A Naskalat-hegységben túráztak az Erdélyi Kárpát-Egyesület csíki szervezetének tagjai február 10-én, az esemény szerepelt a szervezet túranaptárában is. A Csíki-havasok második legmagasabb csúcsa minden évben számos érdeklődőt vonz, erre az igényre adott választ az általunk szervezett túra. A jelzett napon 9 óra 5 perckor fordult ki az utolsó autó a gyülekezésre kijelölt áruház parkolójából, nekivágva a Gyimesek felé tartó országútnak, és 9.45-kor már Hidegségben, a szokott helyen, a parkolóban gyülekeztünk, szitáló esőben. Az összegyűltek száma 66 fő és 2 kutya.
A résztvevők Székelyföld különböző településeiről érkeztek: Sepsiszentgyörgyről, Székelyudvarhelyről, Barótról, Szovátáról, de voltak túrázók Gyimesből és Dánfalváról is.
Rövid ismerkedés és eligazítás után, 10 óra 1 perckor indult el a nagy csapat a Kovás-patak völgyén felfelé, sáros, kissé jeges úton. Az eső mintha meggondolta volna magát, elállt, és a nap is megmutatta néhányszor önmagát. Többszöri rövid pihenő után értük el a völgyfőt, majd hosszú sorban nekirugaszkodtunk a havas meredélynek.

Nemsokára a legelő szélén nem túl mély, de erősen süppedő, latyakos hóban oldalaztunk felfelé a Kondra-kereszt irányába. A csapattest eléggé megnyúlt, mire fölértünk a Kondra-kereszthez, a lemaradókat természetesen bevártuk, habár a szél a gerincen a jócskán pozitív hőmérsékletet metsző hideggé formálta. A keresztektől újra északi irányba fordultunk, és a gerinc mentén haladtunk a Szalamás-tető, illetve a Naskalat-csúcs irányába.
A rohanó felhők mögül a nap néha kilesett egy-egy pillanatra, a szél viszont makacsul tartotta magát. A Naskalat tetején nem időztünk sokat, de a csoportfotó természetesen nem maradhatott el. Az északkeleti homályban a Csalhó tömbje is felsejlett, de a közeli hegyek, a Hegyes, az Orogyik, a Barackos, Balahányos és a Tarhavas szemérmesen felfedte magát a tetőn álló szemlélődőknek.
A csapat szélvédett oldalba húzódott az erős szél elől, és ott költötte el ebédjét, majd a Kondra-kereszthez visszatérve, rövid pihenő után kezdtük meg az ereszkedést a Szalamás-patak völgye irányába. A máskor lejegesedett ösvény most biztatóan kanyargott az erdő fái között, latyakos hóban értük el a falu határában lévő kis tanyát, ahol rövid pihenő után, egymást bevárva, de határozott léptekkel ereszkedtünk le a völgy fölött kanyargó útra.
A máskor jégpálya gyanánt síkos utat a huzamos ideje tartó magas hőmérséklet sáros latyakká alakította, csak néhol árválkodott egy-egy jégfolt, de ezeket könnyedén elkerülte a falu irányába vonuló sereg. Leérve Hidegségbe, a talpunkra szerelt karmokat levéve, hamarosan megpillantottuk a hidegségi főutat, majd visszaértünk a panzió parkolójába.
Az egészségben, jókedvvel visszatérő csapat tagjai egymástól búcsút véve, kellemes fáradtsággal a végtagjaikban tért haza otthonába. 

Kassay János túravezető,
Csíkszereda