Vidékünkön számos különleges falumúzeum található. A kérdéseket, hogy kiknek köszönhetően jöttek létre, hogyan maradnak folyamatos működésben, illetve milyen tárlatokat, történeteket ismerhetünk meg általuk, megválaszoljuk a tájházakról szóló sorozatunkban. A székelyszenterzsébeti tájházat 2006-ban alakították ki egy olyan parasztházban, amely 1867-ben épült. A település egyik legöregebb háza eredetileg a templomtól nem messze állt, s miután lebontották, a központban építették újra. A kétosztatú épületet a református gyülekezet építtette fel a Nagy Károly gondnok által vezetett kalákacsoport segítségével – tudtuk meg a székelyszenterzsébeti tájházban tett látogatásunkkor Kincses Kálmán református lelkésztől, a tájház egyik gondnokától. – Ez a helyszín, ahová újraépítettük a régi házat, a nagy közösségi rendezvényeinknek is helyszíne. Az udvar hátsó felébe, amit Szent Erzsébet-kertnek neveztünk el, önerőből építettünk egy színpadot is. A pünkösdi királyválasztástól kezdve – amely akár két-háromezer embert is megmozgat – a barantaedzésekig minden más nagy rendezvényünket itt szervezzük meg úgy, hogy a nagy események előtt újratapasztjuk a házat. Idén tavasszal is elvégezzük ezt a munkálatot – mondta a tiszteletes, akitől azt is megtudtuk, hogy a tájház anyagát felesége gyűjtötte a település lakóitól. – A történet érdekessége az is, hogy a tájház avatóján még jelen volt Egyed János bácsi, aki ebben a házban született – jegyezte meg Kincses Kálmán. A kétosztatú ház tisztaszobájában többek között vetett ágy, pad, festett láda, székely népviselet, varrógép, illetve falvédők, horgolt abroszok, csipkék és a szövéshez használatos eszközök nyújtanak rövid betekintést Székelyszenterzsébet múltjába. – A szövőszéket egy helyi lakostól kaptuk, és azért is üzenet jellegű, mert ez a mesterség mind a mai napig él a településen. Itt a faluban lakik a környék legismertebb és legelismertebb szövőasszonya, Szigyártó Juliska néni. Az idősek közül már csak ő maradt, ő az utolsó mohikán, a feleségem is tőle tanult szőni, így most ő is aktívan gyakorolja a mesterséget – részletezte a lelkész. A lakóháznak nevezett részben dézsákat, cserép­edényeket, tányérokat, petróleumlámpákat, vékát, telázsit, kereplőt, törölközőtartót, kenyérdagasztó teknőt, cséphadarót és kenderfésűt helyeztek el. A tájház előtt székelykapu is emlékeztet az elődök igényességére.

Biró István