Kevés hely van a világon, ahol egy kialudt vulkán kráterében barangolhatunk és kedves élményeket szerezhetünk. Ilyen hely megyénk szívében, a fenyvesek és a lombhullató erdők karjában található Szent Anna-tó, amely nem csupán víztükör, hanem időkapu a múltba és léleksimogató menedék a jelenben. Talán ha a medvéknek lenne Tripadvisor-fiókjuk (a világ legnagyobb utazással foglalkozó weboldala – szerk. megj.), a Szent Anna-tó valószínűleg ötcsillagos értékelést kapna. Vajon miért olyan különleges ez a hely, hogy ember és állat egyaránt visszavágyik ide? Időről időre fotós kollégámmal ennek a kérdésnek próbálunk utánajárni, ezúttal a kora tavaszi napok egyikén látogattunk a krátertóhoz. Az információs pontnál régi barátunk, Dósa Elek-Levente, a tó területét felügyelő Pro Szent Anna Egyesület ügyvezetője és hűséges társa, Gombóc, becenevén Gombi, a hegyi asszisztensnek is nevezett pulikutya fogadott. A helyszínen turisták sokasága nyüzsgött, főként szánkózásra váltottak jegyet. Magam is felpattantam a „járműre”, s a másfél kilométeres, az ország talán leghosszabb szánkópályáján egészen a tó partjáig csusszantam. Míg a vendéglátónk és a kollégám odaért, addig a fenyvesek ágain az elmúlással küzdő hófoltok „könnyhullatásait” figyeltem. Közben ellenállhatatlan kürtőskalácsillat lengte be a környéket. Dióst és kókuszost fogyasztottunk a tó partján újonnan elhelyezett, korszerű és tájba illő, fából készült padokon, amelyekhez egy-egy kis asztal is tartozik. Ott érdeklődtünk Dósa Elek-Leventétől a tó környékén fellelhető további újdonságokról. Tőle tudjuk, az egyesület munkatársai a közel­múltban egy 10 kilométeres összhosszúságú turistaösvény kialakításán is dolgoztak.

Barangolás pókháló-ösvényeken

– A turistaösvény az infópontnál kezdődik és a Mohos irányába tart, ami télen ugyan nem látogatható, de nyáron kihagyhatatlan élményt nyújt. A kráter északkeleti részén a túrázó a kitörések során lerakódott rétegrendeket, azaz az elmúlt harmincezer év geológiai történetét látja. Onnan az ösvény a Mohos-csúcs alá vezet, majd a Nagy-Csomádra, ahonnan le lehet menni akár Tusnádfürdőre, Vártetőre, vagy vissza az infóponthoz, illetve folytatni is lehet az utat az Ördöglik–Kis-Csomád–Táca útvonalon. Onnan leérkezve van egy újabb csomópont, ahonnan le lehet jönni a Szent Anna-kápolnához, vagy a bércen lehet folytatni a barangolást a bükszádi panorámában gyönyörködve. Ez a pókhálószerű ösvény kis és nagy túrák teljesítésére egyaránt alkalmas

– magyarázta Dósa Elek-Levente.

Az ösvényen az irányjelző és információs táblák kihelyezése folyamatban van, az egyesület a szervezett túrák vezetését is tervezi. 
Miközben erről beszélgettünk, Gombi sóvárgó szemekkel figyelt minket. Bizonyára megkívánta a kürtőskalácsot. Gazdája egy feltétellel, de megengedte, hogy megkínáljam. Nem szabadott adni addig a kalácsból, míg nem mondtam: tessék! Ügyes kutya – állapítottam meg, hiszen tényleg csak a „biztatás” után fogadta el a falatot. No, de nem ettől számít ő hegyi asszisztensnek, hanem inkább attól, hogy hamar jelzi, ha éppen vad jár, és ahogy a gazdája mondta: „hívó szóra, medve nélkül érkezik vissza”. Habár – mint megtudtuk – a télen mindössze egy alkalommal tette tiszteletét a medve, akkor is este. A turisták azonban ennél jóval sűrűbben – hétvégi napokon akár több százan is – látogattak a krátertóhoz. Különösen zsúfoltság volt a szilveszter előtti napokon, illetve az új év első hetén. Még a kora tavaszi napokon is, hó függvényében, lehet szánkót bérelni másfél órás ciklusokra. A tó partjáról terepjáróval, speciális vontatóval történik a szánkók felvonása. A szánkózási lehetőségekről, aktuális információkról mindenképp érdemes előre tájékozódni a Pro Szent Anna Egyesület Facebook-oldalán.

Környezetbe illő tarka élmények

– A környékbeli településekről főként vasárnap délután érkeznek a turisták. Nagyon népszerű a hely a brassóiak számára is. Ez viszonylag új jelenség, azt látjuk, ahogy egyre inkább leterhelődik a Prahova völgye és a Poiana, így az ottaniak próbálnak nyugodtabb helyeket keresni. Ezenkívül nagyon sokan jönnek ide a távolabbi megyékből is: Galac, Konstanca, Brăila, Buzău, Vaslui és Bákó

– sorolta az egyesület ügyvezetője. A tó partjáról az infóponthoz visszatérve magyarországi turistákkal is találkoztunk. Éppen egy szentendrei baráti társaság adta vissza a kölcsönzött szánkókat. Ők először jártak a Szent Anna-tónál. 

– Nagyon jó volt csúszni a szánkóval, de talán még jobb volt felfelé, mert a felvonó végén ültem

– újságolta Gergő, a társaság egyik tagja. Anett arról számolt be érdeklődésünkre, hogy az előző napokban a Gyilkos-tónál voltak, onnan érkeztek a környékre, és a szánkózás után többek között lovas szánozásra, medvelesre és gasztropiknikre készülnek. Vendéglátónktól tudjuk, hogy az is egyre gyakoribb jelenség – főként Magyarországra elszármazott székelyföldiek körében –, hogy a tó közelében lévő Szent Anna-kápolnánál tartják egyházi esküvőjüket vagy kisgyermekük keresztelőjét. 

Mint láthattuk, tapasztalhattuk, a Szent Anna-tó és környéke nemcsak természeti kincs, hanem egyre fejlődő turisztikai célpont is, amely minden évszakban különleges élményeket kínál. A közel­jövőben megnyíló látogatóközpont tovább növeli majd a hely vonzerejét, miközben a tó és környezete megőrzi vadregényes hangulatát, báját. Akár túrázás, akár pihenés vagy kaland a cél, ez a vidék minden látogatót visszavár. S hogy miért olyan különleges ez a hely, hogy ember és állat egyaránt visszavágyik ide? Nem tudtuk megfejteni. A tó vize változhat, a fenyvesek és lombhullatók más dallamot zúghatnak, de egy biztos: aki egyszer itt járt, örökre magával visz egy darabot ebből a tájból. És előbb-utóbb visszatér. Gombi is mindenkit visszavár!

Galéria