Az őszi ültetés az ideális időpont a gyümölcsfák telepítésére. Ennek legfőbb oka, hogy lombhullás után a fa nyugalmi állapotba kerül, miközben a talaj – amíg nem fagy meg – még biztosíthatja a gyökerek fejlődéséhez szükséges körülményeket. A csemete így nem a lomb és a hajtások növelésére fordítja energiáját, hanem a gyökérzet regenerálódására és a talajhoz való alkalmazkodásra, olvasható a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) portálján.

Idő kell a gyökérzetnek

Az őszi ültetés lehetőséget ad arra, hogy a fa még a következő tavaszi kihajtás előtt új gyökereket fejlesszen, ami szabadgyökerű csemeték esetében rendkívül fontos, ugyanis „költöztetéskor” a gyökérzet sérül. Tavasszal a frissen elültetett csemetének rövid időn belül egyszerre kellene megindítania a hajtás- és lombképzést, miközben a még fejletlen gyökérzetnek biztosítania kellene a víz- és tápanyagellátást. Az őszi telepítés ezért a tavaszi rügyfakadás szempontjából is előnyösebb, hiszen a csemetét nem éri sokk, elegendő ideje marad a gyökérzet növelésére. A NAK szakmai anyaga szerint az őszibarack ezalól kivételt képez, ennél a fajnál inkább tavasszal érdemes kiültetni vagy pótolni a csemetét.

Ültetés előtt alapos előkészítés szükséges

Ültetés előtt a csemetét és a gödröt is érdemes gondosan előkészíteni. A csemetéket kiültetés előtt jobb visszametszeni: főgyökérzetű csemeténél a főgyökeret egyharmadára, az oldalgyökereket pedig 0,5-1 centiméteresre metszik vissza. Ennek célja, hogy az ültetésre megfelelő állapotú gyökérzet alakuljon ki, mivel a túl nagyra hagyott gyökér megrekedhet a verem talajában, és nem tör ki abból, ami a csemete korai pusztulásához vezethet. A gyökerek visszametszésénél az a legfontosabb, hogy minél több hajszálgyökeret hagyjunk meg, hiszen ezek vesznek részt közvetlenül a víz és a tápanyagok felvételében. 

A gödör kialakítását tekintve a legfontosabb, hogy a visszavágott gyökerek kényelmesen, megtörés és erős visszahajlítás nélkül elférjenek benne, és a talaj megfelelően körül tudja venni őket. A NAK ajánlása szerint – bár nem határoz meg külön ültetőgödör-méretet alma, körte, szilva és őszibarack számára – a gödörnek általánosan kétszer akkorának kell lennie, mint a gyökérzetnek vagy a földlabdának. 

A csemete gyökerét az ültetés előtt érdemes agyagpépbe mártani, majd alaposan megöntözni: a szakirodalom 30-40 milliméter vízmennyiséget említ, amely segít a fellazított talajt a gyökerekhez tömöríteni és megszüntetni a talajhézagokat. A csemete tövénél ajánlott jól összetömöríteni a földet, hogy a gyökérzet légmentesen maradjon a talajban, ellenkező esetben a gyökérzet bepenészedhet.

Nem kell mindent a gödörbe önteni

Ültetéskor sokan különféle anyagokkal próbálják „megerősíteni” a csemetét, ám nem mindegy, hogy ezeknek mi a szerepük: a túl sok, közvetlenül a friss gyökerek mellé került koncentrált trágya ugyanis károsíthatja a csemetét, így mindenképp a talaj savasságához vagy lúgosságához igazítva kell a megfelelő tápanyagokat és talajjavítókat kiválasztani. Savas talajon meszezésre, lúgos vagy meszes talajon savasítóra, szerves trágyára van inkább szükség. 

A tőzeg és a perlit nem nevezhető klasszikus tápanyagforrásnak, de sovány, tápanyagszegény vagy rossz szerkezetű talajban ezek is hasznosak lehetnek: a tőzeg szerves anyagként és víztartó közegként használható, míg a perlit könnyű, ásványi eredetű anyag, amely javítja a termesztőközeg minőségét és vízmegtartó képességét.