Gyermeknapon ötvennégyen vágtunk neki a második Kisbarangoló túránknak. Öröm volt nekünk, rendezőknek, hogy e jeles napon ennyi kisgyermekes család választotta a 10 km-es túrát délelőtti programnak a városban meghirdetett gyermeknapi rendezvények sokasága közül. A zsögödi borvízforrásnál gyülekeztünk, ahol énekkel köszöntöttük a kisebb és nagyobb gyerekeket.
Az RMDSZ Nőszervezete, a FAVOLART, a Cs-EKE és az RMDSZ támogatásával elkészült Kisbarangolók túrafüzetet ajándékoztunk a gyerekeknek, amelybe pecsétet is kaptak, s amelyet mostantól minden túrájukra magukkal vihetnek. Belerajzolhatják, beleírhatják a számukra legizgalmasabb, legjobb élményeiket. A kis füzettel is feltarisznyálva indultunk el a kék ponttal jelzett úton a Harom vára felé. Utunk a házak között kanyargózott ki a szabadba. A kertek tele voltak szebbnél szebb tavaszi-nyári virágokkal, s az orgonafák bódító illatukkal kívántak jó túrát nekünk. 
Száraz erdei úton, égbe nyúló fenyőfák árnyékában lépegettünk kisebbeket-nagyobbakat a célunk felé. Még a legkisebbek, a két és fél évesek vagy alig háromévesek is rótták a mély keréknyomos utat. Igaz, hamar bekerültek a hordozóba vagy felkerültek apa-anya nyakába.
Az út eleji enyhébb kapaszkodót laposabb rész követte, ahol a gyerekek nagy örömére tócsák is sorakoztak. Nem is maradt megnézetlenül egy béka sem! Hihetetlen, hogy milyen természetességgel nyúlnak a gyerekek a békákhoz, rovarokhoz. Minden tiszteletem a szülőké, pedagógusaiké, akik a gyermeki kíváncsiságot a megfelelő időben kielégítették, mert jó volt hallani, hogy mennyi mindent tudnak az állatvilágról az alig 7-8 éves gyerekek.
3,5 km után jött a csúcstámadás. A földön talált száraz ágak túrabottá vagy éppen karddá lettek. Ha már várba készültünk, hát legyen vitéz is hozzá! És lett. Meredek, fás domboldalon kapaszkodtunk ki a dák vár romjaihoz. A mohával s egyéb növényzettel benőtt várfalon libasorban haladtunk egy darabig tovább, majd egy kisebb tisztáson letelepedtünk, s elfogyasztottuk jól megérdemelt ebédünket.
Megpihenve, jóllakva körsétát tettünk a várfalon. Kosza Antal régész bemutatta a hely történelmi érdekességeit. Tőle tudtuk meg, hogy először a dákok építették fel a talpunk alatt található várfalakat, agyaggal, sárral tapasztva össze a köveket, majd a középkorban újraépítették. Mára mindezt felnőtte a növényzet, ami nem is baj, mert ez konzerválja a falakat, megvédi az időjárás rombolásaitól. Csak néhány helyen látható a lecsupaszított kőfal. 
Kosza-Bereczki Judith a Natura 2000 ökológiai hálózatról beszélt, amelynek része a Harom vára környéke is. Ennek értelmében itt megengedett az emberi tevékenykedés, de csak a természetes élőhely megőrzésével, védelmével. Huszonnégy védett madárfaj van az erdőben. A vár falain belüli mélyebb térség ágas-bogas területeit is felfedeztük, megmásztuk, bejártuk. Délre járt az idő, s mivel egy órára esőt jósolt az előrejelzés, jobbnak láttuk visszaindulni. 
Hamarabb jött az eső a vártnál, de a hangulatunkon nem tudott kifogni. Előkerültek az esőköpenyek, esőkabátok, s töretlen jókedvvel folytattuk a visszautunkat. Azt hiszem, elijesztettük az esőt, mert ahogy jött, úgy el is ment. A napsütés újra átvette az uralmat minden felett. A házak közelébe érve, a mezőn, néhány nyúlánk pünkösdi rózsának örvendtünk meg. Csak úgy ragyogtak az eső utáni napsütésben. Jólesett a látványuk, aranysárga virágjuk megkoronázta a túránkat.
Köszönjük a túrát minden résztvevőnek! Minden gyereknek és hős szülőnek, akik bár elfáradva, de hatalmas szeretettel vitték, cipelték édes terhüket. Túravezetőink Kosza-Bereczki Judith, Kosza Antal, Bakó Irén, Nagy Judit és Pál Teréz voltak.

Pál Teréz, Csíkszereda