Húsz jelentkezőt regisztráltam a szombati Naskalat-túrára, végül 19-en érkeztünk meg a szokásos indulási helyre, a hidegségi panzió parkolójába. Némi eligazítás után a panzió parkolójából vágtunk neki a hegynek a sokak által jól ismert Kovás-patak völgyén. A 32-esek útját követve már az erdő között éreztük, hogy odafönt lesz ereje a szélnek, de ez nem törte meg a lelkes csapat lendületét. Határozottan és ütemesen oldalaztunk fel a völgyfőn, a szél erejét az erdőhatár szélén kezdtük igazán megtapasztalni. A szokásos úton, szélárnyékot keresve vágtunk neki a Kondra-kereszt felé vezető függő völgynek, majd a gerincet keletről oldalazva értünk fel a kis kőkeresztet rejtő nyeregbe. Kis pihenő után, nekiöltözve az egyre erősödő szélnek, vágtunk neki a főgerincnek, az esztenákat kerülgetve viszonylag gyorsan elértük a Szalamás-tetőn álló keresztet. Némi örvendezés után a Naskalat-csúcs felé fordult a tekintetünk, kissé csökkenő lelkesedés mellett, de végül mindannyian felkapaszkodtunk az 1552 méteres csúcsra.
A csúcson magashegyi viszonyok között fotózkodtunk, az erős szél, a kavargó hó gyors távozásra késztetett bennünket, majd a Naskalat előtti nyeregben költöttük el ebédünket. A szél azonban egyre inkább noszogatott, elgémberedett ujjainkat melengetve vágtunk neki a lefelé vezető útnak. A Kondra-keresztnél balra levágtunk a Szalamás-patak völgyébe, itt a szél ereje már csökkent, a hőmérséklet viszont egyre emelkedett, ennek köszönhetően a hírhedten csúszós részek kíméletesek voltak a sebesen beereszkedő csapattal szemben. Háromnegyed ötkor épen és egészségesen érkeztünk vissza autóinkhoz, kissé fáradtan, de elégedetten, hiszen egy igazi téli, az időjárási viszonyok által jelentősen megnehezített túrát tudtunk teljesíteni.

Kassay János,
Csíkszereda