Nemrég a Gyimesekben, Hidegségben szerveztek szakmai felkészítőt a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete (SZGE) alkalmazottai és a falugazdászok számára. A kétnapos csapatépítő esemény zárásaként Becze István SZGE-elnök villámlátogatásra hívta a csapatot a gyimesközéploki tejfeldolgozóhoz. A helyszín nem véletlen: a tejgyár szövetkezeti tulajdonban van, birtokosai a Tatros Tejfeldolgozó és Értékesítési Mezőgazdasági Szövetkezet tagjai. Összefogásukkal megvalósították, hogy ne alapanyagot adjanak el, hanem feldolgozott formában értékesítsék a megtermelt tejet. A kisüzemben Tankó Barna fogadta a vendégeket. Elsősorban sajtok gyártására rendezkedtek be, de friss termékek előállításához szükséges gépsorral is rendelkeznek – kezdte bemutatóját. Nem nagyüzemi szinten, nem nagy tételben dolgoznak, napi 2 ezer liter tejet dolgoznak fel, cél azonban a napi 4-5 ezer liter. Ezt annak függvényében, hogyan tudják értékesíteni a termékeiket – tette hozzá. A mostani gyimesközéploki üzem egy korábbi, a 2000-es évek elején működött, azóta bezárt tejfeldolgozó utóda. A befektetést támogatta Hargita Megye Tanácsa, az intézmény volt a kezdeményezője annak is, hogy megalakuljon a szövetkezet, s újból „lelket lehessen lehelni” az üzembe, amely már gazdatulajdonban folytatja működését. További finanszírozást kaptak a helyi tanácstól, uniós alapokból is – elevenítette fel a kezdetet Tankó. A 2018-tól működő üzemben a gyártási folyamat a tej átvételével kezdődik. Az elengedhetetlen hőkezelés után több vonalon folytathatja útját a tej: a friss termékek gépsorán, a tejfölözőben, a vajköpülőben vagy a sajtkészítő soron – ez utóbbin történik a mostani tejfeldolgozás nagy része. Miután elkészült, megpréselik a friss sajtkarikát, sós oldatba kerül, innen a friss vagy az érlelésre szánt sajtot külön tárolóhelyiségekbe viszik tovább. Itt már ellenőrzött hőmérsékleten, megszabott nedvességtartalmú levegőn pihennek meg a különféle sajtok. Légmentes fóliába zárt kisebb vagy szabadon hagyott nagyobb, hosszabb érlelésre szánt karikák formájában – utóbbiakat rendszeresen forgatják, sóoldattal kenegetik. Ízesített sajtok is vannak a kínálatban, csípős paprikás, hagymás, kapros, köménymagos is. Most kísérleteznek azzal, hogy kilencven napig érlelt sajtot is előállítsanak – tudták meg a látogatók. A gyárlátogatás során Tankó Barnát arról is faggattuk, hány tagja van a szövetkezetnek és hogyan oldják meg a tej begyűjtését. Mint mondta, száztagú a szövetkezet. Vannak gazdák, akik beviszik az üzembe a tejet. Másokhoz ők szállnak ki begyűjteni. Vannak saját autóik, a nehezebb terepen, a hegytetőkön dolgozó termelőktől is el tudják venni a tejet – kaptuk a választ. Nemcsak a tagoktól vesznek el tejet, külső beszállítóktól is vásárolnak nyersanyagot, de előbbiek kedvezményben részesülnek. A tej alapára 1 lej a kívülállóknak, de ez emelkedhet a minőség és a mennyiség függvényében. Tagok számára az alapár 1 lej 20 bani. Az üzemvezető azt is elmondta, nem könnyű az értékesítés. Üzletekben, piacokon adják el az árut, de az üzemben is lehet vásárolni a termékekből. A legnagyobb gond, hogy a nagy üzletláncokba nem lehet betörni. Kis tételben ugyan itt is értékesítenek, de ez egyfajta kizsákmányolás. – Odaadjuk harminc lejben, ők eladják negyvenötért. A nagyobb felvásárlók a maguk során annyit ígérnek a késztermékért, ami nem üti az előállítási költségeket sem – szólt a visszásságról. A kisebb üzletekkel való együttműködés sem könnyű, ők nagyon csekély tételben rendelnek, egy-két sajtot, három vajat, két túrót, és ezt ki is kell szállítani. „Sokszor jobb hiába ülni, mint hiába dolgozni” – mutatott rá a tejfeldolgozás árnyas oldalára is Tankó Barna.

Bokor Gábor