Majdnem három évvel ezelőtt korán keltünk, gyorsan pakoltunk, száguldottunk, bün­te­tést kaptunk, és félig elvéreztünk a mászásban – életünk első Mikulás-túráján. Ez volt az első gondolatsor, ami végigfutott az agyamon, mielőtt elindultam a szombati CSEKE-túra találkozópontja felé. Hogy mennyire megszenvedtük és hogy mennyire megszerettük a túrázást azon a messzi decemberi napon…
Tavaszi melegben találtam a Gyertyánaszóban gyülekező csapatot, túravezetőink: Márton Gyula és Adél rövid eligazítója után neki is vágtunk az aznapra tervezett 18 km-es távnak. A lelkes csapat megszámláltatott két túrabotból formázott kapun áthaladva. Egy híján negyvenen voltunk. A túraindító cukorkaosztás után gond nélkül küzdöttük le a kezdeti emelkedőt.

Majdnem harminc évvel ezelőtt nagyokat játszottunk, hangosan nevettünk, és életre szóló élményeket szereztünk ezeken a domboldalakon. Ismerős vidéken járva, régi sztorikat mesélve egymásnak ezernyi íz és emlék tódult az emlékezetembe. A hegyi kaszálók, a tábortüzek, a sercegő szalonna illata. Nagyapám meséi, míg az alattunk nyikorgó szénásszekér álomba ringatott. A gyönyörű tájak mellé személyes történeteket osztunk meg egymással: milyen volt a gyerekkor Pálosban, azokban az ősi időkben, amikor a takarás még nem számított gyerekmunkának, a játék meg túlmutatott egy okostelefon képernyőjén.
A gerincre felérve már kényelmes sétatempóban folytattuk utunkat, egyre közelebb és közelebb érve a Szellőhöz. Most kicsit másként néztem rá…
Majd három hónappal ezelőtt a teljesítményvágytól hajtva, óránkat és elfogyó kilométereinket figyelve robogtunk végig az útvonal ezen részén. Felidéztük az Egyeskő 60 legjobb és legfájdalmasabb pillanatait, a megéléseket, a megtanultakat. Miközben megosztottuk egymással az élet nagy dolgait, észrevétlenül érkeztünk meg a Szellő-tető aljába. Túránk nehezebb részén kicsit halkult a csapat, de minél jobban fájt az emelkedés, annál jobban esett a jól megérdemelt ebéd a csúcson. 
Megcsodáltuk a Szellő-tetőről elénk táruló látványt, majd egy kis pihenőt követően nekifogtunk az ereszkedésnek. Túránk végén a Motorsirülőnél tett rövid kitérő után a Szénás úton sétáltunk vissza autóinkhoz. Csodás téli nap, csodás társaság, csodás történetek. Remélem, hogy majd három nemzedék múlva a gyermekeink gyermekei is ugyanilyen szent csodálattal fogják járni hegyeinket. Hogy ugyanennyi kedves emlék fogja övezni barangolásukat. Hogy valahol, majd a messzi jövőben egy ugyanilyen Mikulás-túrán, kis csokival, nagy örömmel ugyanúgy fogják elmesélni egymásnak, milyen volt régen.   

Ferencz Blanka,
Csíkszereda