Minden év végén általában úgy kezdjük a beszámolót: mozgalmas évet zártunk, most sem teszünk másként: az elvégzett feladatok száma és minősége ez elmúlt évben is kiemelkedő volt. Annak ellenére summázhatjuk így, hogy a gazdasági helyzet nem mindig támogatta a teljes tevékenységi kört – jelentette ki Tóth János Mint mondta, Erdély egy országnyi terület, tömbmagyarsága még mindig meghatározó a Kárpát-medencei magyarság életében.

– Emellett a szórvány is nagyon fontos számunkra. Jelentős programokkal támogattuk a szülőföldön maradást és az identitás megőrzését. Kiemelt partnerünk az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány, testvérként tekintünk rájuk, szervezéseink jelentős részét az ő közreműködésükkel bonyolítottuk le. Különösen fontos az együttműködésünk nagyobb, országos jelentőségű programok megvalósításában. Itt térek ki a képzések, az oktatás, s azok akkreditációjának területére. Felhívom a figyelmet a Kárpát-medencei Kultúrpajta- és Tündérkert-hálózat programjaira, amelyek megvalósításában ugyancsak példás a közös munka

– hangsúlyozta.

Mint mondta, tevékenységüket segíti az Erdély területén működő tizenkét partnerszervezet: a régiókban hely­ismeretükkel tűnnek ki, s közreműködésük elengedhetetlen, kiemelve közülük a válaszúti Kallós Zoltán Alapítványt, Szatmárnémetiben a Borókagyökér Egyesületet, valamint Sepsiszentgyörgyön a Guzsalyas Alapítványt.

– Számos programunkkal már hagyományt teremtettünk, itt térnék rá a tánc­háztalálkozókra, a nagyobb fesztiválon való jelenlétünkre, s a Mikházi szabadegyetemre, amit évek óta az alapítvánnyal közösen valósítunk meg, s amely hatása már túlmutat Erdély határain. A kisebb találkozók, konferenciák is jelentősek, hiszen a végvárakról hívjuk meg az egyesületvezetőket. Ezeken az összejöveteleken mind a gyakorlati kérdések, mind pedig az új irányvonal és a támogatási formák is szóba kerülnek – emelte ki Tóth János. – Az elért eredményeink ez évben is köteleznek minket: folytatjuk a hálózat építését, és törekszünk arra, hogy egy nagyobb eseményen való részvételünket a helyi szervezőkkel koordináljuk

– fűzte hozzá.

Megemlítette a nagyváradi Csillagocska Alapítványt, mondván, hogy aktivitásuk a Fekete-Körös völgyében előremutató.

– A határon átnyúló együtt­működésekre is külön figyelmet fordítunk, példaként a Bihari Népművészeti Egyesülettel való közös munkánkat hozhatom fel, őket a nagyszalontai Sinka István Kézműves Körrel kötöttük össze sikerrel. A szervezéseket elkötelezett munkatársakkal valósíthatjuk meg: magam is legalább húsz alkalommal jutottam el rendezvényekre, tárgyaltam partnerekkel. A munka idén sem lesz kevesebb, de felkészültünk rá: hiszen küldetést teljesítünk

– zárta beszámolóját Tóth János, a Hagyományok Háza hálózati és társadalmi kapcsolatokért felelős szakmai vezetője.