A Gyergyói-medence mikroklímája nem igazán kedvez a mezőgazdaságnak: különösen igaz ez Gyergyócsomafalvára, hiszen a Délhegy lábánál fekvő településen, ha lehet, még zordabb az időjárás, mint a környékbeli falvakban, kevés a napsütéses órák száma, és már a kora őszi időszaktól kezdődően sok a ködös reggel. Itt sokan nem is foglalkoznak mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, de van néhány elhivatott család, amely mégis ebben az ágazatban találta meg a megélhetés forrását, erre épített jövőt. A gyergyócsomafalvi Czirják család gazdaságában jártunk, ahol apáról fiúra szállt az állattenyésztés hagyománya, annak minden kihívásával, nehézségével együtt. Családi farm, mikroklímával A gyergyócsomafalvi Szentmiklósi utca végéhez érve takaros családi ház és mögötte egy farm körvonalazódik a novemberi ködben: a Nagymező kellős közepén jött létre egy családi gazdaság több mint tizenöt évvel ezelőtt. A történet az 1989-es rendszerváltásig nyúlik vissza, amikor id. Czirják Sándor területeket és állatokat kapott vissza, és úgy döntött, hogy feleségével közösen gazdálkodásba kezd, megélhetést biztosítva ezáltal a családjának, három gyermekének. A kezdetben tíz fejősállatból álló kis gazdaság egy idő után minden tekintetben a növekedés irányába mutatott. Egyrészt kinőtte a családi ház melletti területet, másrészt a két fiú, Lehel és Sándor úgy döntöttek, hogy ők is ezzel szeretnének foglalkozni. Lehel állatorvosi, Sándor pedig agrármérnöki egyetemi képzésre iratkozott be, és ezzel egy időben a Nagymezőn lévő saját területen építettek istállót, LAM-hitelhez folyamodva. – Eleinte a szüleink vették ki a nagyobb részt a munkából, hiszen mi Kolozsváron jártunk egyetemre. Nyáron és hétvégenként itthon voltunk, segítettünk, hiszen az állományban akkor már nyolcvan állat volt. Később a de minimis program révén vásároltunk tíz vemhes üszőt, majd újabb fejlődési szintet lépve megszereztük a farm minősítést, ami magával hozta egy fejőstand megépítését az istálló mellé. A fejőstandról a tej egyenesen a hűtőbe megy, ami uniós szabványoknak megfelelő nyersanyagot jelent – ismerteti a növekedés állomásait Czirják Lehel. Az elmesélteket saját szememmel is láthatom: a farmon szinte minden munkafolyamat gépesített, a trágyatakarítástól a fejésig, hiszen a 140 szarvasmarha mellett aligha lehetne másképp hatékonyan dolgozni. Az istálló átalakítása is nemrég történt meg, két évvel ezelőtt álltak át kötött tartásból szabadtartású farmmá. Az állatok etetéséhez szükséges takarmány előállítását közel száz hektáron valósítják meg: mivel az ifjú Sándor agrármérnök végzettségű, gondosan összeválogatja azokat a fajtákat, amelyek a Gyergyói-medence sajátos éghajlata alatt is termést hoznak. – Angol perjét, kétfajta herét, törökbúzát, silókukoricát termesztünk, valamint hosszabb idő után ismét megpróbálkoztunk a lucernával, a fehérjetartalma miatt. Ezúttal sikerrel jártunk, nem fagyott ki, hiszen már itt is észlelhető az időjárás változása, enyhébbek a telek. Az utóbbi két évben nagy nehézséget okoznak a medvék, alaposan megdézsmálják a termést, és sajnos nem sokat tehetünk ellenük – tudjuk meg a fiatal gazdától. Sándor hozzáteszi: a megtermelt takarmány nyolcvan százalékban fedezi a szükségleteket, a fennmaradó részt, az abraknak valót megvásárolják. [caption id="attachment_138967" align="alignnone" width="750"] Czirják Sándor és Lehel[/caption] Minőségi tej, gépesített gazdaság A családi gazdaságból a Hochland cég vásárolja fel a tejet már hét éve: ahhoz, hogy minél zsírosabb és minél nagyobb fehérjetartalmú tejet tudjanak előállítani, de a folyamatosságot is megtartsák, egységes étrendet biztosítanak a szarvasmarháknak télen és nyáron egyaránt. Az 1300 és 1500 literes tartályokba a legmagasabb minőségi követelményeknek megfelelő tej kerül. A meglévő saját ötvenhektárnyi terület mellé folyamatosan újabbakat vásárolnak, hiszen a gépek korszerűsítése mellett ebben látják a jövőt. – Állatot már nem szándékozunk vásárolni, a mostani létszám megfelelő, viszont a földvásárlásba mindig befektetünk, visszafordítjuk a jövedelmet. Emellett a gépek javítása, cseréje fontos, hiszen a betakarítás minden folyamata gépesítve van. Kihasználjuk az adódó pályázati lehetőségeket is, a 4.1-es, fiatal gazdáknak szóló kiíráson pályázva állatokat vásároltunk, a de minimis program révén úgyszintén, a Pro Economica támogatásával pedig takarógépet, körkaszát és legelőtakarító gépet szereztünk be tavaly – mesélt a beruházásaikról Lehel. Folyamatosság és tudás biztosítja a jövőt A farm körüli munka a két fiatal család mellett a szülők bevonását is szükségessé teszi: Erzsébet és Sándor, bár nyugdíjasok már, besegítenek a fiataloknak a mindennapi teendőkben. Lehel időközben átvette a nyugdíjba vonult körzeti állatorvos munkáját is, így kétszeresen kell helytállnia, felhasználnia tudását a mindennapokban. – Aki ezzel foglalkozik, csak úgy tudja végezni, ha szívből szereti, amit csinál: a folyamatos helytállás, a kihívások, nehézségek csak így lesznek elviselhetőek. Mindamellett, hogy saját magunknak dolgozunk, a saját és gyermekeink jövőjét építjük, 24 órás szolgálat ez, nemcsak nekünk, hanem a családunknak is – állítja Sándor, arra bátorítva a fiatal generációt, hogy ne féljenek belevágni egy vállalkozásba, amit szívvel-lélekkel tudnak csinálni, tegyék meg az első lépést az önállósodás felé. Bár mindez sokféle áldozattal és lemondással is jár, az eredmények, a generációk tudását birtokló családi gazdaság értéket és biztos jövőt jelent a változó világban.

Boncina-Székely Szidónia