A helybéliek azt mondják, hogy az Értékvédő Program nélkül Énlaka fele már nem volna meg, elpusztult volna vagy átépült volna, mint a többi székelyföldi falu. Énlakán viszont mindössze két ház épült az elmúlt húsz évben, azok is részben szem előtt tartva az értékvédők tanácsait, most pedig ravatalozót építenek, abban bízva, hogy a feléledő falu hosszú évtizedekig fogja használni. [caption id="attachment_30121" align="aligncenter" width="1000"] Ravatalozókápolna épül a faluban. Élni akarás Fotó: Bene-Szabó Réka[/caption] Énlaka épített örökségének kutatását 1993-ban kezdte meg két csíkszeredai építész, Albert-Homonnai Márton és Szikszai László, és kereken húsz éve annak, hogy Román András műemlékvédelmi tanácsadó és képviselő kezdeményezésére ennek az örökségnek a védelmét vállalta és folyamatosan támogatja Budapest V. kerület Belváros-Lipótváros Ön­kormányzata. Énlaka a díszvendég – 1996-ban egyhangúlag, pártpolitikán felülemelkedve fogadta el a testület az Énlaka épített örökségének karbantartására vonatkozó határozatot – idézte fel Albert-Homonnai Márton –, mondhatjuk úgy is, hogy Belváros-Lipótváros Önkormányzata örökbe fogadta Énlaka népi építészeti örökségét, és megszavazta, hogy évi támogatást nyújt annak karbantartására és az örökség helyreállítására. Azóta a program egy évben nem kapta meg a támogatást a bürokrácia útvesztői miatt, és egy másik évben csak az egyharmadát kapta meg az annak idején megszavazott összegnek, egyébként a hárommillió forint minden esztendőben stabil alapot jelentett a faluképvédelemhez. Az építész kiemelte a valamikori kezdeményezés úttörő voltát, valamint azt is, hogy három évvel később Belváros-Lipótváros testvértelepülési kapcsolatra lépett Énlakával. – Ha belegondolunk, elég furcsán hangzik, hogy Énlaka a százegynéhány lakosával testvértelepülése egy világváros belvárosának –, talán nincs is ilyen a testvértelepülések történetében, – de ha a kicsi falu kulturális örökségét tesszük a serpenyőbe, akkor az sokkal több, mint amit lélekszám vagy gazdasági erő szempontjából képvisel – jegyezte meg Albert-Homonnai Márton. Idén, a Budapest Belvárosi-Lipótvárosi Önkormányzat által szervezett Belvárosi Fesztivál díszvendége Énlaka. Az alkalomból megnyitják az énlaki származású, Székelykeresztúron élő Czire Alpár fotókiállítását és bemutatják az Énlaka épített öröksége című kiadványt, egy képes albumot, amely szemelvényeket tartalmaz az értékvédő program eredményeiből. „Most kezdték elhinni, hogy valóban érték” – Mi, amikor elindítottuk ezt a programot, nem az volt a lényeg, hogy Énlaka felkerüljön bármilyen listára, legyen az műemlékvédelmi vagy világörökségi, hanem hogy valamilyen módon a falu az épített örökségével, a kulturális örökségével és a „genius locit” hordozó énlaki emberekkel együtt megmaradjon – hangsúlyozta az építész. – A többi csak eszköz lehet, de sokszor gát, és meg vagyok győződve, hogy Romániában nem egy műemlék veszik el a bürokratikus műemlékvédelem miatt. Mi menteni akartuk az épített örökséget, s ezáltal is lelket lehelni a faluba, és húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy elmondhassuk, hogy a munkánk kezdett beérni. Albert-Homonnai Márton sikernek tartja, hogy ma már fizetőképes beruházók érdeklődnek a település iránt, hogy visszaköltöznek a faluból elszármazottak, esetleg a volt tulajdonos Svédországba elszármazott unokája az, aki az ősei házát a mai kor igényeinek megfelelően, de az örökségvédelmi szempontok figyelembe vételével hasznosítja. – A napokban is megfordultunk Énlakán, s ilyenkor sokan kérnek tanácsot, mert éppen valaki telket vásárolt, másvalaki pedig modernizálna, így ennek a támogatásnak az óriási jelentősége a karbantartáson és az esetenkénti helyreállításon kívül abban áll, hogy megváltozott a falusiaknak a saját örökségükkel szembeni szemlélete, és most kezdték elhinni, hogy ez valóban érték. Ez húszéves munka eredménye. Most látjuk azt, hogy a falu akár újra is éledhet az öröksége megőrzése mellett, és az sem véletlen, hogy jelentős személyiségek is felkeresik nyaranta a települést. Énlakán most ravatalozókápol­na épül, de nem temetik a falut, éppen ellenkezőleg. Lehetőség nyílik civilizált módon, Énlakához illő ravatalozókápolnában búcsúztatni a távozókat, ugyanakkor az építész szerint ez a kápolna hosszabb távra szól, hiszen az újraéledő településnek is ravatalozókápolnára mindig szüksége lesz, mert ez az élet rendje. [box type="shadow" ]Néhány adat az Énlaka Értékvédő Programról A falu 108 portája közül – a szakmai kritériumok alapján megítélve – közel száz porta jogosult karbantartási támogatásra. A karbantartási támogatás egyrészt pénzbeli, másrészt természetbeni juttatásokból áll, de kivételes helyzetben (például idős tulajdonosok esetében) az egyesület helyi mestereket bíz meg a karbantartási munkálatok elvégzésével. A program prioritásai már kezdettől fogva a következők voltak: a fizikai romlás lefékezése, megállítása; a falukép fokozatos és folyamatos javítása; illetve építészeti beavatkozások a veszélyeztetett állapotú épületeknél. A karbantartási támogatásokat a támogatott porták tulajdonosai az esetek 90 százalékában eredményesen használták fel. Ez a támogatás egyben arra ösztönözte a lakosságot, hogy önerőből is többet fordítson az épületállomány megőrzésére. A támogatásban részesült porták száma összesen 91, ezek közül 55 esetében került sor helyreállítási munkákra, amelyek közül 12 esetében a lakóház teljes rehabilitációja történt meg. A porták mellett hasonló munkálatokat végeztünk a műemlék templom kerítésén, az iskola épületén és kapuján, illetve a hegykerti temetőben, ahol a jellegzetes sírköveket megtisztítottuk, az évszázados hársfát pedig parazitamentesítettük. A természetbeni támogatásokhoz 2001 óta Nagybaconból 136 800 énlaki típusú hagyományos kézi cserepet és 2000 kupás cserepet vásároltuk. (Albert-Homonnai Márton)[/box] Daczó Katalin