Hétköznap délelőtt csendes a gyakorló lovaspálya, amelynek bejáratánál fogad minket Lőrincz Rómeó, a Kerecsen Lovasíjász Sportklub vezetője. A környezetre telepedő nyugalmat az istállók üressége is növelte. Furcsán hatott a lovasközpont lovak nélkül, de hamar megtudtuk, hogy a lovak ridegtartásban vannak, akkor mennek ki a közeli legelőre, amikor csak akarnak. Érkezésünkkor is éppen a szomszédos Vasfúvó dombon tartózkodott a ménes, mely szokása szerint estére kimegy az oldalba és másnap dél felé tér be az istálló hűvösébe, amikor már kint javában tűz a nap.

Székelyföldről a világversenyekre

A lovasíjász sportklub vezetője öt évvel ezelőtt nyert felvételt a Kassai Lovasíjász iskolába, majd egy világbajnokságra is kijutott megfigyelőként, ahonnan azzal az egyenes következtetéssel jött haza, hogy „mi, székelyek, nem vagyunk ott a rengeteg ország lovasai között”. Ekkor érlelődött meg benne, hogy ezen változtatni fog: megépített egy székelyföldi gyakorlópályát, ami aztán utat is nyitott a világszintű megmérettetések felé. Lőrincz Rómeó kemény, kitartó munkával és önzetlen támogatások révén valósította meg a központot: a Csibában kialakított Kassai-féle lovasíjász pálya megfelel a standardoknak, hossza 99 méter, középen egy forgó céltáblával, amelyre lőni kell a lovasnak. Az egy híján százméteres távot az íjász 20 másodpercen belül kell teljesítse lovával, miközben annyi nyilat lő ki a céltáblára, amennyire képes. Jelen pillanatban a legtöbb kilőtt vesszőt – tizenkettőt – Csiszér Ivett teljesíti, jegyezte meg Lőrincz. A fiatal csíkszeredai hölgy tavaly került a figyelem középpontjába, amikor 14 évesen Amazon kategóriában világbajnoki címet szerzett lovasíjászatban. A kiváló eredményről akkor lapunk is hírt adott.

Rend a lelke

A körülbelül húszhektáros területen fekvő lovasközpont – a terület nagy részét bérlik – gondozott képet mutat. A közösség minden tagja a legjobb tudása szerint járul hozzá a sportklub és a húsz ló fenntartásához. A lovasközpont különböző célokat szolgáló területei villanypásztorral vannak elkerítve, így az állatok is a megfelelő tereken belül tudnak mozogni. Az istállók mellett van a szénatároló és a nyerges, ahol az eszközöket: íjakat, nyilakat, nyergeket és minden egyebet tartanak. Rend a lelke mindennek, ami nemcsak az állatok tartásában, az eszközök tárolásában mutatkozik meg, hanem a közösség által elfogadott szabályokban is. A telek egy félreeső részén hatalmas, hagyomány szerint berendezett jurta van felállítva: a lovas népek által használt lakóhelyiséget tárgyalóként használják, bent külön megvan a helyük a lányoknak és a fiúknak. 

Hogyan váljunk kentaurrá?

A hungarikumok közé tartozó Kassai Lajos-féle lovasíjász módszert a Hungarikumok Gyűjteménye – Magyar Értéktár ekképpen foglalja össze röviden: „Őseink Bizánctól Brémáig folytattak hadjáratokat. A Kassai-iskola célja ennek az elfeledett harci művészetnek az újjáélesztése. A képzés során a lovasíjásznak azt a szintet kell elérnie, amelyet őseink magukénak tudhattak. Vágtató ló hátáról a ló sebességétől függetlenül gyors és pontos lövéseket kell leadni előre, oldalra, hátrafelé 180 fokos szöget bezárva. A kentaurban fogalmazódik meg legtökéletesebben a lovasíjászat lényege: csípőtől lefelé eggyé válunk a lóval, csípőtől felfelé eggyé válunk a céllal. A szabályrendszerében végtelen egyszerű, de végrehajtásában rendkívüli felkészültséget igénylő sportág robbanásszerűen terjed a világban.”
Jelenleg 18 országban van jelen a sportág Japántól az Egyesült Államokig. Itt, Csíkszeredában, Csibában is ezt a szellemiséget követi a helyi lovasíjász-közösség. 

Nem olcsó, de előteremthető

Lőrincz Rómeó egy hagyományos lovasíjásznyerget is megmutatott. Gyönyörű munka, jó kézben venni: a famegmunkálás, az ötvösmesterség és a bőrművesség magas szintjét egyesíti. Régen a nyergen található réz-, ezüst- és aranyveretek mutatták a harcos társadalmi szintjét. 
A lovasíjászatban kizárólag Kassai-íjakat használnak, amelyek Kaposmérőn, Kassai Lajos íjászműhelyében készülnek. Vannak itt alapíjak, de csúcskategóriások is. Alapjában véve a lovasíjászat nem olcsó sport, de ahhoz, hogy valaki elkezdje űzni, nem kell azonnal lovat vegyen: kezdetben a klub biztosítja a lovat, az ajánlott, hogy a sportolónak legyen saját íja, de a teljesen kezdőknek azt is biztosítani tudják addig, ameddig rájön arra, hogy tényleg érdekli-e ez a különleges sportág. Az íjak, vesszők ára is nagyon változó, minőségüktől függően. A ló árát is elő lehet teremteni, viszont az állat fenntartása az, ami különösen sokba kerül.

Íjászfoci lovasoknak

A Vasfúvó-domb felé sétálva látjuk, hogy jelentős léptékű földmunka révén két gyakorlópálya is ki van alakítva, ezek a versenyekre való felkészülés kiváló terepei. Jöttünkre a lovak is kíváncsian szaladtak elénk, szemügyre vették a számukra ismeretlen újságírókat, de hamar jóban lettünk, még azt is megengedték, hogy megvakargassuk a fülük tövét. 
Amit külön érdekesnek találtunk, az az íjászfoci, aminek egy megfelelő pálya is ki van alakítva a domb aljában. Maga a pálya egy nagy gödör, az oldalában körbefut egy ösvény, amin a játékosok mozognak, és egy gumilövedékkel íjaznak egy labdára, amit az ellenfél kapujába próbálnak így bejuttatni. 

– Az íjászfoci különlegesség, a lényege, hogy hathatósan hozzájárul az íjász képességei­nek fejlesztéséhez, mivel egy mozgó célra lő

– jellemezte röviden a játékot Lőrincz, aki a lovasíjászatot más lovassportokhoz viszonyítva is lényegesen másabbnak nevezte. – Két dolog van benne: az íjászat és a lovaglás. Ebből kifolyólag nagyon összetett. Kívülállónak lehet, egyszerűnek tűnik, hogy valaki vágtázó lóról íjaz, de valójában ez egy rendkívül összetett mozdulatsor és állapot. Ha a talpas íjászathoz hasonlítom, ahol annak ellenére sem találod el mindig a célt, hogy fix talajon állsz, fix helyről, fix pontba célzol az íjaddal, akkor el lehet képzelni, milyen, ha egy vágtázó lóról egy folyton változó célra lősz. Azt szoktuk mondani, hogy a lovasíjász egyszer céloz, amikor beáll a pályára, ha vágtában elindul a ló, másodpercenként változik a helyzete, nincs idő többször célozni, ösztönből lövünk.