A Kárpátkanyar hegyei közül kiemelkedik a Csukás-hegység, és nem­csak azért, mert a Csu­kás-csúcs a vonulat egyik leg­­magasabb pontja, ha­nem elsősorban mesébe illő sziklaalakzatai miatt. A Csu­kás-hegységről már Or­bán Balázs is úgy írt, hogy az a „déli és keleti Kárpátaink legszebb sziklahavasa”. Eze­ket a sziklaképződményeket a szél, az erózió hozta létre a kon­g­lomerátumtömbök­ben, a hétfalusi csángók pedig mese- és mondalakokat vél­tek felfedezni bennük, s eszerint nevezték el őket. A hegység a 16. századi tér­képeken még Pietros vagy Petros névvel szerepelt, csak a 17. századtól kezdődően lett Csukás a ne­ve. A Csukás egy gyakori, hét­falusi csángó családnév, és valószínű, hogy az egykori telektulajdonosról vagy az ott szolgálatot teljesítő határőrről kaphatta a nevét. A Csukás-hegység Brassó és Prahova megye határánál, Négyfalu és Cheia települések között áll, leg­magasabb csúcsa, a Csu­kás 1954 méter magas. A hegy­ség legkönnyebben az 1A jelzésű főútról közelíthető meg, de Bodzavám és Döblen falu irá­nyából, Kovászna me­gyéből is elérhetjük. 

Legendás sziklaképződmények

Számos nagy hírű szikla­kép­ződmény alkotja a Csukás-hegységet, ilyen a Galamb-szikla, a Góliát-torony, a Vö­rös­­­torony vagy a Pletykáló vénasszonyok. A barcasági, hétfalusi csángók számára kü­lönleges jelentéssel bír a Csukás, azért is, mert Hétfalu eredetmondája a hegységhez kötődik, mégpedig a Három­ujjú szikla vagy az Ördög ujjai nevű sziklához. A le­genda szerint a szikla kö­ze­lében élő települések la­kói voltak azok egykoron, akik kü­lönböző irányokba ván­do­rolva megalapították a hét falut, Négyfalu és Három­falu létrehozásával. A Csukás-hegységet két részre osztva szokták meghatározni, a nyu­­gati és a keleti csúcsai szerint, nyugati csúcsok a Csukás-, Bratocsa-, Tészla-, Piroska-csú­csok, a Dong-havas és az Alsó-Magura. Keleti csúcsai a Gropșoare, Zákány-csúcs, Tejkő, Fehér-kő és a Vörös-havasok. A nyugati csúcsok közül különleges a Tészla, ami mészkő hegység, nem kon­g­lomerátum, így bar­lan­gok is kialakultak itt. A Csu­kás-hegységbe látogatók összesen huszonkét jelzett tú­ra­út­vonalat és öt jelzett bi­cikli­út­vonalat pró­bálhatnak ki, ugyanakkor itt vonul el az E8-as Európai Hosszútávú Gyalogút is. 

Határvonal és egykori erődítmények

A Csukás-hegység egykoron határvonal volt, itt jelölték ki 1888-ban Románia és Ma­gyarország határát. Bár a határjelek többségét az 1970-es években eltüntették a ro­mán utászok, egy-egy ha­tárkő fejszáma, határhalom vagy határoszlop ma is lát­ható a hegységben. A Csu­kás-hegység Bodza-tábla el­nevezésű területén a 14. szá­­­zadban vár is állt, ennek rom­jai ma is láthatók, ér­dekessége, hogy a Bodza várán áthaladt a határút. Nagyjából másfél kilométerrel odébb állt valamikor a Lobkowitz-erőd, amelyet 1788-ban épí­t-
tetett Lobkowitz György, Er­dély akkori főkormányzója. Ezek mellett létezett még az úgynevezett völgyzáró erőd, amelyet Bodzavám tele­pü­lés­­hez közel, 1742-ben Mária Terézia építtetett. Ezeknek a váraknak és erődöknek ma már csak kevés romja és a helye látható. 

Egyedi látnivalók sora

A sziklaképződmények és az egykori építészet mellett az állatvilág is különleges a Csu­kásban, aki a hegységben kirándul, érdekes, endemikus fajokat figyelhet meg, olyan lepkék és csigák élnek itt, amelyek sehol máshol. A 2010-es években felfedeztek egy szárny nélküli szöcskefajt is, amely szintén sehol máshol nem őshonos. 
A hegységben érdemes fel­­keresni a vízeséseket is, ezekből több is van. Bodza­­­vám településnél ta­lál­­ható a Kis- és Nagy-Sú­­gó vízesés, amelyek rozs­da­színű talajukról híre­sek, de bővizű vízesések lát­ha­tók Babarunkánál és Cheia mellett is.  
Aki megpihenne a hegy­séget járva, annak kevés lehetősége van erre, ugyanis amíg régen több menedékház is volt, mára ezek száma megfogyatkozott. Az első me­nedéket 1904-ben hozta létre a hegységben az Erdélyi Kárpát-Egyesület brassói szakasza, egy ha­tárőrházat alakítottak át szállásjellegűre. 1940-ben építettek egy menedékházat a Piroska-havas és a Csukás-csúcs között, amit 2010-ben bontottak le, és ennek a helyén áll ma az az ötszintes szállodaépület, amely az egyet­len menedékként szol­gál ma a hegységben. Emellett több esztena található itt, valamint megvan még a régi Piroska-erdészlak, a vö­rös­havasoki menedékház, ami azonban nem használható, és a hegyimentőknek is van itt egy menedékük. A bratocsai, a Berii-völgyi és a babarunkai menedékházak ma már nem állnak.