– Ön az első nő, aki a FUEN élére került. Ideje volt már, nem gondolja?

– Be kell vallanom, egyáltalán nem gondoltam erre, amikor elindultam a választáson. Számomra az volt a fontos, hogy a tapasztalat és a szakértelem számítson. Nos, érzek némi nyomást, hogy nőként bizonyítanom kell. Nem véletlen, hogy a FUEN Women in Minorities (Nők a kisebbségekben) projektjét is én vezetem – ezt a munkát rendkívül élvezem. Ott olyan kisebbségi nőkkel találkozom, akik példát mutathatnak arra, miként lehet a családi, kisebbségi és szakmai életet összeegyeztetni. De most elsősorban elnöknek érzem magam, függetlenül attól, hogy nő vagyok.

– A FUEN-ben viszonylag alacsony a nők és a fiatalok aránya. Mit kellene tenni, hogy ez megváltozzon? Egyáltalán meg lehet nyerni a fiatalokat ennek a munkának?

– Meg vagyok győződve róla, hogy igen. Mi már kismértékben meg is tettük ezt Magyarországon, a német kisebbségnél: az általános gyűlés tagjainak mintegy fele ma már negyven év alatti. Nagyon aktívak, saját ötleteik vannak, mi pedig teret és eszközt adunk nekik a kibontakozáshoz. Hasonlót szeretnék látni a FUEN-ben is, a YEN ifjúsági szervezettel együttműködve. Fontos lenne, hogy sokkal gyakrabban vonjuk be a fiatalokat, hogy lássák, nem az életkor határozza meg, ki tud hozzájárulni a céljaink eléréséhez.

– Mik az elképzelései a FUEN-nél végzett munkájával kapcsolatban, min szeretne változtatni?
– Tartalmilag a Minority SafePack kezdeményezésben meg­fogalmazott célokat kell továbbvinnünk, lépésről lépésre. Emellett az új kihívásokkal is foglalkoznunk kell: ilyen a digitalizáció és a mesterséges intelligencia, de idetartozik a kisebbségek számának csökkenése, az urbanizáció is. Szeretnék a jövő évre egy cselekvési tervet kidolgozni a legfontosabb kérdésekre. Pénzügyi szempontból pedig célunk, hogy a FUEN működését tovább stabilizáljuk, ami évek óta visszatérő kihívás.

– Hogy szeretné ezt elérni?

– Folyamatosan törekszünk új támogatókat találni, valamint erősíteni a kapcsolatokat a meglévő partnerekkel, hogy bővíthessük a finanszírozási lehetőségeket. Nagyon örülnék, ha sikerülne EU-s forrásokat is bevonni. Itt az ideje, hogy az Európai Unió is támogassa a munkánkat. Ez a munkatársak számára is fontos lenne: a FUEN irodájában nagyszerű csapat dolgozik, de mivel a finanszírozás eddig csak évről évre dőlt el, mindig volt bennük bizonytalanság. Szeretnék nagyobb biztonságot adni nekik, és hosszú távú munkatársakként kezelni őket.

– Az EU és más országok részéről érkező támogatások enyhítenék azt az aggodalmat is, hogy a két fő támogató, Németország és Magyarország túlzott befolyással bír. Hogyan tervezi ezt kezelni?

– Valóban, nehéz helyzet, ha egy szervezetnek csupán egy vagy két nagy támogatója van. A jelenlegi gazdasági helyzetben ráadásul nem könnyű új országokat megszólítani és nagyobb hozzájárulást kérni. Amit tehetünk, az, hogy meggyőzzük őket: a kisebbségi munka fontos, és megéri támogatni. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor a pénzügyi kérdésekről is lesz alapunk beszélni. De ehhez az kell, hogy munkánkkal bizalmat ébresszünk, és bebizonyítsuk, hogy érdemes belénk fektetni.

– Európa-szerte erősödnek a szélsőjobboldali, nacionalista mozgalmak, amelyek a nemzetállamhoz való visszatérést hirdetik, és elutasítják a sokszínűséget. Tart attól, hogy ez hatással lehet a kisebbségekre?

– A történelemből tudjuk, hogy a kisebbségek mindig a konfliktusok vesztesei. Az én családom is megtapasztalta ezt – sokan voltak, akiket kisajátítottak, elűztek, és bűnbakká tettek olyasmiért, amiről nem tehettek. Sok más kisebbség története is hasonló: elűztek, háttérbe szorítottak, megtiltották a nyelvünk használatát, megpróbálták szétszakítani a közösségeinket. Ezek a tapasztalatok mély nyomot hagytak. Csak remélhetjük, hogy demokratikus és jogállami keretek között biztonságot találunk, és élhetünk a jogainkkal.

– A kongresszuson sok vita kísérte a Kisebbségi Kiáltványt, amelyet végül a vezetőség visszavont, hogy ne erőltesse át a sok kérdés ellenére. Visszatérnek a témához?

– Természetesen. A vita nem az elv, hanem inkább a részletek és a célok pontosabb megértése körül forgott. Tisztábban kell kommunikálnunk a projekt céljait, és folytatni fogjuk a munkát. Mivel a Minority SafePack kezdeményezés nem járt sikerrel, ideje egy új, nagy projektbe kezdenünk, hogy elérjük a kitűzött célokat.

A Kisebbségi Kiáltvány
A Kiáltvány célja egy közös jövőkép és cselekvési terv megfogalmazása volt minden európai kisebbségi szervezet számára. A kezdeményezés arra szólította volna fel az Európai Uniót, az Európa Tanácsot, az EBESZ-t (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) és az ENSZ-t, hogy védjék és támogassák a kisebbségi kultúrákat és nyelveket, valamint biztosítsák jogaikat. Az elképzelés szerint létrejött volna egy Kisebbségi Tanács is – tudósokból, szakértőkből és politikusokból álló független nemzetközi hálózat és tanácsadó testület –, amely támogatná a FUEN céljait és törekvéseit. A FUEN elnöksége azonban visszavonta a javaslatot a küldöttek kérelmei miatt.

Olivia Schubert
Olivia Schubert a dél-magyarországi Bólyból, egy Pécs melletti városból származik. Politológiát, német nyelvet és irodalmat, valamint történelmet tanult. Dolgozott a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Hivatalában, valamint a Miniszterelnöki Hivatalban Budapesten. Később a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának ügyvezető igazgatója, majd az Audi Hungaria GmbH oktatási és tudományos együttműködésekért felelős osztályvezetője volt. Jelenleg a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának alelnöke is.

A FUEN új elnöksége: hat férfi és egy nő
Az elnökválasztáson Olivia Schubert 180 szavazatot kapott, megelőzve Jens A. Christiansent (németországi dán, 56 szavazat) és Gösta Toftot (dániai német, 24 szavazat). Az elnökség további tagjai: Bahne Bahnsen (északi-fríz, Németország), Harald Stauder (dél-tiroli), Hartmut Leipner (szorb, Németország), Nabi Ibraimtzik (török, Görögország), Tárnok Balázs (felvidéki magyar, Szlovákia), Sterică Fuduleă (aromán, Románia).