Jogszabályi definíció sze­rint hegyvidéki zó­ná­nak minősül minden olyan település, amely legalább 500 méteres tengerszint feletti ma­gasságon vagy 350–500 méter között, de jelentős – 15–20 szá­zalékos – lejtésű terepen fekszik. E sajátos környezet sok szempontból korlátozza a mezőgazdaság lehetőségeit. A meredek lejtők és a gyen­gébb talajminőség miatt a klasszikus szántóföldi művelés kevésbé jellemző, a hűvösebb klíma, a kevesebb napfény és a rövidebb tenyészidőszak pe­­dig csak tovább szűkíti a mozgásteret. Gépesítés helyett gyakori a kézi munka vagy kis méretű, speciálisan ilyen célra alkalmas gépek használata.

A jószágfundamentum

A hegyvidéki gazdaságok alap­pillére az állattenyésztés. A tej­hasznú szarvasmarhák – pél­dául a holstein-fríz vagy a szimentáli – tartása elterjedt, de a kisebb testű fajták – kárpáti borzderes – jobban bírják a meredek terepet. Emellett je­lentős a juh- és kecsketartás, főként legelőalapú rend­sze­­­­rekben, ahol a tejből, sajt­ból, húskészítményekből he­lyi termékek készülnek. A ser­­­téstartás inkább ház­táji jel­legű, külső takar­mányellátással. A rétek ka­szá­lása kulcsfontosságú: a széna biztosítja a téli ta­kar­mányt. Tavasztól őszig pe­dig az extenzív legeltetés ke­rül elő­térbe – ez nemcsak költ­ség­hatékony, de környezet­kímélő megoldás is. A kaszálók és legelők fenntartását európai uniós támogatások is segítik, hozzájárulva a biodiverzitás megőrzéséhez és a táj fenn­tartásához.

Több lábon álló gazdaságok

A gazdálkodás része továbbá az erdőgazdálkodás: a törvényes fakitermelés mellett fontos sze­repet kaphat a gomba- vagy gyógynövénygyűjtés, az egyéb erdei termékek hasz­nosítása. Bár a szántóföldi nö­vénytermesztés ritka, kisebb parcellákon burgonyát, zabot, rozst, lucernát, valamint hi­deg­tűrő zöldségeket, pél­dá­ul káposztát és hagymát ter­mesz­tenek. A hegyi kör­nyezet kiváló feltételeket biz­tosít a méhészkedéshez is. Bár nem ez a domináns ágazat, fon­tos szerepe van a családi gazdaságokban és a helyi gaz­daság sokszínűségében. A méz mellett a gazdák egyre gyak­­rabban készítenek saj­tot, lekvárt, szalonnát, pá­linkát – ezek háztáji feldol­gozása és értékesítése pedig az agroturizmusban is sze­re­pet kap. A hegyvidéki gazdálkodás így nemcsak a természeti adottságokhoz való alkalmazkodásról szól, hanem a hagyományok megőrzéséről és a jövő lehetőségeiről is –  olyan mezőgazdasági kul­túráról, amely emberközeli, fenntartható és értéket teremt a maga csendes, természetes módján, részletezte Mihók-Bogdán Barnabás.

Székely (prémium)márka

Kérdésünkre, hogy miként tudják értékesíteni a termé­keiket a hegyvidéken gazdál­kodók, a falugazdász kifej­tette: Hargita megyében a hegy­vidéki gazdák számára az értékesítés egyik legfontosabb eszköze a 2010-ben bevezetett Székely Termék védjegy, amely a helyi, hagyományos és kézműves termékek minő­ségét hivatott tanúsítani. Ma már több mint 160 termelő használja a címkét, aminek célja, hogy elősegítse a helyi termékek piacra jutását és népszerűsítését. Az értékesítést helyi termelői piacok – például a csíkszeredai Hagyományos és helyi termékek vására – és online platformok is tá­mo­gatják, ahol a termelők közvetlenül elérhetik a vásár­lókat, akár Facebook-cso­por­tokon keresztül.
A szakember elárulta, hogy a jövőben Hargita Megye Tanácsa tovább kíván­ja erősíteni a rendszert: ter­veik között szerepel egy Prémium Székely Termék kategória bevezetése, állandó mozgóbolt kialakítása, vala­mint az online értékesítési lehetőségek fejlesztése, akár mobilalkalmazások segítsé­gé­vel, amelyek közvetlen kap­cso­latot biztosítanak a termelők és fogyasztók között.

A kihívások ellenére ígéretes jövő

A jövővel, a fiatalok érdek­lődésével, a kilátásokkal kap­cso­latban a szakember azt mondta: a hegyvidéki gazdál­kodás Hargita megyében egyre több kihívással jár, ám biztató jelek utalnak arra, hogy a fiatalok körében is mutatkozik érdeklődés – különösen, ha megfelelő támogatást és jövő­képet kapnak. Az általános tendencia ugyanakkor sajnos az elvándorlás irányába mu­tat: sok fiatal inkább városi vagy külföldi munkát választ, mivel visszatartja őket a me­zőgazdaság alacsony jöve­del­mezősége és a piaci hozzá­férés nehézsége. Ugyanakkor számos gazdaság öröklés útján fiatalok kezébe kerül, még ha sokszor csak mellékjövedelem-forrásként is működik.
A hegyvidéki gazdálkodás jövője mégis ígéretes lehet, különösen a környezettudatos fiatalok számára, akik értékelik a kisebb ökológiai lábnyomot, és kihasználjál a kézműves, bio, helyi termékek iránti növekvő keresletet. Ahhoz, hogy ez az életforma valódi perspektívát kínáljon, kiemelten fontos a gyakorlatorientált mező­gazdasági képzés, az ösztöndíj- és pályázati lehetőségek, a közös géphasználat és szö­vetkezeti együttműködések tá­mogatása. Szintén lényeges a piacra jutás segítése – rövid ellátási láncok, erős helyi márkák, online értékesítési plat­­formok révén –, valamint a kö­zösségi szemléletformálás: sikeres fiatal gazdák bemuta­tása, példaképek erősítése és fiatalokat összekötő mező­gazdasági hálózatok létre­ho­zása – értékelte Mihók-Bogdán Barnabás.