– Hogyan és miért döntött a jelenlegi kertészkedési forma mellett?
– Ezt a házat, illetve a hozzá tartozó telket 1999-ben vásároltuk. Az előttünk itt élő tulajdonos aktív gazdálkodást folytatott: az egész terület fel volt szántva, főként burgonyát és különféle zöldségeket termesztett. Miután mi lettünk a tulajdonosok, egy ideig folytattuk ezt a hagyományos kertművelést – a szüleim segítségével belevágtunk a munkába, és magunk is kipróbáltuk ezt a formát. Nagyon gyorsan rájöttünk azonban, hogy ez nem nekünk való. Az, hogy szinte reggeltől estig a kertben kell lenni, földet ásni, kapálni, kaszálni, egyszerűen nem fért bele az akkori életvitelünkbe – és ma sem férne bele. Ezért elkezdtem keresni az alternatív megoldásokat: hogyan lehetne megtalálni az egyensúlyt a befektetett munka és az elért eredmény között. Kipróbáltam többféle módszert, időszakosan termesztettem különböző kultúrnövényeket, de a rengeteg munka ellenére is kevés eredményt tapasztaltam, egyik megközelítés sem bizonyult igazán testhezállónak számomra. Nem vagyok az a típus, aki hajnalban kel és késő estig a kertben dolgozik. Végül rátaláltam egy kevés beavatkozást igénylő, kertművelési módszerre. Ennek lényege, hogy nincs talajművelés – nem ásunk, nem szántunk –, hanem a talajt természetes állapotában hagyjuk, és így veteményezünk. Fokozatosan alakítottuk ki ezt a rendszert, és a családunk időbeosztásához, életformájához igazítottuk.

– Ha körülnézünk a kertjében, látszik, hogy ez nem egy szokványos veteményes. Mi a szerepük a földön szétterített leveleknek és szalmának?
– A mi kertünk tavaszi előkészítése már ősszel megkezdődik. Ilyenkor összegyűjtöm a környékről a lehullott faleveleket – van néhány jól bevált helyem, ahonnan többzsáknyit is össze tudok szedni. Ezeket ősszel szalmával keverve terítem szét a földön, ezzel betakarva a talajt. Ennek több funkciója is van: egyrészt megakadályozza a talaj kiszáradását és fékezi a gyomosodást, másrészt a szél sem tudja elhordani a talaj termőrétegét. Ahogy tavasszal éledezik a természet, ebbe az előkészített, takart talajba veteményezünk. Március közepén általában elkezdjük a hagyma ültetését, és áprilisra már jól látszik az élet a levelek és a szalma között. A kert ezenkívül gyakorlatilag nem igényel más előkészítést.

– Hogyan oldja meg a gyomnövények kezelését ebben a rendszerben?
– Tapasztalt kertészek gyakran hangsúlyozzák, hogy a gyomnövények nem ellenségek, csupán olyan növények, amelyek nem a számunkra kívánt helyen jelennek meg. A természet szempontjából azonban mindegyiknek megvan a maga szerepe: takarják a talajt, tápanyagot raktároznak, és sok esetben élőhelyet biztosítanak a rovaroknak, mikroorganizmusoknak. A zavaró hatásuk inkább a mi elvárásainkból fakad, nem a természet rendjéből. Ha a talaj takart, és nem bolygatjuk rendszeresen, akkor ezek a növények nagyrészt eltűnnek, vagy csak minimális mértékben jelennek meg. Ha mégis megjelennek, akkor sem húzom ki őket gyökerestől, hanem egyszerűen csak levágom a föld felett. Így a gyökér a talajban marad, és nem keletkeznek „talajsebek”. Ez azért fontos, mert így a mikorrhiza-gombák – amelyek a talaj egészségét fenntartják – nem sérülnek meg, Ezek a gombák kulcsszereplők a talaj egészséges működésében. A növények gyökereihez kapcsolódva elősegítik a víz és tápanyagok felvételét, miközben segítenek a talaj struktúrájának megőrzésében. Ha túlzottan megzavarnánk a talajt, például gyomlálással, akkor nemcsak a gyökereket sérthetjük, hanem a mikorrhiza-hálózatot is, amelynek segítségével a talaj tápanyag- és vízháztartása kiegyensúlyozott marad.

– Hogyan biztosítja a vegyszermentességet a fóliasátorban?
– A fóliasátorban is igyekszem ugyanazt az elvet követni, mint a veteményesben. Mivel itt nem tudok levelekkel vagy szalmával talajt takarni, ezért epret telepítettem az ágyásokba. Ez a növény tavasszal és nyár elején teljesen beteríti a talajt. A sorok közé paradicsomot ültetek, ami idővel magasra nő, és így alatta is terem az eper. Ez számomra egy jól bevált, hatékony termesztési megoldás.

– A palántákat önök nevelik, vagy készen vásárolják?
– Egy ideje már saját magunk készítjük a palántákat. Ennek több előnye is van: egyrészt biztosak lehetünk benne, hogy vegyszermentes növény kerül a földbe, másrészt ezek a növények már megszokták a helyi mikroklímát, így ellenállóbbak, és jobban fejlődnek. A paradicsommagokat március közepén ültetjük el, így május közepére már kiültethető palántákkal rendelkezünk. A fóliasátorban csepegtető öntözőrendszer működik, az öntözéshez a melléképületek tetőszerkezetéről egy tartályba összegyűjtött esővizet használunk. Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebb a csapadék, így adott esetben kútvizet is használunk az esővíz pótlására.

– Milyen természetes módszerekkel védekezel a levéltetvek és meztelen csigák ellen?
– A kártevők elleni védekezés nálunk holisztikus szemléletű: a kertünk egy madár- és rovarbarát környezet, és ezek az élőlények sokat segítenek a kártevők féken tartásában. Egy egészséges talaj szintén csökkenti a kártevők elszaporodását. Ezenkívül van néhány jól bevált módszerem is: például bodzát ültettem a kert több pontjára. Megfigyeltem, hogy a levéltetvek nagyon kedvelik a bodza friss hajtásait – előszeretettel telepednek meg rajta, és előnyben részesítik a haszonnövényekkel szemben, a levéltetvek természetes ellenségei pedig így könnyen megtalálják őket. Így a bodza egyfajta élő csalinövényként működik. A fóliasátorban többnyire büdöskét és bazsalikomot is ültetek – ezek illata természetes módon taszítja a kártevőket. Mivel zárt térben az illat koncentráltabban jelenik meg, különösen hatékony. A meztelen csigák komoly kihívást jelentenek a kertünkben. Kipróbáltam számos módszert – a sörcsapdától a kézi gyűjtésig –, volt olyan éjszaka, amikor több mint ezer csigát szedtem össze. Végül egy gazdafórumon bukkantam rá a búzadarás megoldásra: a dara kiszórva vonzza a csigákat, ők elfogyasztják, és mivel megduzzad a belükben, elpusztulnak tőle. Bár ez a módszer nem a legkíméletesebb, mégis egy vegyszermentes, helyileg alkalmazható megoldás, ami nem károsítja a talajt és nem veszélyeztet más élőlényeket. Törekszem arra, hogy a lehető legkevesebb kárt okozzak az ökoszisztémának – így ez számomra egyfajta kompromisszumos megoldás lett. A módszer egyetlen hátránya, hogy eső után újra kell szórni a darát, mert ha megázik, már nem működik. A csigák is „védekeznek”: nyálkával bevonják a dara tetejét, ezért néha fel kell lazítani. Sokan dicsérik az indiai futókacsákat mint természetes csigairtókat – valóban rendkívül hatékonyak a meztelencsigák ellen, hiszen szívesen fogyasztják őket. Ugyanakkor nem válogatnak: minden rovart és talajlakó élőlényt elfogyasztanak, beleértve a kert szempontjából hasznos fajokat is, mint például a katicabogarakat, rózsabogarakat, lepkéket, pókokat, fátyolkákat vagy a talajélet fenntartásához nélkülözhetetlen földigilisztákat. Mivel számunkra a kert egy összetett, érzékeny ökológiai rendszer, ahol minden élőlénynek megvan a maga szerepe, nem alkalmazunk olyan megoldást, amely túlzott beavatkozást jelent ebbe az egyensúlyba. Éppen ezért az indiai futókacsák tartását, bármilyen hatékony is lenne a csigák ellen, nem érzem összeegyeztethetőnek a kertem működésével és szemléletével.
– Milyen nehézségekkel szembesül a vegyszermentes kertészkedés során?
– Ugyanazokkal a kihívásokkal, mint minden kertész: egyre kevesebb a csapadék, vagy ha van is, akkor egyszerre zúdul le, nem egyenletes elosztásban. Emellett a globális felmelegedés hatására újabb és újabb kártevők jelennek meg – például a meztelencsiga vagy a márványpoloska. Néhány éve ezekkel még nem találkozhattunk a kertben, és nehéz védekezni ellenük, mert még nincsenek természetes ellenségeik.

– A nehézségek mellett milyen örömöket ad önnek a kertészkedés?
– Elsősorban nyugalmat ad. Szívesen töltjük minden szabadidőnket a kertünkben – ez lett a közös terünk, ahol feltöltődünk. A kerttel való foglalkozás nem egyéni vállalkozás: mindenben számíthatok a családomra. A feleségem teljes mértékben része ennek az életformának, támogatja az elképzeléseimet, és nyitott a nem szokványos megoldások kipróbálására is. Sokan látogatnak el hozzánk, hogy megnézzék a kertet. Én magam is sok embertől tanulok, tanácsokat kérek – ez egy kölcsönös tanulási folyamat. Ami különösen érdekes: bár ez a kert fizikailag mindenki számára ugyanazt a látványt nyújtja, mégis mindenki másként látja. Van, akinek rendezetlen vagy kaotikus, másoknak pedig maga az édenkert. Ahány ember, annyiféle élmény – és talán ez benne a legszebb.