Nyolcvanheten vágtunk neki október 14-én Kisbarangoló-túránknak. Kicsik, aprók és nagyok. A Csíkszéki EKE kisgyermekes családoknak hirdetett Nagysomlyó-túrájának kiindulópontja a somlyói borvízforrás volt. Rövid ismertető után, a sorompót elhagyva, kényelmes tempóban kígyóztunk felfelé a sűrű ködben. A Kosza Bereczki Judit és férje vezette csapat első felét mi, a sereghajtók nem is láttuk. De hittel és bizakodva lépkedtünk tovább. Hihetetlenül szép pókhálókat láttunk a fűcsomók között. Egész telepeket. Egész pókvárost. Pókpalotákkal. Aztán ahogy túravezető-társam, Bakó Irénke mondta: „Egyszer csak szembejöttek velünk a színek.” Micsoda színek! Ilyen kék eget csak ilyenkor lehet látni! S a fenséges háttérben most már teljes októberi díszükben bontakoztak ki a büszke, szép egyenes tartású bükkfák is. Mielőtt felkanyarodtunk volna a piros körrel jelzett úton a csúcsokra, mert Somlyó hegyén kettő is van, kisebb tízóraiszünetet tartottunk. Itt kiosztottuk az új túrázó gyerekeknek a Kisbarangoló-gyűjtőfüzetecskéket. Régi kistúrázóink füzeteit újabb pecséttel gazdagítottuk. Örömmel láttuk, hogy néhányuknak már volt élménybeszámolója, szerzett barátok neveinek listája a füzetecske végén hagyott üres oldalakon. 
Az első érintett csúcs az alacsonyabbik vulkáni kúp volt. Csomagjainkat letéve, Kosza Antal régész-történész vezetett minket a kidőlt fák törzsein keresztül a XVII. századi, talán őrtorony maradványaihoz. Elmagyarázta nekünk, hogy sajnos nincs semmilyen hiteles forrás a valamikori építményről. További kutatásokat, feltárásokat érdemelne a hely. A magasabb csúcs, a főcsúcs 1033 m magas, szintén vulkáni kúp. Alig néhány méterre van az alacsonyabbhoz képest. Ezen állt Nagysomlyó vára. A várfalakat övező vársánc ma is jól kivehető. Itt letelepedtünk a jól megérdemelt ebédünkhöz. Közben, szülők segítségével, több gyerek is felmászott a Nagysomlyó csúcsán levő, 25 m magas, fémcsövekből épített négyemeletes kilátó valamelyik emeletéig. 
Visszautunk az ellenkező oldalon vezetett, széles, megtisztított sétányon, ahol a fák koronája összeért a fejünk felett. A túra végét érezve sok kisgyerek kezdett emléket gyűjteni. Akkora faágakat vonszoltak, cipeltek maguk után, hogy szem nem maradt szárazon. Hogy hazaértek-e ezek a tárgyak, azt még nem tudom, de talán a következő Kisbarangoló-túrán megtudjuk. A Hármashalom-oltárnál elköszöntünk egymástól. 

Pál Teréz,
Csíkszereda