Jutka szombat délután a kedvenc kávézójában ült, egy forró kapucsínóval a kezében. Az elmúlt hetekben rengeteg stressz és bizonytalanság gyötörte, és úgy érezte, valami hiányzik az életéből. A barátnője, Kata, már többször is mondta neki, hogy ideje lenne befelé fordulni, meghallani és meghallgatni a belső hangját.
Miközben a kávéját kortyolgatta, Jutka észrevette, hogy az asztalon hagyott telefonja újra és újra felvillan. Munkahelyi üzenet érkezett. Az üzenetben az egyik kollégája megdicsérte a legutóbbi projektjét, de ezzel együtt apró kritikát is megfogalmazott. Jutka a nehéz hetek után automatikusan a dicséretet kereste az üzenetben, gyorsan elolvasta a kolléga dicsérő és elismerő szavait. Azonnal megnyugodott, és elégedettség töltötte el, aztán megakadt a szeme a kritikán is. Egy pillanatra összerezzent, de mégis valami arra késztette, hogy újra átolvassa.
Ahogy lassan újraolvasta a szavakat, rájött, hogy a kritika nemcsak jogos, hanem segíthet is abban, hogy még jobban teljesítsen. Eszébe jutottak Kata szavai: „Néha érdemes meghallani és meghallgatni azokat a dolgokat, amik nem esnek jól, mert ezek segítenek igazán fejlődni.”

Jutka ráébredt, hogy kétféle életmód között lavírozott az utóbbi időben. Gyakran csak a hízelgő szavakat kereste, amelyek a külsőségekben megerősítették, de belül ürességet hagytak. Most azonban úgy döntött, hogy megpróbál másként élni. Elkezdte figyelni azokat a szavakat is, amelyek kihívás elé állították, megkérdőjelezték és növekedésre ösztönözték. Az üzenet többszöri elolvasása után feszültséget érzett bensőjében, bár ezek a szavak első olvasásra fájtak, de ugyanakkor mélyen gyógyították a lelkét.
Az üzenetben leírtak feszültséget keltettek Jutkában, de újra és újra elolvasva az üzenetet megsejtette, hogy kétféle életmód létezik: az egyik, amelyben csak a hízelgő szavakat keresik, és az, amelyben az igaz, néha fájdalmas, de építő jellegű szavakat is meghallják. Rájött, hogy a felszínes dicséretek nem adnak valódi elégedettséget, csak múló örömöt, amely után üresség marad. Azonban azok a szavak, amelyek kihívások elé állították, amelyek megkérdőjelezték és elgondolkodtatták, azok mélyen táplálták a lelkét, és valódi növekedést hoztak.
Jutka a kapucsínóját szürcsölgetve elhatározta, hogy másként fog hozzáállni az élethez. Többé nem elégszik meg csupán a felszínes elismeréssel, hanem figyelni fog azokra a visszajelzésekre is, amelyek valódi fejlődésre ösztönzik. Megértette, hogy az igazi elégedettség nem a tökéletes külsőségekből, hanem a belső növekedésből fakad.
Az életben gyakran kétféle visszajelzést kapunk: azokat, amelyek megerősítenek és kielégítenek, de ürességet hagynak bennünk, és azokat, amelyek kihívás elé állítanak, néha fájdalmasak, de a mélyben gyógyítanak és növekedést adnak. A valódi fejlődéshez és elégedettséghez az szükséges, hogy ne csupán a hízelgő szavakra figyeljünk, hanem azokra is, amelyek valódi változást hozhatnak az életünkbe. Az élet tehát folyamatos választás a lélek szavai követésének vágya és a csábítás között, hogy csak testi szavakkal táplálkozzunk.