Most lefárasztalak! …Ugyanis utópiának tartom a Boldog új évet! Hiánycikk a lényeg, az a fajta kohéziós erő, ami a Boldogság előfeltétele! Az irgalmasság és a természetes kedvesség. Éppen ezért kívánok É. É.-t! Éber Évet… A boldogságérzet előfeltétele a törődés, az önzetlen kedvesség és odahajolás, azaz irgalmasság lenne... Ahol ezt látom, tapasztalom, ott van egy-egy boldogságbuborék az együttélésben. Jó esetben ilyen kis bubi a család, egy kis kórus, egy baráti kör, zenekar, huszáregyesület, gyülekezet stb… Ahol ez hiánycikk, ott katasztrofális a helyzet. Egyébként kegyetlen évet zártunk és kezdünk… Utolsó percig „iskoláztattuk” a versenyszellem intézményrendszerében a gyermekeinket, aminek egyenes következménye lett, hogy a belső értékekre csak a legéberebb családoknak maradt erejük figyelni. A lelki intézményekben is hiánycikk a meditáció. Ezzel szemben már ’23 vége is jelezte, hogy újra robbanni fog az infláció, és hogy a helyi önkormányzatok „autonóm” szervezetek, az új adógyártásban a legkreatívabbak, akárcsak Bukarest. Lásd „parkolási bérlet”. Nesze neked, új csomag! Miközben ’23-ban a népszámlálásból kiderült, hogy 10 év alatt 68 ezer székelyt veszített el csak a térségünk, semmi rugalmasság a politikai elitben! Tíz év alatt 10 ezer unitáriussal lettünk kevesebbek, ennek ellenére egyre merevebbek…. És folytathatnám. Rengeteg az üres, benépesítetlen ház, föld. Kolapsz előtt állunk.

Teremni, termést előcsalogatni kellene. Családokat hagyni megszületni… Ehelyett minden, szinte minden minden szinten lagzi-biznisz lett, naiv ifjú párokat és családi erőtartalékokat leszívó. Békanyúzó tanya a világ. A szorítólyukak lettek az évgyűrűk a derekadon… Egy év - egy lyuk. Könnyű lesz kiszámolni, mennyit éltél, amikor eloldják majd a szíjat… Az országos, de a globális trend is ez. Kőkemény háborúk vannak a Pénz, a Tőke érdekérvényesítéséért. Itt már nem a szíjon, hanem az ember bőrén ütnek lyukat egy sorozat 9 mm-essel! Ez a háború egy kicsit a miénk is. Mi is benne vagyunk, mert úgy érzem, hogy semmivel sem vagyunk jobbak! A háború előszele az istentelen lét irányának. Mára már csak egyetlen dologért, a pénzért vagyunk képesek „harcolni”, „hadakozni”, lobbizni, kiállni. Ezt látom a kollégák közötti érdekérvényesítésében, a hatalmi harcokban is. Ha értékteremtésért, közösségépítésért, elvekért, új élet, kis család, ifjú pár lelkesítéséért, a „csak úgy legyünk együtt” eseményekért vagy „csak” egy közös imáért kellene bemozdulni, az emberem hirtelen lajhár-bamba tempóra vált. Tempózik. Na de ha fizetés, pénz a téma, ugrik, mint a gepárd. Ütemesen tempózik! Mintha egyetlen üzemanyagunk lenne, a „zsé”,  lóvé, suska. Mit nekünk 20-21 ezer véres életáldozat tőlünk keletre vagy délkeletre?! …
„A probléma az, hogy világunk és oktatásunk továbbra is kizárólag a külső, anyagi értékekre fókuszál. Ennek következtében az egész társadalom anyagiassá válik. Ez a kultúra nem alkalmas arra, hogy megbirkózzon a valós emberi problémákkal. A valódi probléma „itt” – a dalai láma a fejére mutatott – „és itt” van…-érintve mellkasát. Sok problémát mi magunk kreálunk, úgy mint a háborút, az erőszakot. A természeti katasztrófákkal ellentétben ezeket mi magunk idézzük elő. „Nyolcmilliárd emberi lény felelős azért, hogy boldogabbá tegye a világot. A kedvesség és a könyörületesség az, ami hiányzik.” Douglas – interjúrészlet a dalai lámával, ajándékkönyvből.
Próbáljunk meg kedvesebbek és könyörületesebbek, odahajlók lenni. Nem olyan nehéz ez. Persze nem is könnyen kivitelezhető. Szép napot!