– Mennyire elérhető a pályaorientáció az iskolákban? 

– Sok szakember tekinti szívügyének, meg feladata is az iskolának valamilyen szinten. A valóságban gyakran kérdés, hogy mennyire van rá igény. Sokszor azzal szembesülünk, hogy nincs rá idő, és annyira mégsem akarják a szülők vagy egyes pedagógusok. Van, ahol 8. osztályban választható tantárgyként bekerül az órarendbe. Így volt évekig az én iskolámban is, viszont azt tapasztaltam, hogy a tanulók egy része nem volt még érett a pályaorientációs munkára, nem érdekelte őket. Kipróbáltuk azt is, hogy az jött, aki ezt valóban akarta, így elmélyülten tudtunk foglalkozni a pályaválasztási érettség fejlesztésén. A tapasztalat mégis az, hogy jelenleg minden lehetséges órában inkább vizsgára való felkészülés zajlik, alig van lehetőség és időkeret a pályaorientációra, az iskolai tanácsadó legjobb esetben az osztályfőnöki órákon tud néhányszor a témával foglalkozni.

– Tulajdonképpen mi a pálya­orientáció?

– Egy irányulás a munka világa felé. Fontos aspektusa a pályaérettség, amely azt jelenti, hogy az illető tudatában van saját tulajdonságainak, képességeinek, érdeklődésének, munkával kapcsolatos értékeinek – ez belső munkát igényel. A külvilág felé is irányul: milyen foglalkozások léteznek, mi érhető el a környezetében, majd a két aspektusnak az összekapcsolása következik: aminek a tanulására lehetőség van, ami tetszik, ahhoz megvannak-e benne a szakma által „kért” személyes összetevők, hol kell esetleg fejlesztenie magát, hogy megfeleljen annak a pályának, amelyre vágyik.

– Tehát egyfajta önismereti munkáról van szó?

– Igen, és mivel a ciklus végén (8., 12. osztályban) a vizsgákon van a hangsúly, jóval korábban megelőlegezhetnénk a pályaorientációs munkát az önismeret fejlesztésével. Ha több olyan tevékenység lenne, akár már az elemi osztályokban, akár osztályfőnöki órákon, amikor önmagukkal foglalkoznak, akkor hozzászokhatnának ahhoz a gondolkodásmódhoz, hogy időnként befelé fordulok és számba veszem az értékeimet, erősségeimet, tudásomat. Van, aki később érik meg erre, például nyolcadikban még elmegy mellette a téma, de három év múlva már nagyon érdekli. Az önismeret, önszabályozás, önérvényesítés erősítése azért lenne általában véve is fontos, hogy a fiatalok akarjanak és tudjanak önálló döntéseket hozni.

– De ha a nyolcadikosok még nem elég érettek, inkább iskolát választanak, nem?

– De igen, viszont az iskolaválasztáshoz is szükséges egyfajta kitekintés és befelé figyelés. Az jó szempont, hogy azért megyek bizonyos iskolába, mert a barátnőm is oda megy? Jó lenne, ha tudná a diák, hogy mi érdekli, milyenek a képességei, és azt a szakot célozná meg, amely ezekhez a legközelebb áll.

– Középiskolai szinten mi a helyzet?

– Többnyire ott is osztályfőnöki órákon, egyéb „elkért” órákon valósulhat meg a pályaválasztási felkészítés. Van, ahol pályázati pénzből többnapos táborokat szerveznek évente (pl. a gyergyószentmik­ló­si Salamon Ernő Gimnáziumban), illetve nagyon sokan igénylik az egyéni pályaválasztási tanácsadást. 

– Hogy látja, általánosságban milyen mentális állapotban vannak a diákok?

– Nagy kapkodást látok. Egyrészt terhes és nyomasztó a vizsgára való készülés, és ahogy a környezet viszonyul ehhez. Fókuszban a vizsga van, az legyen meg, és még mindig sokan azt mondják, hogy ha az nem sikerül, akkor a fiatal elrontotta a jövőjét. Dehogy! Nyolcadik után például lehet még változtatni, akkor is, ha nem jó irányba indult el. Másrészt a diákok napjai nagyon be vannak táblázva, futnak egyik programról a másikra, tanórákon kívül gyakorlatilag lehetetlen pályaválasztással kapcsolatos foglalkozásokba bevonzani őket. És vannak, akik délután dolgoznak, besegítenek otthon. Ők azok, akik gyakran „ahová bekerülök” alapján „választanak” iskolát.

– Hogyan segíthetnék a szülők a folyamatot?

– Például ha visszafogottabb lenne az, aki hajlamos mindig megmondani a gyermekének, hogy mit csináljon. Aki azt mondja: a te dolgod, te életed, te választasz, annak viszont jobban be kellene avatkoznia, hogy érezze a gyermek, odafigyelnek rá. Beszélgetni kellene otthon sokat, és pozitív megerősítést adni, ha tanácstalan a gyermek, például arra, hogy ügyes valamiben. Itt nem feltétlenül a román–magyar–matekre gondolok, hanem arra, hogyha jól barkácsol vagy sok történelmi filmet néz. Összekötve a jövővel, rá lehet kérdezni: gondolt-e rá, hogy olyan pályát válasszon, ahol használhatja ezt a képességét, olyan iskolát válasszon, ahol elmélyítheti ezt az érdeklődést? Tehát fontos visszajelzéseket adni a gyermeknek önmagáról, ami nem utasítás, nem parancs, nem elvárás. De fontos a támogató szülői attitűd korai zárás esetén is (például amikor a gyermek már hatodikos korában eldönti, hogy orvos, tanító vagy kézműves lesz), hogy arra bátorítsuk, nézzen körül, érdeklődjön, tapasztaljon mást is. A korai döntést a szülők gyakran a gyermek érettségének tulajdonítják, megerősítik, holott a szemlélet kitágítására lenne szükség. Különben már nagyon korán beszűkül a kör, és alapkompetenciák maradnak ki a fejlődésből. Azt tapasztalom, hogy pályaválasztás idején a szülők sokszor serdülői énállapotba kerülnek, erőteljesen előjönnek a saját élményeik, félelmeik, vágyaik. Érdemes lenne ezeket leválasztani, hogy ne a saját attitűdünk, szorongásaink érvényesüljenek a gyermek döntésében.

– Sokan azt hiszik, a pályaválasztási tanácsadás azt jelenti, hogy a tanácsadó megmondja a gyermeknek, milyen iskolába, egyetemre menjen, milyen szakmát válasszon. 

– Ez egy tévhit. Akárcsak a pszichológussal kapcsolatos tévhit, hogy ő majd megmondja a tutit, te hátradőlhetsz, nem kell dolgoznod magaddal. Pályaválasztási egyéni tanácsadáson azzal tudunk foglalkozni, hogy kiderüljön, az alanynak mire van szüksége, mit szeretne, feltárjuk a személyes összetevőket és az irányt, amelyre elindulhat. 
A tanácsadó nem mondhatja és nem mondja meg, hogy fiam, te szakiskolába menj, vagy ez meg ez lesz neked a jó. Nyolcadikosok esetében az lenne ideális, ha a vizsgák után, az eredményei függvényében határozottan tudna iskolát választani és egy sorrendet felállítani, hogy ha az egyik nem jön össze, akkor még mi elfogadható számára. Nagyobbak esetében pedig tudná, hogy állást szeretne keresni vagy inkább továbbtanulni? Elméleti líceum után akár úgy is dönthet, hogy egy évet kihagy, mielőtt egyetemre felvételizne, mert még dolgoznia kell azért, hogy a megcélzott helyre bejusson. Ideális az lenne, ha határozott, nyugodt lélekjelenlét lenne a döntések mögött.

– Most milyen szakmák érdeklik inkább a fiatalokat?

– Érdekes, hogy többeket érdekelnek a rendvédelemhez kapcsolódó szakmák, lányok is kacsintgatnak a katonai pálya felé. Az informatika iránt is nagy az érdeklődés, a cukrász, szakács, vendéglátós, a művészettel kapcsolatos szakmák, az építőmérnök, műépítész munkája iránt is.