Míg Székelyföldön leginkább a berzselésnek, azaz a levélrátétes hagymahéjas tojásfestésnek volt hagyománya, mára már itthon is kísérleteznek mindenféle technikával, kezdik újra elővenni a gyimesi mintákat, ismét népszerű kezdett lenni a tojásírás. Tank Erzsébet avatott be a tojásírás művészetébe. A csíkszeredai Vámszer Géza Művészeti Népiskola kihelyezett székelyudvarhelyi műhelyében hetente zajlanak különféle kézműves-foglalkozások. A Tank Erzsébet vezette csoport most épp húsvétra készül: tojásírást tanulnak gyerekek és felnőttek, akik amúgy a hároméves képzésre iratkoztak be. A Bethlen negyedi tömbház földszinti lakrészében két szakoktató tanít: Asztalos Ramóna festészetet és grafikát, Tank Erzsébet dekoratív művészeteket oktat. Mindkét szak három-három éves, Tank Erzsébet osztályában első évben hímzést, azsúrozást, nemezelést tanulnak, másodévben az ólomüveg technikáját, illetve a bútorfestést sajátítják el, harmadévben pedig bizánci festészetet és szobrászatot tanulnak a népiskolába járók. A festészet és grafika szak három éve indult Székelyudvarhelyen, a dekoratív művészetek oktatása tavaly kezdődött. A gyerekek kedvenc kézműves-tevékenysége a tojásírás Nemcsak gyerekek, hanem felnőttek, sőt férfiak is érdeklődtek a hét végére meghirdetett tojásírás iránt. Csupán főtt tojást kellett magával hoznia minden résztvevőnek, a többi hozzávalót – kesicét, viaszt, festéket, gyertyát, különféle mintákat – mind-mind az oktató biztosította. – Még Nagyváradon indítottam el ezt a népszerű rendezvénysorozatot: húsvétkor a városban, illetve vidéki iskolákban tanítottam tojásírást, illetve pogácsadíszítést. Miután Udvarhelyre költöztünk, áthoztam a rendezvényt ide, főként olyan vidékekre megyek a programmal, amelyek el vannak zárva a külvilágtól vagy távolabb esnek a nagyobb településektől. A Hagyományőrzési Forrásközpont is igényt tart erre a kézművesprogramra, így húsvétig Oroszhegyen, Varságon és Máréfalván tartunk foglalkozásokat, de a vírusjárvány előtt többször bejártam a környék iskoláit, óvodáit – mondja Tank Erzsébet. Elárulja: a gyerekek egyik kedvenc kézműves-tevékenysége a tojásírás, hisz legtöbb esetben még le sem járt az óra, máris elfogyaszthatják a tojásokat. Ez többnyire azokban az esetekben történik meg, amikor a tojáshéja megroppan, s ez bizony elég gyakori – monda nevetve Erzsébet. A kesicét vagy írókát, más tájegységeken gicát vagy kandét is Erzsébet készíti, ugyanis a sokéves tapasztalat egy új formát hívott életre: míg a régi kesicét – amelynek egy tűszerű hegye volt – folyamatosan viaszba kellett mártogatni, addig az új, rézből készült tölcsér alakút meg kell tölteni apró viaszdarabokkal és gyertya fölött néhány másodperc alatt felmelegíteni. Utóbbi sokkal praktikusabb, hisz egyszeri töltéssel több tojást is megírhatunk viasszal. [caption id="attachment_116772" align="aligncenter" width="696"] Egyéni alkotás. A kezdők is sikerélménnyel távoznak[/caption] Ahány ház, annyi szokás – ahány tájegység,annyi motívum Székelyföldön inkább a levélrátétes berzselésnek, azaz a hagymahéjjal való tojásfestésnek volt hagyománya. – Gyermekként mi is berzseléssel festettük meg a tojásokat, édesanyám tanítónő volt Bogárfalván, ezért húsvét előtt nem tíz tojást festettünk, hanem tízesével készítettük, hisz nagyon sok tanítványa jött locsolni. Rendszerint kimentem a mezőre és összeszedtem az érdekes lapikat, leveleket, virágokat, ami éppen volt. A tojást langyos mosószeres vízzel megmostuk, szivaccsal áttöröltük, majd a növényeket belekötöztük a harisnyába és megfőztük a vöröshagymahéjas vízben. Erzsébet a tojásírást Nagyváradon tanulta egy gyimesi csángó nénitől, Bíró Rozáliától, ő javasolta, hogy érdemes húsz percet kivárni a tojásfőzésnél, mert annál tartósabb lesz. A szakember szerint a viaszolt tojásnál nagyon fontos, hogy mindig hideg tojásra írjunk és hideg festékben fessük meg, másképp megolvad a viasz. Ha természetes színezéket használunk – hagymahéjat, kurkumát, céklát, diólevelet stb. –, akkor több időt kell hagynunk a lében a tojásokat. – Nemrég jött be divatba az arany- és ezüstpor, amit én csak varázspornak hívok. Ugyan giccsszámba megy, kisebb gyerekeknél – óvodásoknál, kisiskolásoknál – előszeretettel használjuk, hisz ha meg is reped a tojás, a viaszra egy szivaccsal rásimítva a port nagyon mutatós lesz. Ebben az esetben nem kell leolvasztani a viaszt, viszont a tojásnak tökéletesen száraznak kell lennie – tudjuk meg. Nálunkfelé többnyire a gyimesi mintákat használják, a gereblyés a legismertebb, de abból is van többféle. A hagyományos a piros tojás, natúr díszítéssel. Ezt fordítva is lehet készíteni: előbb megfestjük a tojást és utána írjuk meg, majd beletesszük az ecetsavba tíz percig. [caption id="attachment_116773" align="aligncenter" width="696"] A végeredmény. A tojásírás iránt gyerekek és felnőttek egyaránt érdeklődnek[/caption] A gyimesi minták alapelve a felosztás: szimmetriatengelyeket kell húzni, több – kettő, négy, hat, nyolc – részre osztják fel a tojást vízszintesen, illetve függőlegesen. Úgy mondják, hogy megrajzolják a földjét, teszi hozzá Erzsébet. A batikolt tojást több színnel készítik, a világos színektől haladunk a sötét színekig. Megrajzolják a felezővonalakat, és nagyon fontos tudni, hogy amit egyszer a viasz befogott, azt a festék többé nem fogja be. Ha tévedünk, ha valahová paca került, hiába vakarjuk le, megmarad. Tanácsos inkább azt továbbfejleszteni, amiből egy új mintát kapunk, javasolja a szakember. A tojás saját színe a legvilágosabb rész, a minta megrajzolása után beletesszük a legvilágosabb festékbe, mondjuk a sárgába, kivesszük, és amit sárgán akarunk hagyni, lefedjük viasszal. Ismét beletesszük a következő színbe, a pirosba, kivesszük és ismét lefedjük, amit pirosan akarunk hagyni. Aki nagy felületeket akar lefedni, javasolt az ecsettel való dolgozás, ebben az esetben a viaszt kis tégelyben olvasztjuk meg. A sötét alapot úgy kapjuk, hogy a tojást kék vagy zöld festékbe tesszük, így kapunk egy nagyon mély lila színt, amely esetenként átmehet barnásba, feketésbe. Az üzletben megvásárolható folyékony tojásfestéket Erzsébet vízzel és ecettel vegyíti. Ételszínezéket is használhatunk a festéshez. Arra, hogy mennyi időt kell állnia a tojásnak a festékben, nincs recept, minden tojást másképp fog be a festék, így néhány perc után ellenőrizzük a színét, és amikor a számunkra legszebb színt kapjuk, kivehetjük. Túl sokáig sem érdemes benne tartani, hisz akkor vastagabb festékréteg kerül rá, ami már nem esztétikus. Karcolásos technikával régen inkább férfiak készítettek piros tojást. Miután megfestjük a tojást, egy éles tárggyal – késheggyel például – határozott vonalakat húzunk, belekarcoljuk a mintát. Régen a kesicét is férfiak készítették, de mára kicsit felcserélődtek a szerepek. Viaszt a méhészektől lehet beszerezni. Szokássá vált vidékünkön is az asztaldíszként használt, faágakra akasztott kifújt tojás is, amelyhez a tojás héját a csúcspontjain smirglipapírral alul-felül meg kell csiszolni, így egy vastagabb tűvel könnyebben ki lehet lyukasztani. Miután kilyukasztottuk, kifújjuk a tartalmát, és ezt követően tanácsos alaposan kimosni vízzel a belsejét, hogy ne maradjon szagos. Megfestjük, madzagot kötünk rá vagy ráerősítjük egy hurkapálcára, akár virágcserépbe is szúrhatjuk díszként. A réseket viasszal lefedjük. [caption id="attachment_116774" align="aligncenter" width="696"] Tank Erzsébet örömmel adja tovább a tojásírás hagyományát Fotók: Nagyálmos Ildikó[/caption] A tojás ajándékozása udvarlásra is utalhat Erzsébet érdekességként említette, hogy például avar kori sírokban is találtak főtt tojást, az új élet szimbóluma lehetett már azokban az időkben is. Vannak vidékek, ahol tartják még a mátkaváltó vasárnapot mint népszokást: húsvét vasárnapját követő vasárnap – szokás szerint – a gyerekek egymás közt csereberélik a festett tojást. Ha fiú cserél lánnyal, ez a gesztus már udvarlásra is utalhat. A lányok különböző munkaeszközöket festenek a tojásra, utalva arra, hogy szorgalmasak. Ha a lánynak már van udvarlója és kedveskedni akar neki, kankós mintával díszíti a fiúnak szánt tojást. Ezeket a kapott tojásokat eltették emlékbe, és bizonyos időközönként megnézték a színe élénkségét. Ha élénk maradt a színe, a kapcsolat tartósságára, jövőjére utalt, ha pedig elkezdett fakulni, kopni, akkor úgy gondolták, nem lesz hosszú életű a kapcsolat. – Gyerekkoromban, annak ellenére, hogy nem tudtam ezekről a népszokásokról, csereberéltünk, és gyűjtöttük a vitrinben a festett, különlegesen szép tojásokat. Portörléskor nagyon kellett vigyáznunk, hogy nehogy eltörjük – emlékszik vissza Erzsébet. A tojások mérete sem mindegy: nem jó sem a kicsi, sem a nagy, a közepes tojásokat szokás megfesteni. A néphagyomány szerint van egy babona, miszerint a kicsi tojásban lidérc lakik, ezért nem szabad a kis tojást megfesteni. Nemcsak helyiek, külföldiek is rendelnek írókát Erzsébettől olyan gyakran kértek tojásírásoz szükséges kellékeket az utóbbi időben, hogy úgy döntött, összeállít egy teljes csomagot, amiben kesice, viasz és minták is megtalálhatók. Nemcsak helyiek, hanem külföldön élő magyarok is rendeltek már tőle, sőt idegen nyelvűeknek is postázott már kesicét. – Míg a mi időnkben inkább a berzselés volt divatban, manapság kezdik újra elővenni a gyimesi mintákat, újra népszerű kezdett lenni a tojásírás. Nagyon sok szép alkotással találkoztam, a fiam is hozott haza néhányat locsolásból. Gyerekek, felnőttek egyaránt szeretik ezt a tevékenységet. Örülök neki, hogy folytatódik ez a hagyomány, hisz csak így lehet továbbadni a mesterséget. Csak a locsolkodás szokása is megmaradjon! – mondja Tank Erzsébet.

Nagyálmos Ildikó