A mézelő méheket hatékony növényporzóként tartják számon, de mennyire hatékonyak? Az American Journal of Botany újonnan megjelent UC Davis-kutatása meglepő eredményeket hoz. A mézelő méhek hatékony beporzók, de összehasonlítva más beporzókkal, köztük a vadon élő méhekkel, ritkán ők a leghatékonyabb növényporzók – derül ki a Maureen Page doktorjelölt és Charlie Casey Nicholson, a Neal Williams laboratóriumból származó posztdoktori kutató által vezetett metaanalízis-projektből, amelyet az UC Davis Rovartani és Nematológiai Tanszéken végeztek. Page és Nicholson a „Meta-Analysis of Single Visit Pollination Effectiveness Comparing Honeybees and Other Floral Visitors” (Metaanalízis az egyszeri látogatás során történő beporzás hatékonyságáról a mézelő méhek és más viráglátogatók összehasonlításával) című kiadvány társszerzői, amely a phys folyóirat november 30-ai kiadásának címlapján jelent meg. „Bár a nagy látogatási gyakoriság miatt a mézelő méhek fontos beporzók, ritkán voltak a növények leghatékonyabb beporzói, és kevésbé voltak hatékonyak, mint a poszméhek – mondta Page. – Ez arra utal, hogy a mézelő méhek nem tökéletes helyettesítői a vadon élő beporzók elvesztése esetén, és a beporzás fontos a nem mézelő méhek családjainak megőrzésében.” Page és Nicholson a projekt ötletét egy posztgraduális szemináriumon mutatták be, amelyet UC Davis professzora és Louie Yang ökológus vezetett 2020 telén. Míg a Covid-19-világjárvány sok más kutatási projektet leállított vagy elhalasztott, Page és Nicholson tovább tudott dolgozni, beszervezte a végzős hallgatókat és a posztdoktori hallgatókat, hogy több mint 468 dolgozatból együttesen olvassák el és nyerjék ki az egyszeri látogatások hatékonysági adatait. Ezt követően elemezték a dokumentumok egy részhalmazának adatait (168), hogy megnézzék, különböznek-e a mézelő méhek és más viráglátogatók az egyszeri beporzási hatékonyságuk tekintetében. Page és Nicholson a következő előfeltevéssel kezdte: „Sok állat ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújt beporzás formájában, beleértve a mézelő méheket is, amelyek világszerte domináns viráglátogatókká váltak. Gazdag szakirodalom dokumentálja az egyszeri látogatási beporzás hatékonyságának jelentős eltéréseit, ezért megvizsgálták, hogy vajon a mézelő méhek hatékony beporzók-e.” A kutatók 168 tanulmány hierarchikus metaanalízisét végezték el, és 240 növényfajra vonatkozóan 1564 egyszeri látogatási hatékonysági (SVE) mérést végeztek. A mérések közül 69 esetében párosították az SVE-adatokat a látogatási gyakorisági adatokkal – írták. Ezekkel az adatokkal három kérdést tettek fel: a mézelő méhek (Apis mellifera) és más viráglátogatók eltérnek-e az SVE-ben, milyen mértékben jelzik előre a növényi és beporzó tulajdonságok a méhek és más látogatók SVE-beli különbségeit, illetve hogy van-e összefüggés a látogatási gyakoriság és az SVE között. A mézelő méheket több beporzócsoporthoz hasonlították, köztük hangyákat, poszméheket, bogarakat, madarakat, lepkéket, legyeket és darazsakat. Meglepő módon a mézelő méhek kevésbé voltak hatékonyak a kultúrnövények beporzójaként, mint a többi megvizsgált beporzó, ami arra utal, hogy a mézelő méhek terménybeporzóként való jelentősége nagyrészt számszerű bőségükből, nem pedig viráglátogatásaik minőségéből adódik. A mézelő méhek lényegesen kevésbé voltak hatékonyak, mint a leghatékonyabb, nem mézelő méh, de ugyanolyan hatékonyak, mint az átlagos beporzók – írták a tanulmány eredményekről szóló részében. A beporzó típusa mérsékelte ezeket a hatásokat. A mézelő méhek kevésbé voltak hatékonyak a leghatékonyabb és átlagos madár- és nem méhbeporzókhoz képest, de ugyanolyan hatékonyak voltak, mint a többi méhfaj. A látogatási gyakoriság és az SVE pozitív korrelációt mutatott. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy bár a nagy látogatási gyakoriság miatt a mézelő méhek fontos beporzók, kevésbé voltak hatékonyak, mint a poszméhek, és ritkán a leghatékonyabb beporzók esetén az általuk látogatott növényeknek. „Mint ilyenek, a mézelő méhek nem tökéletes helyettesítői a vadon élő beporzók elvesztése esetén, és a beporzás védelme előnyös lesz a nem mézelő méhek családjainak a megőrzésében” – írják. A tanulmány rámutat arra, hogy a méheknek, ha nem is tökéletes beporzók, fontos szerepük van az ökoszisztémában, ugyanakkor felhívja a figyelmet más beporzó rovarok fontosságára is, ami csak egy környezetbarát mezőgazdasági technológia alkalmazása mellett tud hosszú távon fenntartható lenni.

Zöldi István Csíkszéki mézlovag, Hargita Megyei Méhészegyesület