresztúri Jéger és a székelyudvarhelyi Koncz patikát hozza közelképbe. A Küküllő parti város első patikája, az Oroszlánhoz címzett intézmény 1786-ban nyílott meg, és ez 1835-ben ahhoz a Koncz családhoz került, amely igazi gyógyszerészdinasztia volt, ahol a mesterség apáról fiúra szállt, és ők működtették évtizedekig a város egyetlen gyógyszertárát. A második patikát id. Solymossy János alapította 1861-ben gróf Mikó Imre segítségével, a következő, a Szent József patika már 1938-ban létesült. Az évszázados Koncz patika egészen 1944-ig, a szovjet megszállásig töretlenül működött. A kiállítás megnyitóján az is elhangzott, hogy ezek a gyógyszertárak rendkívüli gondot fordítottak az igényes, reprezentatív terek kialakítására, nemcsak a vevők fogadásánál, hanem a laboratóriumokban is, ezért a fennmaradt berendezési tárgyak, eszközök iparművészeti örökségünk értékes darabjait képezik. A múzeumban látható tárgyak jelentős részét Abrán Tünde, a Tünde Gyógyszertár tulajdonosa ajánlotta fel, továbbá a székelykeresztúri Molnár István Múzeum járult hozzá gyűjteményének darabjaival a kiállításhoz. A tárlat harmadik „mozzanata” nem jöhetett volna létre a marosvásárhelyi Richter Gedeon Gyógyszergyár támogatása nélkül. Kisfilm, eszközök, laboratóriumi műszerek és gépek segítik itt a modern gyógyszergyártás világának megismerését. Szakmailag jól megalapozott, de mégis könnyen befogadható a tárlat anyaga – mondták a megnyitón jelen lévő gyógyszerészek. Asztalos Ágnes