A szokásosnál is nagyobb volt a tömeg hétfőn Korondon, egymást érték a külföldi turis­ta­buszok, és megtelt emberekkel a központi tér is, ahol a helyi fazekasok várták saját portékáikkal a vásárlókat. A hagyományos szín- és formavilág egyaránt fellelhető volt a zöld, kék, fehér, fekete színű mázas kerámiák mellett, dísz- és használati tárgyak sokasága várta a vásárlókat.
Józsa László, az Életfa Korondi Fazekasok Szövetségének elnöke elmondta, ez már a tizenötödik alkalom, hogy megrendezte a szövetség a pünkösdi vásárt, bár két év kihagyás után még közel sem akkora az érdeklődés, mint a világjárvány előtti években. Mint mondta, a szövetségnek jelenleg 25 tagja van, közülük idén 15-en vettek részt a pünkösdi vásáron.

– Sajnálatos, hogy kicsit beleolvadunk a többi vásáros közé, hiszen már nincs meg az a fesztiválhangulat, mint egykor régen, amikor kulturális műsorok, előadások színesítették a programot. Reméljük, sikerül a jövőben ezt újrateremtenünk, ez ügyben egyeztettünk már a polgármesteri hivatallal, hogy akár együttműködve szervezhessük meg ezt a pünkösdi vásárt, és ezáltal még több emberhez eljusson a hírünk – fogalmazott Józsa László.
Hozzátette, Korond Közép-Európa legnagyobb faze­kas­központja, de jelentősen csökkent azok száma, akik folytatják és művelik a hagyományos kézműves mesterséget. Míg az 1990-es évek elején 250 család foglalkozott és élt kerámiakészítésből, mára ez a szám már csak 80-ra csökkent.

Máthé Imre Levente negyven éve foglalkozik kerámiakészítéssel, édesapja nyomdokaiba lépve folytatta a fa­ ze­kas­ságot. Mint mondta, nagyon fontosnak tartja ezeket a vásárokat, ahol saját kezük munkáját mutathatják be és értékesíthetik, hiszen ha a nagykereskedéseknek adják tovább, akkor már szinte nem is éri meg a ráfordított munka. A fazekassághoz tapasztalat, tudás, kézügyesség, a nagyobb darabokhoz pedig fizikai erőnlét is szükséges a rengeteg munka mellett. Má­thé Imre Levente elmondta, egy edényt, amíg elkészül, legalább hatvanszor kézbe kell venni és végrehajtani rajta a különböző munkafázisokat.
– Az agyagot ki kell szedni a földből, hazavisszük és megőröljük. Mikor ezzel megvagyunk, jöhet a korongozás. Miután kiformáltuk és megszáradt annyira, hogy már kemény, akkor jön rá a kaolin és a fül. Mikor ez is megszáradt, következik a minta megrajzolása, a kontúrozás, majd a festés. Ez kb. két hét a munka megkezdése óta. Amikor az edények megszáradtak és annyi összegyűlt, hogy megtelik vele egy kemence, akkor kiégetjük. Kiszedés után még zsengés, erre rátesszük a mázat, a zománcot, s ezután megint vissza a kemencébe és ismét kiégetjük, mert második égetésre lesz ilyen szép fényes – ismertette a kerámiakészítés folyamatát a fazekasmester.
Elmondta ugyanakkor azt is, hogy a zöld kerámiák színét, de a virágmintákon lévő levelek festéséhez is ők állítják elő a zöldet, amely gyakorlatilag a kaolinnal kevert rézből keletkezik. A piros-barnás árnyalatot föld hozzáadásával keverik ki, a fekete kerámiák színét pedig füstöléssel érik el.

– A kemencét teljesen lezárják, így nem tud a füst kijönni és megfogja a kerámiátárgyakat. Ezeket az edényeket csak nagyon rövid ideig égetik – közölte a fazekas.
A pünkösdi vásárban a vásárlók főleg a használati tárgyakat keresték, amelyeket hasznosítani tudnak a mindennapokban.