Hagyománya van Máréfalván a zöldségtermesztésnek, a helyi asszonyok mindig is bejártak az udvarhelyi, csíki piacokra eladni portékáikat. Viszont ritka és példaértékű manapság, hogy fiatalok fogjanak bele ebbe a nehéz fizikai munkával járó vállalkozásba, nem törődve a körülményes értékesítéssel sem.

Zuhogó esőben érkezem a Fenyéd és Máréfalva között félúton lévő fóliaházakhoz. Szombaton sem áll meg az élet a Kati Kertészetben: akik a mezőgazdaságban dolgoznak, azok tudják, hogy ha esik, ha fúj, nincs megállás.
A szimpatikus család vállalkozását Péter Katalin vezeti, de besegít férje, Ervin is, s kisfiuk, Bence is ott szorgoskodik körülöttük. A szülők is kiveszik részüket a munkából, segítik a fiatalokat, épp a paradicsompalánták kötözésén dolgoznak. Nemrég került ki a retek és zöldhagyma a fóliából, a helyére paradicsomot ültettek, most azokat kell gondozni, nevelni.
Hagyománya van a növénytermesztésnek Katalin családjában, már a nagymamája is ezzel foglalkozott, és édesanyja is, munkahelye mellett. Kati 2010-ben végzett a középiskolával, és sikeres érettségi után egy udvarhelyi cukrászdában kezdett dolgozni, majd két hónapos németországi kitérő után döntött úgy, hogy inkább itthon, maga uraként szeretne boldogulni. 2013-ban férjhez ment, és együtt kezdtek gazdálkodni: a növénytermesztés mellett állattenyésztéssel is foglalkoztak.
– Amikor megszületett a fiunk, csak palántákkal jártam a piacra, de aztán zöldséggel is próbálkoztunk évről évre. Most már paradicsomot, uborkát, kápiát, gogost és vinettát is termesztünk. Ezek mellett természetesen hagymát, murkot, petrezselymet és minden egyebet, amire igény van – mondja Katalin.
Noha sokkal messzebb van az udvarhelyinél, Kati mégis a csíkszeredai piacra jár, ott alakult ki a vásárlói kör, és szerinte jobban is lehet árulni. Az udvarhelyi piacot lefedik a Székelykeresztúr környékéről és a Nyárádmentéről érkező termelők, akikkel – kistermelőkként – egyelőre nem tudják felvenni a versenyt.

Évről évre önerőből bővítik a családi kertészetet

Tavalyelőttig otthon a kertben, egyetlen fóliaházban termesztették többnyire az eladásra szánt palántákat, tavaly viszont kibővítették a családi vállalkozást, és újabb területeket bérelve néhány fóliaházat hoztak még létre. Jelenleg 10 árnyi fóliában termesztik a zöldséget, és közel egyhektárnyi szabadtéri területen gazdálkodnak, a vidékünkön honos zöldségek mindenikével próbálkoznak: zellerrel, paprikával, káposztával, karalábéval, murokkal, petrezselyemmel, hagymával, paszullyal, sütő- és főzőtökkel és zöldfűszerekkel.
A szabadtéri zöldségtermesztést kissé megviselte az időjárás, ám a rengeteg csapadék ellenére még nem nagy a baj, egy jégverésen is túl van a vetemény. Leginkább a hagyma sínylette meg a jégesőt, de a többi növény még bírja az időjárási viszonyokat.
Hagyományos módon gazdálkodnak, a földeket kizárólag természetes trágyával dúsítják. Gyomirtót nem használnak, ha szükséges, segítséget fogadva kézzel szedik ki a gyomot.
Ez a tavasz nem igazán kedvezett a palánták termesztésének: éjszaka gyakran fagypont alá süllyedt a hőmérséklet, tüzelniük kellett a fóliaházban, sőt dupla fóliára is szükség volt. Kati kénytelen volt otthon fűtött szobát kialakítani a palántáknak. Idén megkésett a veteményezés is, június elején Csíkszeredában még fagyot mértek, ezért újra kellett pótolni a veszteséget. A helyi piacokon még mindig árusítják a palántákat.
A hibrid vetőmagokat Magyarországról rendelik, csak a „mama paradicsomából” tesznek el a következő évre. Ahhoz, hogy a paradicsom, paprika is folyamatosan, decemberig teremjen a fóliában, mindenképp hibrid magra van szükség, mondja tapasztalatait Kati.

Bevált a házhoz szállítás

Idén próbálkoztak először kora tavasszal a hónapos retekkel és zöldhagymával, amit a karantén ideje alatt házhoz szállítottak Székelyudvarhely körzetében.
– A húgom, Noémi vállalta el a házhoz szállítást, ő vette fel a rendeléseket és ő is bonyolította le. Hálás vagyok neki, mert sem időm, sem türelmem nem lett volna hozzá. Ahhoz képest, hogy csak próbából vetettük, nagyon jól sikerült, volt igény rá, gyorsan túladtunk rajta. Keresték a spenótot, salátát is… Most már vannak tápkockában előnevelt salátáink, azokat készülök kiültetni – mondja Kati, miközben gyakorlott mozdulattal felkötözi a paradicsomot.
Mivel nem rendelkeznek nagyobb anyagi tőkével, a bevétel egy részét mindig visszafektetik fejlesztésekre, hogy haladni tudjanak.
– Amit termeltünk, azt eladtuk, és abból próbáltunk meg valamilyen szinten boldogulni. Sokkal nehezebb, mint például külföldön, hiszen ott minden gépesítve van, mi pedig kétkezi munkával műveljük a földet – mondja a kertészet vezetője.

Tanulni, tapasztalni kell!

Útmutatást évek óta egy szintén zöldségtermesztéssel foglalkozó vásárhelyi ismerőstől kapnak, a magválasztástól a növények betegségeitől kezdve mindenben kikérhetik a tanácsát. Hiába száll generációról generációra a gazdálkodás hagyománya, a fiatalok tudják, hogy nem elég a paraszti tudás, sokkal többre van szükség ahhoz, ha ebből szeretnének jól megélni.
– Amit mi tudunk, csak a töredéke annak, amit tudni kellene. Szerencse, hogy szeretem, mert másképp nem tudnám csinálni. Fárasztó és viszonylag nehéz fizikai munka, de jólesik a visszajelzés, ha elégedett vásárlóval találkozok. Ez erőt ad, lendületet, hogy ne adjuk fel, mert érdemes csinálni. Akik tőlünk vásárolnak, tudják, hogy abból a palántából tényleg az lesz, aminek eladom.
A helyi termelők helyzete nem könnyű, hiszen itt az éghajlat sem kedvez annyira a termesztésnek, mint például Marosvásárhely környékén vagy a Kárpátokon túl. Ezért kétszer annyit kell dolgoznia egy helyi termelőnek a várt eredmény érdekében, másrészt pedig az a hír járja, hogy a csíkszeredai városvezetés sem támogatja őket, a piacon nem ők vannak az első vonalban. Legtöbbször csak hátul jut nekik placc. Szerencséjük van a vásárlókkal, akik felpártolják a helyit, bíznak bennük és visszajárnak.
– A jövőre nézve mindig bizakodunk, hogy jobb lesz, innen-onnan még eljut hozzánk egy-két jó ötlet, sokan segítenek, és ebben képzeljük el a jövőt. Külföldre egyáltalán nem készülünk, s ha már itthon ennyit ki tudtunk alakítani a keresetünkből, folytatjuk. Büszke vagyok rá, hogy ezt elértük, de rengeteg munka van benne.

 

Nagy veszteség érte a családot, de nem siránkoznak

Március másodikán villámcsapás érte a család gazdasági épületét Máréfalván, ahol ötven állat – fajtehenek, lovak – pusztult el, és rendkívüli mennyiségű takarmány is odaveszett. A kárt nyolcvanezer euróra saccolták.
– Három évvel ezelőtt Franciaországból vásároltuk a törzskönyves fajteheneket, amelyek mind elpusztultak. Azt mondják, minden okkal történik, de még nem tudjuk, hogy miért következett be ez a szörnyűség. Mindenképp szeretnénk visszaépíteni az istállót, az alapot már leöntötték, sokan segítettek, mellénk álltak a faluból. Szegény ember azt mondja: „volt, s még lesz” – mondja bizakodva a fiatalasszony.
Kati férje, Ervin feladta erdészi munkáját, és mivel egyelőre nincsenek állatok, ő is a vetemény mellé állt, piacolni is eljár feleségével. Amikor ideje engedi, a farm újraépítésével foglalatoskodik. Ő is dolgozott külföldön, három hónapot Angliában és öt évet Magyarországon az építőiparban, de szíve hazahúzta. Nincs idejük siránkozni, teszik, amit tenniük kell. A család mellettük áll.

Nagyálmos Ildikó