A gyümölcstermesztés elengedhetetlen művelete a metszés, amely nemcsak a fa alakítását, hanem termőképességének fenntartását is szolgálja, és igen, minden évben kell metszeni, ez nem is kérdés. Sőt, a metszést ki lehet egészíteni, vagy egyes esetekben teljesen át lehet szervezni a nyári időszakra. Hagyományosan tavasszal szoktunk metszeni – de miért is? A kora tavasz az az időszak, amikor az évben először kezd melegen sütni a nap, és a téli ünnepek és disznóvágások után kikívánkozunk a kertbe. Egyszerűen ilyenkor van időnk és kedvünk, na meg a kompót és a másik kezd már fogyóban lenni, és jövőre is kellene valami. A nagy ültetvényekben például sok helyen már ősszel nekifognak a metszésnek, akár egy kis fagykárt is bevállalnak, de fontosabb, hogy a teljes ültetvényt be tudják fejezni. A nyári metszés leginkább azért szokott elmaradni, mert ilyenkor rengeteg a tennivaló a gazdaember számára. Sokszor még nyaralni sincs idő, ugye?
A zöldmetszés fogalma és célja
A tavaszi metszésnél kíméletesebb metszést jelent, nem helyettesíti a tavaszi metszést, sokkal inkább kiegészíti azt. A zöldmetszés alatt a hajtásnövekedés időszakában, általában tavasz végétől nyár közepéig végzett metszést értjük. Nyár végén már nem bántjuk a fát, ha csak nem muszáj, mert a jövő évi termőrügyek fejlődését veszélyeztethetjük. A zöldmetszés célja a túlzott hajtásnövekedés visszafogása, a fény- és légjárhatóság javítása, valamint a felesleges, nem kívánt hajtások eltávolítása. A munkálat pozitív hatással van a terméshozamra és a gyümölcsök minőségére is. Különösen fontos a zöldmetszés olyan években, amikor fagykár, jégkár vagy más hatás következtében a fa nem képes elegendő termést beérlelni. Ilyenkor a gyümölcsfa tápanyag-gazdálkodása felborul, ami intenzív hajtásnövekedésben valósul meg, kibillen a fa a generatív/vegetatív (termés/hajtás) egyensúlyból.
A beavatkozás során a következő lépések ajánlottak:
    • vízhajtások eltávolítása: ezek a gyors növekedésű, termésre kevésbé alkalmas hajtások energiát vonnak el a fától;

    • a korona belső részének ritkítása: a jobb fényellátás érdekében, különösen fontos a csonthéjasoknál;

    • túlzottan hosszú hajtások visszametszése: elősegíti az oldalelágazások képződését, ezzel javítva a korona arányait, a termőrészek kialakulását.

Fajonkénti eltérések
Különböző gyümölcsfajok eltérően reagálnak a zöldmetszésre, valamint fontos szempont az érési idő is. A cseresznye és meggy zöldmetszése a szüret utáni időszakra esik, így bátran végezhetjük, segíthetjük a fa ifjítását, de ne essünk túlzásokba.
Az őszibarack esetében egy óvatosabb metszést szoktak alkalmazni a gyümölcsminőség javításának érdekében.
Az almánál és körténél is nagyon kell vigyázzunk, mert még termés van a fán a zöldmetszés időszakában (jó esetben), főleg a vízhajtásokra fókuszáljunk.
A szilvánál is óvatosabb metszésre készüljünk, cél a vízhajtások eltávolítása, a hosszú, erőteljes hajtások visszacsípése, így elősegítjük az oldalhajtások fejlődését, termőrügyek képződését.
A zöldmetszés előnyei és kockázatai
A zöldmetszés egyik legnagyobb előnye, hogy azonnali eredményt hoz: javul a fa állapota, a gyümölcs minősége, csökken a növényvédelmi kockázat. Egy másik előnye, hogy ilyenkor az intenzív tápanyagáramlás következtében sokkal gyorsabb a sebgyógyulás.
Hátránya ugyanakkor, hogy a lombozat miatt kevésbé átlátható a korona, több tapasztalatot és nagyobb odafigyelést igényel. Lényegesen több zöldhulladék keletkezik, előre gondoskodjunk ennek felhasználásáról. Vigyázni kell még a túlzott vagy nem megfelelő időben végzett zöldmetszéssel is, esetenként a fa legyengülhet.
Bátorítani szeretnék mindenkit, akinek gyümölcsfái vannak, hogy ápolgassák nyáron a fákat, ne feledkezzünk meg róluk a betakarítást követően, és nyáron is vágjunk bele – mérsékeltebben, de bátran. Figyeljük a válaszreakciót, az eredmény biztosan pozitív lesz.