Újabb tanulmányutat szerveztek a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének falugazdászai. Ezúttal a felső-háromszéki Szászfaluba látogattak el, ahol a Kovács házaspár gazdaságával ismerkedtek. Olyan gazdaság ez, amelyre valóban illik a „több lábon álló” jelző. Csemegekukoricát termelnek, zöldséget, gyümölcsöt dolgoznak fel, a farmon vannak állatok is, zöldséget termelnek és további terveket szőnek. A tanulmányúton tizenöt gazda és gazdasszony vett részt. Ez nem nagy létszám, de az ilyen eseményeken nem tömegre van szükség, hanem olyan résztvevőkre, akiket valóban érdekel a téma, fantáziát látnak benne, keresik az információkat, a kiindulópontot saját vállalkozás elindításához – hangzott el a vendégek érkezésekor. A látogatás a párbeszéden alapult. Kovács Zsigmond és felesége, Katalin készségesen válaszolt a vendégek kérdéseire, elmagyarázták a technológiát, megmutatták a zöldség- és gyümölcsfeldolgozó kisüzemet, a kukorica-mélyfagyasztót, de még a sertések szállását is. Kovács Zsigmondot a gazdaság részleteiről, a kezdetekről, a jelenről, a tervekről kérdeztük. [caption id="attachment_133950" align="alignnone" width="1000"] Verhetetlen házi ízek[/caption] Csak feldolgozott termék megy ki a kapun Négy évvel ezelőtt indult a feldolgozó. A lakóépületük alatt nagy pince volt, zöldségraktárnak használták. Miután felhagytak a zöldségtermesztéssel, nem akarták, hogy lomtárrá váljon. Körülnéztek a piacon, látták, hogy igény van a savanyúságra, dzsemekre, szörpökre – persze csak ha ezek korabeli receptek szerint, hagyományos technológiával készülnek – kezdte a gazda. – Van egy unokatestvérünk Torockón, vendéglátó egységet működtet. Emberhiányban szenvedtek, így megkért, állítsak elő neki savanyúságot, dzsemet, szörpöt. Az első évben néhány száz befőttesüveggel szállítottunk. Egy részét Torockóra, másik részét magánszemélyeknek. Kovács-kamra néven szállítottunk, ezt a megnevezést meg is tartottuk. Ma a termelésünk hetven százalékát ők veszik át – mesélte Kovács Zsigmond. Hetente több mint három tonna végterméket szállítanak ki. Főként nagyobb kiszerelésben hozzák forgalomba a termékeiket, van két-három nagy felvásárlójuk, akiknek megrendelés alapján gyártanak. – Értékelni kezdték a házi ízeket – mondja vendéglátónk. – Nem kell nagyban gondolkodni, de mindenki megunta a szupermarketes, sablonosan semmi ízeket, vágynak az egykori házira. Például Kata készített csípős hagymalekvárt, szószt, ami sült húsok mellé megy. Egy iași-i ügyfelünk kipróbálta, aztán az egész készletünket felvásárolta. Ma már ügyfeleink év elején küldik a rendelést, miből hány tonnát kérnek. Meggyőződésünk, hogy a gazdaságban megtermelt minden terményt feldolgozva kell kivinni a kapun, a hozzáadott érték jelenti a nagyobb bevételt. Ebben kellene többen gondolkodjanak. Kovács Zsigmond elmondása szerint a befektetés közel ötvenezer euró volt, ebből húszezer eurót a Bethlen Gábor Alaptól nyertek pályázaton, a többit zsebből tették ki. Pályázatíró céggel dolgoztak, nem is igen érdeklődtek, de egy nap értesítették őket, hogy nyertek. Úgy alakították a gépsort, hogy maximálisan kihasználható legyen. Palackozó, digitális pasztőrözőkazán, főzőüst, vákuumozó, őrlő, gépi szeletelő, reszelő, hámozógép, passzírozó képezi az alapot, de még sok mindent beszereztek. Nyerő volt a csemegekukorica termesztése A csemegekukorica-termesztés megelőzte a feldolgozást. Tíz évvel ezelőtt vágtak bele, fél hektáron kezdték. – Akkoriban zöldséget termesztettünk nagy területen, de a talajadottságok nem voltak optimálisak. Egyszer megmaradt fél hektárunk, úgy döntöttünk, csemegekukoricával vetjük be. Aztán egy hétre rá még kaptunk bérbe másfél hektárt, oda is csemegekukoricát vetettünk – igaz, nagyon későn. Augusztus végén kezdtük szedni a csöveket, a brassói piacra vittem. Egy hét alatt elfogyott a termés. Óriási volt az érdeklődés továbbra is, de csemege már nem volt, így a hagyományos kukoricából szedtünk tejes csöveket, azt is mind elvitték. Innen indult az egész. Könnyebb volt a kultúra, jó a piaca. Folyamatosan növeltük a területet, idén 26 hektárról adtunk el. Több éve dolgozunk együtt három családdal, tőlük is mi vesszük át a termelést, a szedést mi végezzük – ecsetelte a gazda. Kérdésünkre, hogy milyen befektetésre van szükség egy hektár csemegekukorica megtermelésére, azt válaszolta, hogy a vetőmag drága, a vegyszer is duplája a takarmánykukoricához képest. Egy zsák mag mintegy ezer euró, ez nem egészen másfél hektárra elég. A kukorica értékesítése kapcsán elmondta, hogy egy időben több köztes kereskedővel dolgoztak, de nem mindegyikük volt korrekt. – Mindig próbálták leverni az árat, tudták, hogy a leszedett kukoricát képtelenek vagyunk sokáig tartani. Ezért építettünk mélyfagyasztó kamrát. Itt százezer csövet tudunk tárolni. Piacunk a Costinești–Mangalia-tengerpartszakaszon van. Ott csak a mi kukoricánkat árulják. Van egy ügyfelünk, akihez szállítunk, ő végzi az elosztást az árusok felé. Csak a mi kukoricánkat árulják Törcsváron, Rozsnyón, Slănic Moldován. Vannak más ügyfeleink is, akik például fesztiválokra vásárolnak – részletezte Kovács Zsigmond. A feleségének állandó munkahelye is van az egészségügyben, mint mondta, így nem könnyű, mert az eladás hullámszerű, amikor nagy a megrendelés csemegekukoricából, akár savanyúságból, dzsemből, akkor sok a munka. – A kukoricánál 15 emberünk dolgozik. Legtöbbjük régóta bedolgozik, jól bánunk velük, tisztességesen fizetünk. De arra kell gondolni, hogy egy évben úgy négy hónapot tart a hajsza. Ezen kívül szabadság van, a kukoricakultúra munkálatait kell csak végezni – magyarázta a gazda. A jövőbeli tervek kapcsán elmondta, hogy a meglévő tevékenységüket folytatni akarják. – Komolyabbra nem gondoltunk, de fel vagyunk készülve a bővítésre. Ha növelni kell a feldolgozó kapacitását, próbálunk lépni, ez jövőre esedékes. Addig is kislányunknak cukrászlabort építünk. Tervezzük a sarvalt káposzta nagyobb mennyiségben való előállítását. Csirkenevelésben is gondolkodunk, sertéseket is tartunk, ezek eszik fel a minőségen aluli kukoricát. De amit 25 év alatt megvalósítottunk a feleségemmel, az is bőven elég. A látogatás végén a vendéglátók stílusosan főtt kukoricával, szörpökkel kínálták a vendégeket. Minden terméknek nagy sikere volt, a vélemény megegyezett: ez az igazi, a Kovács-kamra a régi ízeket hozza.

Bokor Gábor