Mind a fejés módja, a fejő felkészültsége, habitusa, mind pedig a tartási körülmények és a külső környezeti hatások nagyban befolyásolják a tehenek tejleadási hajlandóságát. Az okokat, összefüggéseket foglaljuk össze. A tehenészetben a tejtermelés legkényesebb, legtöbb szakértelmet és állatszeretetet igénylő munkafázisa a fejés. Fejésnek nevezzük azt a munkafolyamatot, amikor a tőgyből kézzel vagy géppel kinyerjük a tejet. Napjainkban általánossá vált a gépi fejés, de az egy-öt tehenet tartó kis családi gazdaságokban még használják – egyre ritkábban – a kézzel való fejést is. Sok múlik a fejő hozzáértésén A fejő rendkívül érzékeny, élő szervezettel dolgozik, amelynek biológiai adottságai nem hagyhatók figyelmen kívül. Hiába végzünk minden fejési munkaműveletet hibátlanul és időben, az sikertelen, ha a tehén számára nem kellemes a környezet és a bánásmód türelmetlen, durva. A gépi fejés nagy pontosságot és lelkiismeretet kíván, mert a gép nem tud a tehén egyediségéhez alkalmazkodni. Ezért a gép kezelőjének, a fejőmunkásnak kell a gépet úgy működtetni, hogy az ne károsítsa a tőgyet. A gépi fejés sikerének több alapfeltétele is van: ilyen a személyi feltétel, a gépi fejésre alkalmas tehénállomány, a tökéletes műszaki állapotú fejőgép. Ezek közül alapvető jelentőségű a szakképzett, lelkiismeretes szakmunkás fejő. A fejés kifogástalan végrehajtása feltételezi, hogy a fejő szakmunkás jó megfigyelőképességgel rendelkezzen, gyorsan és ütemesen végezze a munkáját, megfelelő testi és szellemi teherbírása legyen, illetve türelmes legyen az állatokkal szemben. A jó fejő szakmunkás nem csupán szakszerűen kell tudjon fejni, hanem ismernie kell a tejtermelés és a tejleadás legfontosabb élettani alapjait is. [caption id="attachment_122131" align="aligncenter" width="2560"] Hagyományos kézi fejés. Ha higiénikus, nagyon megfelel                                                                  Fotó: Domján Levente[/caption] A termelés élettana A tej a tőgyben termelődik. A tőgy módosult bőrmirigy, amelynek feladata, hogy a megszületett utódot, borjút ellássa táplálóanyaggal. A tőgy az emlős állatok tejmirigye, a hátsó hasi tájékon helyezkedik el. A tőgy legnagyobb tömegét a mirigyes állomány teszi ki, ami csöves-bogyós szerkezetű. A tőgy mirigyes állománya az üszőknél a vemhesség ötödik hónapjára alakul ki. A mirigyes állomány legfontosabb elemei az alveoluszok, ahol a tejelválasztás történik. Az alveoluszokat alkotó mirigysejtek a tejet a vérből kiválasztás útján állítják elő, hámsejtjeik a vérből felvett anyagokat átdolgozzák. Több száz alveolusz alkot egy működési egységet, amelyet összehúzódásra képes kosársejtek vesznek körül. Egy egységnek egy tejcsatornácskája van, amelyen keresztül a kiválasztott tej eltávozik. A tej áramlását a kosársejtek segítik elő. A tejcsatornácskák tejerekké egyesülnek, amelyek a tejmedencébe (tőgymedence) vezetnek. Ez összeköttetésben van a bimbómedencével, és innen a tej a bimbócsatornán keresztül jut a külvilágra. A bimbócsatornát sima izomelemekből álló gyűrű zárja el. Ez megakadályozza a tej elfolyását. Előfordul, hogy a bimbócsatorna rosszul záródik, az ilyen tehenek a tejet fejés előtt elszórják. Ez a gazdasági veszteségen túl azért is káros, mert az ilyen tehén tejjel szennyezi a környezetét, amelyen a legyek és patogén mikroorganizmusok elszaporodhatnak. Jó vérellátás nélkül nincs tej A tőgy nem egyszerű szűrőszerkezet, mert közvetlenül a vérből csak a víz, az ásványi anyagok, a vitaminok és az egyszerű fehérjék kerülnek át. A tej többi alkotórésze a tőgymirigy aktív tevékenységének eredménye. Egy liter tejképződéshez 300-400 liter vérnek kell a tőgyön átáramlania. A jó tejelő tehén hasa alján és a tőgyén a vénás erek lefutása jól látható. A tőgy egy hosszanti és egy keresztsövénnyel négy negyedre oszlik. A negyedek egymástól (funkcionálisan) függetlenek. Előfordul, hogy a négy negyed közül egy vagy kettő nem működik vagy beteg, de az egészséges negyedekből fogyasztásra alkalmas tej fejhető. Tejleadást fokozó, gátló hatások A tejelválasztást és a tejleadást bonyolult idegi és hormonális rendszer szabályozza. Ellés után a tömeges tejelválasztás az agyfüggelék által termelt prolaktin hatására indul meg. A tejleadást idegingeri hatásra termelődő hormonok szabályozzák. Külső ingerek hatására az agyalapi mirigy által termelt hormon, az oxitocin a véráramba ürül, s megindítja a tejleadást. Az oxitocin hatására a kosársejtek összehúzódnak, a tőgy záróizmai ellazulnak, és megindul a tejleadás, a hatás 6-8 percig tart, ez alatt az idő alatt kell a tehenet megfejni. Az oxitocinnal ellentétes hatású az andrenalin nevű hormon, amely gátolja a tejleadást. Termelése a tehén számára kedvezőtlen, kellemetlen ingerek hatására indul meg. Ilyen ingerek az ijedtség, ütlegelés, a szokatlan zajok, az ismeretlen környezet, új fejő vagy fejőgép, megváltozott takarmányadagolás, csúszós padlózat, fájdalomérzet fejés közben, lábfájás, csoportváltoztatás, borjúelválasztás, új állásra kötés, vagy akár a szokatlan fejési időpont. Periodikus fejési időpont A tejképződés intenzitását a tőgyben uralkodó nyomásviszonyok befolyásolják. A termelt tej hatására a növekvő tőgynyomás – a tőgy szemmel láthatólag megfeszül – csökkenti a tejelválasztást. A kiürült tőgyben intenzív tejkiválasztás indul meg. A tőgy túlnyomása (tejelválasztás megszűnése) nyolc óra alatt következik be. Ez azt jelenti a gyakorlat számára, hogy a jó termelésű egyedeket 8 óránként meg kell fejni. Ezért indokolt élettani szempontból, ha a napi 20 liter tej fölött termelő egyedeket háromszor fejik: elméletileg 4–12–20 órakor, gyakorlatilag 4–12–18 órakor, vagy 6–12–20 órakor. Láthatjuk, hogy a tejleadásban milyen fontos szerepe van a külső ingereknek. Az ismétlődő külső ingerek hatására az állatban is feltételes reflexek (automizált válaszinger) alakulnak ki. A tejleadás (oxitocintermelés) is ilyen feltételes reflexhez kapcsolódik. Minél kellemesebbek ezek az ingerek, annál erőteljesebb lesz az oxitocintermelés, gyorsabb lesz a tejleadás. A tejleadást serkenti a tőgyfeszültség megszűnése, az ízletes takarmány fogyasztása, a hűvös, légymentes, kényelmes állás. A tejleadási reflexet kiváltja a fejőedények, a fejőgép zöreje, hangja, a tőgy mosása, a fejőkelyhek felrakása. A tejképződés és tejleadás ritmusának pontosan bele kell illeszkednie az állat egész napos életritmusába. A feltételes reflexek időhöz kötöttek. Nagyon fontos, hogy tartsuk meg a szakszerűen kialakított fejési időpontot. Az úgynevezett tejvisszatartás mindig valamilyen kellemetlen vagy szokatlan ingerhatásra vezethető vissza, ami az andrenalintermelést segíti elő. Fontos tudni, hogy a tej összetétele a fejés alatt nem azonos, változik. Leglényegesebb változás, hogy a fejés végén fejt tej zsírtartalma a legnagyobb. A tőgyet túlfejni (vakfejés) nem szabad, ez különösen a gépi fejésnél káros, mert a mirigyállomány károsodik, és a tőgy begyullad. A tőgygyulladás nagyon káros és veszélyes betegség, mert kezdeti állapotában nem vehető észre, csak masztiteszt-próbával mutatható ki. Ha már a külső tünetei is láthatók, akkor csökken a tőgy tejtermelő képessége. Összegfoglalás Az előzőekben megismert élettani törvényszerűségek alapján megállapíthatjuk azokat a gyakorlati szabályokat, amelyeket a fejéskor be kell tartanunk: • a fejés időpontjait mindig pontosan tartsuk be; • mindig a megszokott és nyugodt körülmények között fejjünk; • a fejőgépek műszakilag mindig kifogástalan állapotban legyenek; • a gépekkel az előírt módon fejjünk, a fejési műveletek meghatározott sorrendjét tartsuk be; • a fejés legkritikusabb szakasza a fejés vége, mert túlfejni (vakfejés) nem szabad, de tejet visszahagyni a tőgyben sem szabad; • kerüljünk minden változást, amely a tehén számára szokatlan vagy kellemetlen.

Dr. Suba Kálmán állattenyésztő mérnök, falugazdász, Székely Gazdaszervezetek Egyesülete