A Csíkszéki EKE már sokadszorra szervezett túrát az Istenszékére. A természetjáró egyesület csíki fiókszervezete mind a négy évszakban fel-felkeresi a Kelemen-havasok sajátos látnivalóját. A február 22-i hegyjárás a téli Istenszéke-túrák sorában is már a sokadik volt. Ennek ellenére is a 28 fős csapatnak körülbelül fele nem járt korábban a Wass Albert legismertebb regényei közül többet is ihlető helyszínen. 
Csíkszeredából reggel 6 órakor vágtunk neki személygépkocsikkal a mintegy 130 km-es útnak Dédabisztráig. Itt a Bisztra-patak völgyén még 6 km-t autóztunk felfelé, majd az aszfalt végéhez közel laparkoltuk a járműveket. Miután mindannyian összegyűltünk, Solti Imre túravezető rövid eligazítása után 8.50-kor kezdődött el a tulajdonképpeni túra: a kék kereszt turistajelzést követve haladtunk a Hidas-patakig, ahol negyedóra múlva rákanyarodtunk a kék kör jelzésre és erdei úton folytattuk a kapaszkodást. Hogy nem lesz sétagalopp, azt már sejthettük a legelső irányjelző tábla „apró betűs” részének feliratából: „traseu nerecomandat”, vagyis nem javasolt útvonal.

A lombhullató erdő fagyott avarján és befagyott mellékpatakok jegén bizony néhány túratársnak összejött egy-két nem tervezett mutatvány (nemcsak a hegyre fel, hanem később, lefelé jövet is), de mindig figyeltünk egymásra és senki nem sérült meg. 11 óra körül egyre „combosabb” emelkedők után naivan megpillantani véltük a fennsíkot, de a tapasztaltabbak jelezték, hogy nehéz szakasz következik. Bizony, nem vicceltek: az utolsó néhány száz méter kegyetlen, meredek hágó volt. A menetoszlop vége közel háromórányi kapaszkodás után ért fel az Istenszéke platójára. A fennsíkon akkora hó várt bennünket, hogy a jelzőoszlopoknak csak a felső fele látszott ki belőle. Az ösvény azonban jól ki volt taposva, nem okozott gondot eljutni a legszebb kilátópontokig. Merőleges sziklafalakról csodálhattuk a Görgényi-havasok csúcsait és a Dédától délnyugati irányban kinyíló Maros-völgyét. 
Pihentető étkezést követően gyalogoltunk el a legjellegzetesebb helyszínhez: a keleti sziklákhoz, „Isten asztalához”. A Kelemen-havasok főgerincére és a Görgényi-havasokra táruló látvány lélegzetelállító volt. A hófödte csúcsok és a lombjuk vesztett  görgényi erdők is a maguk sajátos szépségüket mutatták. Miután az utolsó csoportképek is elkészültek, a kék vonal jelzésén kezdtük meg a lejtmenetet. Hamarosan becsatlakoztunk a piros kör jelzésbe, majd a kék háromszög jelzésen ereszkedtünk visszafelé, az Utas-patak mentén. Itt csodálhattuk meg téli túránk talán legszebb látványosságait: a víz és a fagy káprázatos alakzatokat hozott létre a patak(ok) jegén és egy-egy szakadékos oldalon. A patakok, csermelyek felszínén a fodrosan megfagyott jég, valamint az oldalakon kialakult óriási jégcsapok leírhatatlanul szép látványt nyújtottak. 
15 óra után – tehát bő hatórás, közel 13 km-es túrát követően – értünk vissza a Bisztra völgyébe, ahol rövid séta után vissza is jutottunk az autókhoz. Jó hangulatban és természetesen teljes létszámban búcsúztunk el egymástól. A túratársak egy része a közeli „könyvtárban” még „felolvasóesten” értékelte ki a napot, más része pedig gyorsan megkukkantotta a cseke.ro honlapon, hogy a sokak által legszebbnek tartott és a mostaninál könnyebb útvonalat követő őszi Istenszéke-túra október 11-én lesz. Megjegyezték: ugye? 
Kovács Hont Imre,
CSÍKSZEREDA