A pontos időpontot, amikor a válószoba a templom keleti fekvésű tornyában működött, nem lehet meghatározni, de biztos, hogy a falu büszkélkedhet azzal, hogy háromszáz év alatt mindössze egy válás történt. A szerelembörtön időszaka megszakadt 1867-ben, amikor a püspöki székhelyet visszahelyezték Nagyszebenbe.

Az erdélyi szászok, bár evangélikusok, akiknél a válás bizonyos körülmények között elfogadott, inkább a házasságuk megmentésére törekedtek. Ezért a házaspárok általában saját kérelmükre vonultak be a hat hetes önkéntes bezárásba, ahol mindenből csak egy-egy példány volt, beleértve az evőeszközöket, poharakat és még a párnákat is – írja az Amusing Planet.

A berethalmiak szerint a módszer annyira hatásos volt, hogy mindössze egyszer következett be válás az összezárás ideje alatt. Az evangélikusok hitték, hogy a válás Isten elleni bűn, ezért inkább a békülés mellett döntöttek. Emellett a házasság védelme is fontos volt, hiszen a nők és gyermekek túlélése a családtól függött. Az együtt maradás gyakran gazdasági okokból is fakadt.

A szerelembörtön ma múzeumként szolgál, és bár a kevésbé vallásos lakosok nem használják, a helyi pap elmondása szerint időről időre kétségbeesett párok keresik fel, akik hasonló módszerrel szeretnék megmenteni házasságukat.

Az evangélikus egyház nemcsak a válásra gondolt szigorúan, hanem a házasság intézményét megkerülőkkel is keményen bánt. A templom előtt található szégyenkő például azoknak szolgált figyelmeztetésül, akiket házasságtörésen vagy bűnös együttléten kaptak, hogy az istentiszteletre vonuló közösség lássa őket.