Hirdetés

Közkedvelt gyümölcsünk, a körte

A körte a vidékünkön termeszthető gyümölcsök közül a termesztés mennyisége tekintetében az alma után következik, s bár ez utóbbi piaci térhódítása erősebb, a körte feldolgozott vagy friss fogyasztása is kedvelt.

Kiss Miklós
Közkedvelt gyümölcsünk, a körte
Fotó: Veres Nándor

A körte kisebb térhódítása leginkább a szeszélyesebb ter­meszthetőségének, későbbi termőre fordulásának, nagyobb termőhelyi igényének, kisebb terméshozamának és szűkebb fajtaválasztékának tudható be. Termesztésének színvonala az adott ország gyümölcstermesztési szín­vonaláról is árulkodik. A korai érésű fajták piacon, pár kivételtől (vilmos) eltekintve, nem igazán tudnak versenyezni a nyári gyümölcsökkel, ezért jelentőségük házi kertben nagyobb.  Üzemszerű telepítésre az őszi, téli érésűekből pár jelentősebb fajta van, mint a bosc kobak, fétel apát, packham`s triumph. A piacra termelhető, megfelelő áruminőséget adó fajták száma tehát alacsony, de a házi kerti termesztésre sok hagyományos és újabb, akár egyes betegségekre ellenálló fajtát is találhatunk. Jelentős a hazai nemesítés eredményeként bejelentett fajták száma is: az elmúlt évtizedekben Romániban forgalomba került fajták mondhatni fele hazai nemesítésből származó volt (napoca, monica, triumf, aromata de Bistrița).  


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!

Hirdetés


A legtöbb fajta termesztésbe vonását a gyenge tá­rolhatóság, kásásodás, betegségekre való fogékonyság, csökkent télálló képesség, kövecsesedésre való hajlam vagy a nem megfelelő küllemi tulajdonságaik gátolják. Termesztését a fajták különböző növekedési erélye is jelentősebben befolyásolja, mint a többi gyümölcsfajnál, erre még rátevődik a fajták alanyokkal való kompatibilitása és a választott alany termésmennyiségre, növekedésre fajtánként eltérő hatása. Hogy érezzük ezt a növekedésre és a telepítés térállására gyakorolt alany-nemes kombináció hatást: egy vad alanyra oltott erős növekedésű fajtát 5-6 m tőtávolsággal ültethetünk, míg egy ugyanilyen alanyra oltott gyenge növekedésű fajta esetén elegendő a 2-3 m tőtávolság. Ezért ültetvénytelepítésnél a fajtatársítás és alanyválasztás mellett ezt a növekedési erélyt, illetve az alany és nemes kompatibilitást is szem előtt kell tartani, de az oltás és a csemetenevelési körülmények hatása is jelentős az oltvány további viselkedésére. 
A létező alanyok közül leggyakrabban vadkörtét, egyes nemes magoncokat, OH × F hibrideket (OHF), néhány más nemesített alanyt vagy birset használunk. A faiskolai gyakorlatban leggyakrabban a birs, OHF vagy vad alanyok valamelyik változatával találkozunk. Ezek előnyeit, hátrányait minden esetben a telepítés körülményeihez igazítva mér­legeljük. A vad alanyok hosszabb életűek, a gyenge növeke­désű fajták eredményességét javítják, de későbbi termőre fordulás jellemzi a ráoltott csemetéket. Leghosszabb életkorú fákat (akár 150–200 év) helyben vetett vad magonc alanyokat beoltva nyerhetünk, persze ehhez a körülmények és a fajta szerencsés találkozása is szükséges. A birs alanyokra oltott fák rövidebb élettartamúak, hamarabb kezdenek teremni, az erős növekedésű körtefajták terméshozását pozitívan befolyásolják, a talajt erősebben, de sekélyebben hálózza be gyökérzetük, szárazságra érzékenyebbek, sarjadzásra hajlamosabbak, meszes talajokra érzékenyebbek, kötött agyagos talajokhoz jól alkalmazkodnak, hidegtűrésük és a fa talajban való rögzítése gyengébb. Betegségekkel szemben mindkét alanynak vannak érdemei és gyen­geségei. A birssel való kompatibilitást termőhely- és csemeteelőállítási körülmények is befolyásolják. Az OHF alanyok tűzelhalással, mikoplazmás leromlással szembeni ellenállósága, jó hidegtűrő és minden növekedési eréllyel rendelkező klónjai sokaknak jó lehetőséget kínálhatnak. A birs alany gyökérgolyva-ellenállósága, gyenge növekedése, magasabb talajvíztűrő képessége, jó törpítő hatása révén lehet előnyösebb. A telepítések térállása 3,5–6 m sortávolság és 0,8–4 m tőtávolság között mozog, azok intenzitása és a használt alanyoktól, fajtáktól függően. Természetesen az üzemi ültetvények térállása az intenzívebb telepítések felé tolódott el.
A fajták zöme önmeddő vagy kismértékben, évtől és termőhelytől függően öntermékenyülő, amire alapozni nem lehet, ezért porzó fajtákra van szükség. A pollenadó fajták száma legtöbb három, ha azonos virágzási csoportba esik, és legkevesebb négy, ha szomszédos virágzási időcsoportba esik. A későbbi virágzási csoportba eső fajták használata porzóként nem ajánlott a virágok hímelőző viselkedése miatt. A porzó fajták a fő fajtától maximum 20 m távolságra helyezkedhetnek el. 
A korai virágzás miatt, főleg a mi vidékünkön, az öntermékenyülésnél sokkal fontosabb a partenokarpia, amikor a megtermékenyülés elmaradása ellenére is képesek egyes fajták mag nélküli gyümölcsök kinevelésére. Ennek az előfordulása a fajtán kívül évjárati függő is, de vannak fajták, mint az Arabitka, ami, mondhatni, minden évben fejleszt partenokarp úton gyümölcsöket, így a termés biztonságát nem annyira zavarják a virágzás alatti körülmények. A partenokarpiára való hajlam ellenére sem lehet pollenadó fajta nélkül ültetvényt létesíteni, kivéve az arabitka fajtát, de az ő ültetvénybe vonása más tényezők miatt erősen korlátozott. 
A körténél leginkább központi tengelyű koronákat, orsófákat nevelünk (karcsú orsó, termőkaros orsó), ritkán házi kertben találkozunk kombinált koronaformával. A te­rület kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy a körte viszonylag kiegyenlített éghajlati viszonyokat igényel, nehezen viseli a nagyon hideg teleket és a túl száraz nyarakat. A fagyzugos helyeket kerüljük – a késő tavaszi fagyokra érzékenyebb, mint az alma. 

Közkedvelt gyümölcsünk, a körte
Csapadékigénye az üzemi termelésre alkalmas fajták esetén 700-800 mm, egyenletesen elosztva. Az egyenlőtlen csapadékeloszlásra érzékenyen reagál, aprósodik és köve­csesedésre hajlamosabbá válik. A szél hatására főleg a hosszú kocsányú fajták gyümölcsei károsodhatnak az ágakkal való ütközésük révén, a hullásra hajlamosabb fajták idő előtt lehullhatnak. A gyümölcsök idő előtti hullása a fajtákat különböző mértékben érintő nehézség, amelyre alanyok, porzó fajta kombinációk, növényvédelem, évjárat, termékenyülés, tápanyag- és vízellátás, a tartósan kedvezőtlen időjárás is hatással vannak.
Kerüljük a szélsőségesen laza vagy szélsőségesen kötött talajokat, középkötött, mélyrétegű, jó tápanyag- és vízgazdálkodású talajokat igényel, ezeken minden alanytípusnál jó fejlődést várhatunk. A vad alanyra oltott fák képesek korlátozottan a szélsőségesebb viszonyokhoz is alkalmazkodni, viszont csodákat tőlük sem várhatunk. Erősen meszes vagy száraz talajon gyümölcse kősejtes lesz.
A tápanyagfelvétel legkritikusabb szakasza a június közepétől július végéig tartó időszak, ekkor párhuzamosan történik a gyümölcsnövekedés, a hajtásnövekedés és a rügydifferenciálódás. A tenyészidőszak első felének gyenge tápanyagellátása az adott év termésének mennyiségét, a tenyészidőszak második felének tápanyagellátása pedig az adott év termésének minőségét, illetve a következő év termőrügyeinek kifejlődését határozza meg.
A rendszeres kiegyenlített terméshozamhoz mindhárom folyamat: a gyümölcsnövekedés, hajtásnövekedés és a rügydifferenciálódás megfelelő tápanyag-ellátottsága szük­­séges. Ha ez sérül, felborul a termőegyensúly, ennek helyreállítása akár évekbe is telhet, leginkább öntözetlen ültetvényekben fordul elő, ezért aki gazdasági haszonszerzés céljával telepít körtét, annak az öntözhetőségről is gondoskodni kell. A körte nitrogénigénye nem magas, viszont a bórhiányra fokozottan érzékeny, a vegetáció alatti bórellátás a gyümölcs minőségére, míg a tartalékolt bór a termékenyülés minőségére hat számottevően. A bór leginkább a káliummal túlságosan feltöltött, levegőtlen, meszes vagy nagyon laza talajokon jelent nehézséget.
A körte tipikusan utóérő gyümölcs, a téli őszi fajták fogyasztási érettségét egy utóérési folyamat után érjük el. A szüret idejének helyes meghatározása hatással van a tárolhatóságra és a tárolás utáni utóérési folyamatra, illetve ezek által a fogyasztó elé kerülő gyümölcsre, így az ültetvény jövedelmezőségére, a termék eladhatóságára és tárolhatóságára is jelentős hatással van. 70%-os érettség előtt szüretelni nem érdemes, a 70-75%-os érettség elérésekor szüretelhetünk tárolásra. Közvetlen fogyasztásra 85-90%-os érettségnél szüretelünk. Ellenkező esetben ráncosodásra, gyenge ízre, kásásodásra, gyenge tárolhatóságra számíthatunk. Az őszi-téli fajták utóérlelése előtt fontos a hideg helyen való tárolás, így alakul ki a fajtákra jellegzetes ízvilág.
Növényvédelem szempontjából a körte legfontosabb kórokozói a varasodás, tűzelhalás, rozsda, kártevők közül a füstös szárnyú körtelevélbolha, atkák, molyok, levéltetvek, poloskaszagú körtedarázs. A gombás betegségekkel szemben több fajta is toleráns, mint a napoca, monica, novembra. Tűzelhalásra sem egyformán érzékenyek a fajták: kevésbé érzékeny a monica, triumph, haydea, novembra, napoca. Kártevők közül a körtelevélbolha a legveszélyesebb, a permetezések nem túl hatásosak hosszabb távon ellene. Mivel egyes kísérletek szerint a 15 növényvédelmi beavatkozás utáni ültetvény fertőzöttebb volt, mint a nem permetezett kontroll, ezért inkább nem vagy csak mérsékelten használunk rovarölő szereket a körtében, hogy a körtelevélbolha természetes ellenségeit kíméljük, de a fajták ellenállósága is különböző.
Minden gyümölcsünkhöz társítható pozitív élettani hatás, ez az alma és körte esetében különösen igaz, főleg, hogy leghosszabb ideig tárolhatjuk és fogyaszthatjuk. Ezért házi kertben való termesztésétől ne bizonytalanítson el a magas környezeti igénye, sok hagyományos vagy akár új fajta is képes a nem legmegfelelőbb viszonyok közt is a család szükségleteit ellátni, azokon a helyeken is, ahol ültetvény létesítése nem javasolt.



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!