A „székelyföldi” orchidea
Egy különös, eddig nem ismert vadon élő orchideahibridre bukkant rá Kertész Hajnalka, székelyudvarhelyi származású biológia szakos tanárnő egyik Hargitára vezető útja alkalmával. Egy sor kutatás és elemzés után kiderült, hogy sehol a világon nem azonosítottak még ilyen orchideát. Az egyedülálló növény, a lelőhelyéhez hűen „siculorum” utónévre hallgat.
Rendkívüli felfedezést tett egy romániai kutatócsoport még 2020-ban, amikor egy új, eddig a világon ismeretlen orchideahibridet azonosítottak a Madarasi-Hargitán. A kutatás alanyául szolgáló példányra Kertész Hajnalka, székelyudvarhelyi biológia szakos tanárnő talált rá, aki elmondása szerint nyomban jelezte kutatótársának, Nora D. G. Anghelescunak a küllemre egyedi növényt. A morfológiai és genetikai vizsgálatokat követően kiderült, hogy a Dactylorhiza (ujjaskosborok) és a Pseudorchisa (Halvány bibircsvirágok) egy-egy alfajának keletkezéséből létrejött hibridről van szó, amelyet eddig a világon még sehol nem azonosítottak. Lapunk megkeresésére Kertész Hajnalka, aki egyben a hibrid orchidea kutatócsoportjának tagja, beszámolt a különleges növény felfedezésének körülményeiről, illetve tájékoztatott a kosborok és orchideák élettani sajátosságairól.
Kiállítással is készül
– Már az egyetemen botanikából írtam a szakdolgozatomat, aminek egyik fejezetében a Székelyudvarhely fölé magasodó, Szarkakő környékén megjelenő a vadon élő orchideákat, kosborokat gyűjtöttem össze és vizsgáltam meg – kezdte beszélgetésünket Kertész, aki szerint az orchideákra irányuló kíváncsisága akkor lépett új szintre. Elmondása szerint a Romániában élő 74 fajból, több mint tíz, itt a Szarkakő környékén is megtalálható, de a gazdag lelőhelynek számító Hargita-hegység mellett számos helyen lehet kosborokkal találkozni. Kertész szerint az erdélyi flórát feltérképezve egy, az orchideafajokat és azok eddig azonosított hibridjeit összegző kiállítást is szeretne majd összeállítani a nagyközönségnek, ám ez egyelőre a hosszú távú tervei között szerepel.
Evolúciós zsákutca
A hibrid felfedezője szerint az addig ismeretlen példányt a Madarasi-Hargitát a Csicsói-Hargitával összekötő egyik ösvény mentén találták Natura 2000-es övezetben.
– Egyetlenegyet találtunk a szóban forgó hibridből. Gondoltuk, hogy ha egy van, akkor többnek is kell lennie, de hát nem találtunk. Idén, igaz még nem voltam kint, hogy megnézzem kinőtt-e a megfigyelt egyed – avatott be Kertész, megjegyezve, hogy van eset, hogy nyolc évig pihennek a földben az egyedek, mielőtt újra kihajtanának. Kertész szerint a kutatás során az is gondot okozott, hogy több esetben észlelték a kutatott hely károsodását, mivel a helyszínen legeltetés is zajlott, ami Natura 2000-es övezetben nem megengedett. A tanárnő arra is kitért, hogy mind szaporulati, mind genetikai oldalról egy egyedi esetről beszélhetünk, mivel a hibrid egyedek nem képesek tulajdonságaik átörökítésére, a szaporodásra.
– A hibridnek nincsen utódja, az egy evolúciós zsákutca. Hasonlóképp a ló és a szamár keresztezésével. Öszvér bármikor lehet egy ló és egy szamár keresztezéséből, de maga az öszvér képtelen a szaporodásra – magyarázta. – Ilyen hibridet, ami az erdei ujjaskosbor (Dachilorhiza fuchsii soana) és a halvány bibircsvirág (Pseudorchis albida tricuspis) alfajok keveredéséből jött létre még a világon nem talált senki, mi kellett elnevezzük – mutatott rá Kertész, hozzátéve, hogy nem önkényes névadásról van szó, mivel ez is kritériumokhoz kötött.
– Mivel mind a két szülő neve fel kell legyen tüntetve a hibrid nevében, mi csak egy utónevecskét adhattunk neki, ami a „siculorum” lett – humorosan megjegyezte, azért választotta ezt, mert nem írhattak bele ékezetes betűket. – Összevonva a szülőfajok nevét, így lett a hibrid neve: Pseudorhiza nieschalkii (Senghas) P.F.Hunt nothosubsp. siculorum H. Kertész & N. Anghelescu, 2020, amiről bővebben a Research Gate és a Plos One nevű szakirodalmi portálon lehet olvasni – nevezte meg Kertész.
Kire ütött a gyerek?
Kertész szerint az egyed felfedezésekor a halvány bibircsvirágra gyanakodott először, ám ez az egyed magasabb volt, nagyobb volt a virága, és a mézajak (a virágzat alsó részén található lepelszirmokat nevezik így) három karéja egyforma hosszú volt, ami az ujjaskosborra jellemző.
– De nem fuchsii volt, és nem is albida, és lám még rózsaszín minták is voltak benne, ami soanára jellemző. Így egy nagyon sokoldalú hibridre leltünk, aki nem ismeri pontosan a szülők jellemvonásait, nem is jönne rá, hogy egy hibridről van szó – részletezte. Kertész szerint ugyanakkor a morfológiai azonosítás nem lett volna eleve elég a hibrid egyed elismeréséhez, így összeállt egy kutatócsoport a növény genetikai azonosításához, melynek műveletét Nora D. G. Anghelescu bukaresti biológus vezette. – A kutatás és elemzés igazolta a morfológiai azonosítást, így világszinten egyedinek nevezhető a felfedezés – summázta Kertész.
Az orchideák, azon belül a kosborfélék valamennyi európai faja védett növény. Életmódjukat mikorhizás kapcsolatban folytatják olyan gombafajokkal, melyek közvetlenül a gyökérzetükhöz kapcsolódnak. Vannak olyan fajok, amelyek nem rendelkeznek klorofillal, így a teljes tápanyagellátásukat a gyökereikre kapcsolódó gombák biztosítják. Az orchideák több fajára jellemző az önbeporzás, de olyan fajok is akadnak, melyek nem termelnek nektárt, csupán illatanyagokat kibocsátva érik el, hogy a táplálékot kereső rovarok beporozzák virágzatukat – tudtuk meg Kertész Hajnalkától.