A marosvásárhelyi székhelyű Pro Economica Alapítvány – a magyar kormány által finanszírozott gazdaságfejlesztési program helyi lebonyolítójaként – Székelyföldön közel ötezer kisgazdaság új gépekkel, eszközökkel való felszerelését és 66, több százezer vagy több millió eurós feldolgozóipari nagyberuházás megvalósulását támogatta. Kozma Mónikát, az alapítvány ügyvezető igazgatóját kérdeztük a pályázatok sikerességéről, illetve, hogy készülőben vannak-e még hasonló pályázási lehetőségek. – Igen mozgalmas időszakot tudhatnak maguk mögött az alapítvány munkatársai, hisz nagy számban érkeztek pályázatok a kisösszegű támogatásokra. Hogyan zajlott a pályázatok elbírálása? – A Pro Economica Alapítvány alapítása óta, azaz 2017 májusa óta, összesen Románia 5 megyéjében indított pályázati programokat, amelyek során mintegy 6500 benyújtott pályázatot bíráltunk el. Ha hozzáteszem, hogy nagy átlagban, a benyújtástól a döntésen át, a támogatás folyósításáig mintegy egyévnyi idő telt el, akkor talán azt is mondhatom, hogy az általunk létrehozott online pályázati felületnek hála, hatékonyak is vagyunk. Büszke vagyok a kollégáimra, hiszen mindenki a maga területén elhivatottsággal és kitartó munkával segíti a pályázókat a mielőbbi megvalósításban, és közben magas szakmai színvonalon és transzparensen tudjuk tartani az egész pályázat lebonyolításának folyamatát. Ha a kérdés konkrétan a székelyföldi mezőgazdasági „de minimis” program lebonyolítására vonatkozik, akkor annak keretében mintegy ötezer sikeres pályázónk volt a három székelyföldi megyéből, a 2019. májusi bejelentéshez képest 2020. áprilisban, a tomboló járvány és karatén ellenére, minden pályázati támogatást át tudtunk utalni, valamint idén tavasszal sikerült mind az ötezer pályázati helyszíni ellenőrzést is lebonyolítani, amiért külön köszönetet kell mondanom azon szakmai szervezeteknek, akik segítették a munkánkat. Köszönettel tartozom a pályázati program indításakor nyújtott szakmai segítségért, úgy az RMGE Maros, illetve a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete (SZGE) és a különböző más állattenyésztői szakmai szervezetek, mint például a Hargita Megyei Pirostarka Szarvasmarhatartó Egyesület, az Erdélyi Magyar Méhész Egyesület, illetve a Nyárád-völgyi Méhész Egyesület fontos és hasznos tanácsaiért, észrevételeiért és szervezeti segítségükért. Ez is mutatja, hogy Székelyföldön, ha szakmai összefogással jönnek létre különböző programok, akkor meg tudjuk hatványozni egymás erejét és hatékonyságát. – A járványtani helyzet és az emiatt elrendelt szükségállapot mennyire nehezítette az önök és a partnereik dolgát? – Mint említettem, az online pályázati felületnek köszönhetően, az otthoni munkavégzés sem jelentett akadályt, így az ígért határidőre tudtuk feldolgozni és kifizetni a pályázatokat. Sőt, a helyszíni ellenőrzéseket is akkor voltunk kénytelenek lebonyolítani, amikor kijárási tilalmak is voltak, de a pályázóink pozitív hozzáállása és megértése, valamint az, hogy nyilván mezőgazdasági pályázatról lévén szó, szabad levegőn zajlott az ellenőrzés, sokat segített. Összességében azt tudom tehát mondani, hogy az alapítvány tevékenységét nem befolyásolta, viszont nagyon sok volt a járványhelyzet miatti beszállítói csúszás, a sokszoros szállítási határidő-módosítás, amit igyekeztünk kezelni, és ahol szükséges volt, a pályázók nevében tartani a kapcsolatot a beszállító cégekkel. – Nehézségek nélkül beérkeztek az elszámolások? Adódtak gondok, esetleg volt arra példa, hogy valakinek vissza kellett fizetnie a pályázat értékét? – Nem mondanék igazat, ha azt jelenteném ki, hogy nem adódtak nehézségeink az elszámolások során, amelyek nagyrészt a pályázati tapasztalat hiányának tudható be, hogy mivel nálunk nagyon sokan pályáznak azon gazdák közül, akik esetleg egy másik, román operatív vagy vidékfejlesztési programon bátortalanok, ezért nem volt meg a szükséges tudás és rutin az elszámolási rutinfeladatok elvégzéséhez. Sajnos, az a tapasztalatunk, hogy sok önként jelentkező pályázatíró tanácsadó is részt vett a gazdák megbízásából a programban, akik vagy túlvállalták magukat, és a leterheltség miatt volt roppant hiányos a munkájuk, vagy egyszerűen, sok esetben nekik sem volt meg a szükséges tudásuk, így akár nem segítették, hanem inkább hátráltatták a pályázókat, és ezért még tanácsadói díjat is kértek. Itt jegyezném meg, hogy óriási szükség lenne magyar ajkú, de románul is jól beszélő, felkészült pályázati tanácsadó szakemberekre, hiszen a következő években Romániába áramlik sok EU-s forrás is, mi pedig arra biztatunk mindenkit, hogy azokkal is éljenek, pályázzanak bátran! – Milyen visszajelzéseket kaptak, mennyire voltak megelégedve a gazdák a pályázat nyújtotta lehetőségekkel, az általa megvásárolt eszközökkel? – A visszajelzések alapján nagyon elégedettek voltak, az általános vélemény az volt, hogy kellően áttekinthető, közérthető és viszonylag kevés adminisztratív munkával lezárható program volt a „de minimis” program, de azért itt szeretném hangsúlyozni, hogy a mezőgazdasági nagyberuházások és a szálláshely-fejlesztési támogatások esetén már nyilván bonyolultabb pályázati procedúráról van szó, hiszen ott a támogatási értékek is magasabbak. Viszont azon programok esetében a támogatási összeg is magasabb, és a mögötte lévő vállalkozások is komoly, tőkeerős cégek, amelyek integrációs láncokat képesek létrehozni a működésük által. Hogy mennyire voltak megelégedve az eszközökkel, azt nem mértük, hiszen az minden esetben az ő választásuk volt, de remélem, hogy senki sem csalódott. – A kisösszegű támogatásból milyen gépeket, eszközöket vásároltak a székelyföldi gazdák a legtöbb esetben? Mi lehet annak az oka, hogy a tenyészállatok vásárlási lehetőségével meglepően kevesen éltek? – A kisösszegű támogatások kapcsán a legnépszerűbb eszközök, ha fogalmazhatok így, a traktorok, pótkocsik és egyéb mezőgazdasági gépek, például bálázók, vetőgépek, rendsodrók voltak. Habár már a pályázat kiírása előtt, minden esetben javasoltuk a tenyészállatok vásárlását, a szövetkezetekbe való tömörülést, mégis kevesebben éltek ezzel a lehetőséggel, de azt hiszem, ennek nagyrészt az az oka, hogy az elmúlt évtizedekben a technológiai fejlődés elmaradt ebben a térségben, ami a kisebb háztáji vagy családi gazdálkodásokat illeti, ezért mindenkinek az volt az álma, hogy új gépet vegyen. – Sok gazda igényelte az Önök által kiírt kisösszegű támogatást. Volt ennek akár negatív visszhangja is? – Pontosan 4660 támogatási szerződést sikerült végül a pályázói részről is fenntartani, és nekik fizettük ki a mintegy 19 milliárd forintnyi támogatási összeget. És ahogyan az lenni szokott, sokan keresték a hibát akár a mi felhívásunkban, akár a lebonyolításban, akár a beszállítói oldalon, de összességében sikeresnek ítélem a programot, és a negatív visszhang, ha az pozitív kritikává alakul, még segíti is a munkánkat! – Sok gazdaság máris a következő kisösszegű támogatási lehetőséget várja. A jövőben lesz hasonló lehetőség a gazdák számára? – Egyelőre közeledvén az év vége felé, szeretnénk lezárni a futó nagyberuházásokat, átlátni és jól szervezni a munkát, ahogyan azt hirdettük eddig is. Éppen ezért, erre a kérdésre valós választ majd jövő évben tudok adni, amikor látjuk, hogy pontosan hogyan állunk a határidős pályázatokkal, mire lesz kapacitás a jövőben, de természetesen folytatni szeretnénk, hiszen a mi fejlesztési stratégiánk, amely Románia 16 megyéjére terjed ki, ennél sokkal több megvalósítandó célt tartalmaz. – Számíthatnak az érdeklődők további pályázási lehetőségekre? – Jelenleg a beküldött pályázatok feldolgozása és azok kifizetése zajlik, ezek lezárását követően tudunk majd további információkkal szolgálni az esetleges pályázati kiírások feltételeiről. Minden érdeklődőt arra biztatunk, hogy kövesse weboldalunkat, hiszen ott minden aktuális kiírást megjelenítünk. – A székelyföldi nagy beruházási projektek mennyire bizonyultak sikeresnek? A kisösszegű támogatások pozitív hatást gyakoroltak a nagy beruházási projektek működésében? – Ahogyan azt célul tűztük ki, máris kezd kirajzolódni azon integrációs láncok létrejötte, amelyért dolgozunk, és amelyekre biztatjuk a helyi vállalkozókat. Hiszen a kistermelői támogatások során keletkezett nyersanyag feldolgozását támogatva, majd a szállodaipari beruházásokon keresztül, ezeknek piacot is teremtve, úgy érezzük, hogy olyan fenntartható fejlődést indítunk el Székelyföldön és Erdélyben, amely példa nélküli. Példaként hozhatom akár a pityóka-integrációt – chipsszé és más késztermékekké való feldolgozása –, vagy a tejipari integrációt, ahol a kisgazdáktól vásárolja fel a tejet az általunk finanszírozott feldolgozó. Sok ilyen példa létezik, és ezeket a jó minőségű helyi termékeket szeretnénk, ha az általunk támogatott szállodákban megszálló turisták ezeket a helyi ízeket kóstolnák, ezekkel tudnánk visszacsalogatni őket, és jelentős bevételt generálunk a helyi gazdaság számára. Ez az álmom, ez az álmunk, hogy ezekkel az értékláncokkal maradandót hozzunk létre! – Hogyan áll jelenleg a virtuális szövetkezet? A virtuális szövetkezet jogilag miben különbözik a valódi, hagyományos formában ismert szövetkezetektől? – Az általunk felkért szakemberek jelenleg is dolgoznak, működik a www.agro-mania.ro weboldal, és letölthető a holmi.io applikációnk, amelyekhez óriási munka és erőfeszítés a sok adatot összegyűjteni, ez éppen zajlik. De a fent említett álomnak része az is, hogy majd széles közösség számára elérhetőek legyenek a termelők, és a holmi.io applikációval könnyen és gyorsan, a telefonról tudjunk rendelni, kapcsolatba lépni, és – ami a legfontosabb – jó minőségű és helyi terméket fogyasztani, ezzel is segítve a helyi gazdasági körforgást.

Szilágyi Dalma-Orsolya