Vannak értelmetlennek tűnő kérdések, mint például az, hogy „Tud-e az Isten olyan követ teremteni, amit nem tud felemelni?”. Erre nincs és nem is lehet válasz. Vagy mégis? Úgy gondolom, hogy van. Igen, Isten tud olyan követ teremteni, amit nem tud felemelni. Az ember szívét, amely a szabad akarat következtében megkövesedik az önzéstől, haragtól, meg nem bocsátástól. 
Az őszi szüreti hangulatban, miközben barátaimtól kapott finom szőlőt csipegetem, eszembe jutott, hogy Jézus az evangéliumban beszél azokról a szőlőmunkásokról, akik még a gazda fiát is képesek megölni, ezzel megfojtva mindent, ami éltetni tudja létüket.
Agata Combik lengyel teológus, művészettörténész és újságíró gondolatai magával ragadtak, amikor szívünket, belső világunkat az evangéliumi szőlőskerthez hasonlítja. „Nem tőlem függ szívem talaja, nem az én szőlőm, nem az én életem. Igazából bérlő vagyok. De az a föld, amit tőle kaptam, egyedi a világon.”

Isten az élet szerzője, szenvedélyes Gazda, aki épít, kitartóan dolgozik. Bármihez hozzányúl, az növekszik, virágzik, elevenen zöldell, élettől és szeretettől lüktet. A szépségek, a jóságok, az erények és a talentumok palántái nem az enyémek. Nem saját erőmből növekednek és hoznak gyümölcsöt. A rám bízott területre hulló esőt és a napsütést sem én irányítom. Nem én…, de mégsem történik semmi közreműködésem nélkül. Mondhatok nemet Isten kegyelmére, a zöldellő ágak lüktetésére, az esőre és a nap sugárzására. Hozzájárulásom nélkül nem fog gyümölcs teremni, megtehetem, hogy nem engedem meg a „Gazdának”. Sőt mindezek mellett ki is használhatom, megbánthatom. Furcsa gazda Ő. Alázatosan megkérdezi, mi az övé? Megengedi, hogy kidobjuk saját szőlőjéből, kiraboljuk és megöljük. Istenem, miért engeded meg, hogy a saját szőlődben elhangozzék a „nem”? Miért szereted más kezébe adni kerted kulcsát, ajándékként kapni azt, ami a Tiéd, nyitott kapunak örülni saját tulajdonodban? Minden szőlő tulajdonosa vagy, akinek nem hiányzik a gyümölcs, mégis az én termésemre vársz… Mink van igazából? Mit tudok én adni a mindenható Gazdának? Mit tud kezdeni vele? Pedig vannak olyan gyümölcsök, amelyeket csak én tudok adni neki. „Az a föld, amit tőle kaptam, egyedi a világon.” Nincs még egy táptalaj, amelybe ugyanilyen környezetet, személyes és választási életlehetőségeket helyezett volna el. És csak én tudok ezen a földön neki „igent” mondani, elfogadni az együttműködést, válaszolni szeretettel, amely megismételhetetlenül, egyedi módon hoz gyümölcsöt. Isten évek óta a szüretre készül. A kiválasztott szőlőmben nem terem semmi kényszermunkával. Csak a szabad válaszadásból és együttműködésből fakadó szeretet által van gyümölcsöt hozó növekedés. 
Vajon Istennek tényleg szeretetből adom-e azt a gyümölcsöt, amelyet megengedtem Neki, hogy a szívemben növekedjék?
Szeretném a szívemet olyanná tenni, amit Isten fel tud emelni! Hiszen az övé, Ő teremtette, én csak bérlő vagyok. Miért is hagynám, hogy megkövesedjen?