Sokan elvesztik motivációjukat a sertéstenyésztés kapcsán, hisz már nem minden esetben éri meg a gazdáknak, hogy nagy létszámú állatállományt tartsanak. A csíkmenasági Borbély Istvánnak már több haszonállata is volt, de a sertésről még mindig nem mondott le. 
– 2007-ben kezdtük el a sertéstartást. Három egyeddel indultunk, azok megfelelőképpen növekedtek, volt hozzá szerencsénk, megszerettük, és úgy döntöttünk, tovább bővítjük az állományunkat. Jelenleg három kocánk van, és azoknak több mint negyven malaca. Nagyon szeretjük őket és magát az állattartást is – jegyezte meg Borbély István. 
A disznók nagy mennyiségben fogyasztják a darát meg a nekik megfelelő tápokat, viszont ez a mostani drágulásokkal közel sem jövedelmező. Nem egyszerű az értékesítésük, nincsenek felvásárlók, és mivel a tenyésztők száma is kisebb, az összefogás nem elég.
– Az ember, ha szükséges, elő tudja állítani a szükséges gabonát, az állatot is eltartja, de még mindig nagy gondot jelent az értékesítés. A munka hiábavaló lesz, ha nincs tovább mit kezdeni az állatokkal. Pedig talán az egyik legegyszerűbb a disznótartás. Naponta két óra szükséges véleményem szerint úgy, hogy reggel és este is kitakarítjuk őket – tette hozzá Borbély István. 

Mint a sertéstenyésztő elmondta, szerencsére a sertéspestis nem ütötte fel a fejét környékükön, ezért nem találkozott a jelenséggel. Különösebb betegségekkel sem kellett még szembenézniük, ami annak is köszönhető, hogy a kellő kezeléseket minden egyes jószág megkapja. 
– Malacoztatás előtt el szoktuk különíteni a kocát, de arra is volt példa, hogy nem kedvelte ezt a koca, ezért akár depresszióba is esett. A megszületett malacoknak előkészítünk melegítő fényeket, nagyon sokat törődünk velük. Nagyon hamar fejlődnek, fél év alatt elérik akár a 140 kilogrammot is. Amikor elválasztjuk őket a kocától, akkor tápot adunk nekik, az első négy hét után pedig kezdjük etetni darával – tudtuk meg.
Ugyebár télen elkezdődik a disznóvágás szezonja, ekkor van esély őket értékesíteni, de Borbély István elmondása szerint jó esetben azt a pénzösszeget kapja vissza egyben, amit addig elköltött rájuk. Véleménye szerint, ha több gazda látna neki a sertéstenyésztésnek, akkor nagyobb lehetőség lenne az értékesítésben is, hisz összefogással több eredményt lennének képesek elérni. 
A disznóvágások nemcsak egy tenyészet udvarán fordulnak elő, hanem kisebb háztáji gazdaságoknál is. Ilyenkor kellő figyelmet kell szentelni a hús bevizsgálására, hisz ennek kihagyása nagy problémákat tud okozni.
A disznók, mivel mindenevők, általában a fertőzött rágcsálók elfogyasztásával tudnak megfertőződni ezzel a betegséggel. A trichina élősködő fonálféreg, amely ahogyan bekerül a szervezetbe, elkezd úgymond migrálni. Mivel a féregnek gyenge a metabolizmusa, vagyis az anyagcseréje, olyan helyet keres, ahol bő vérárammal találkozik. Tehát a kedvelt helyei közé sorolható a rekeszizom, szívizom és légzőizom. Az állat semmilyen előjelét nem mutatja ennek a betegségnek, így ránézésre nem állapítható meg ez a fertőzés.
Az ember is könnyen megfertőződik ezzel a betegséggel, ha elfogyasztja a trichinellózisos húst. A hús emésztése során a betokosodott lárvák az emberi szervezetben életképessé válnak, ezáltal pedig számos panaszt okozhatnak, akár komoly megbetegedést is. A fertőzés után már az első huszonnégy órán belül jelentkezhetnek tünetek: fejfájás, izomfájdalom, hányinger és szemhéjduzzanat. A fertőzésnek ebben a fázisában elviekben még kezelhető a megbetegedés, de van olyan eset is, amikor észrevétlenül zajlik le a fertőződés az emberben, és csak később lesznek komoly következményei. 
Az a disznó, amelynél beigazolódik a fertőzés, nem fogyasztható, el kell égetni a húsát.