Vidékünkön számos különleges falumúzeum található. A kérdéseket, hogy kiknek köszönhetően jöttek létre, hogyan maradnak folyamatos működésben, illetve milyen tárlatokat, történeteket ismerhetünk meg általuk, megválaszoljuk a tájházakról szóló sorozatunkban. Az aragonit a mészkőnek a természetben lévő legkristályosabb változata, a korondi aragonit pedig az ország egyetlen kitermelt aragonittelepe volt. A világon alig 12 másik ország büszkélkedhet még hasonló aragonit-lelőhelyekkel, Európában pedig, Spanyolországon kívül, Csehországban és Szlovákiában fordul elő. A korondi székely gyémánt – A korondi kőzet kitermelésének ötlete Knop Vencel nevéhez fűződik, aki a 19. század végének egyik legelismertebb kőcsiszoló mestere volt. Tanárként érkezett Erdélybe, majd később Korondra költözött vállalkozóként. 1909-ben fejezte be annak az épületnek az építését, amelyben aragonitcsiszoló üzeme működött, mára pedig ebben az épületben kapott helyet az aragonitmúzeum – avatott be a részletekbe Pál Zoltán, a múzeum gondnoka. Mint mondta, közel százéves sikertörténet kezdődött ennek a vállalkozásnak az elindításával. A múzeum egyik falán huszonöt darab több mint százéves fotót állítottak ki, amelyek az aragonitbányászatról és -termékekről szólnak, s amelyek a székelyudvarhelyi Kovács fotóműhely archívumából kerültek elő. Főleg nyugatra szállították az aragonitból készült termékeket, Trianon után azonban a román törvények ezt megakadályozták, így kezdett el nyitni a vállalkozás a Balkán felé is. Az aragonitból készült termékek az 1930-as években élték csúcspontjukat. Más sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy maga Mária román királyné személyesen kereste fel a korondi üzemet, és saját kézi rajza alapján adta le rendelését. Ez egy 12 oldalú ékszertartó volt, amelynek ikertestvére jelenleg is megtekinthető a múzeumban. Ez nem egy utólag készült másolat, hiszen Knop Vencel minden híres megrendeléséből kettőt készített, egyet megőrizve a családi gyűjtemény számára. Knop Vencel halála után még tartotta magát a vállalkozás, az 50-es években, a kommunizmus ideje alatt azonban hanyatlásnak indult, ’62-ben pedig dinamittal kezdték robbantani a kőzetet, ami az egész összeomlásához vezet. Bezárták az üzemet, feledésbe merítve az egész történetet. 2009–2010-ben a Sóvidék Természetvédelmi Terület gondnokai kialakították a Korond melletti Csigadombon az aragonit-tanösvényt, majd 2011-ben találkoztak Knop Vencel két unokájával, akik időközben visszaigényelték az épületet és felkarolták a múzeum megalapításának ötletét, helyet biztosítva számára az egykori csiszolóüzemben. Több tekintetben is sikertörténet 2012 augusztusában nyitották meg a múzeumot, azóta pedig már több ezer vendég megfordult benne. 2015-ben egy népi fürdőt alakítottak ki a Csigadomb lábánál abból a magas ásványtartalmú, jótékony hatású vízből, amely az aragonit kialakulásához is hozzájárult. 2018-ban a múzeum gondnokai megtanulták az aragonitcsiszolást, jelent teremtve ezáltal a múltból. Bizsuk készítésébe kezdtek, és egyedülálló szolgáltatást kínálnak a turistáknak, azáltal, hogy saját maguk is elkészíthetnek egy-egy darabot, élményfoglalkozásként. Tavaly együttműködési szerződést kötöttek az Erdélyi Magyar Nemlátók Szövetségével, így a köveket csak részben készítik el a gondnokok, az utolsó csiszolási fázisokat pedig vak emberek végzik el. – Nagyon büszkék vagyunk erre a páratlan együttműködésre, egyedi módon az országban így olyan itthoni kőből, itthoni emberekkel készült bizsukat kínálunk eladásra, amelyek a fényüket vakok kezében nyerik el – fogalmazott Pál Zoltán. A múzeumban egyébként a kiállított tárgyak száma több mint kétszáz, melyek nagy része a Knop család gyűjteményéből származik. Mivel a gondnokok önkéntesen végzik munkájukat, folytonos nyitvatartást a turistaszezonban tudnak biztosítani, máskor pedig előzetes telefonos bejelentkezés alapján fogadják a látogatókat.

Hadnagy Éva