Napjainkban az élőhelyek eltűnése, területük csökkenése és degradálódása mellett az egyik legnagyobb veszélyt a természetes életközösségekre az idegenhonos inváziós fajok terjedése jelenti, derült ki a biológussal folytatott beszélgetésből. Az inváziós fajok azok az idegenhonos, természetes elterjedési területükön kívül előforduló, ott megtelepedni képes, és térhódításukkal a természetes életközösségeket veszélyeztető fajok, amelyek általában emberi közvetítéssel jutnak el természetes elterjedési területeiken kívülre. Ezek elsősorban Észak-Amerika és Ázsia mérsékelt övi régióiból származnak.
Markó Bálint biológus leszögezte: klímaváltozás van, valóban negatív hatású dolgok történnek, de óvatosnak kell lennie azzal kapcsolatban, hogy mire mondja ki határozottan, hogy ez az oka, mert több tényező is körejátszhat. Rámutatott: olyanra is van példa, hogy egy faj nagy számban van jelen, mint például a balkáni gerle a huszadik század közepén, majd visszaszorul. Ennek több oka is lehet, de van egy ilyen jelenség is, hogy egy kezdeti nagy felfutás után bizonyos adventív fajok beágyazódnak, részei lesznek a helyi faunának és flórának.

– A klímaváltozás számunkra kritikus oldala, ha idegenhonos fajok jelennek meg, amelyek valamilyen kárt okoznak haszonnövényeinkben, haszonállatainkban vagy a természetben. Engem biológusként nemcsak a haszonállatok és -növények érdekelnek, hanem az is, hogy a természetben, a minket körülvevő élővilág rendjében borulást okoznak, amire esetleg nem számítunk, és persze kárt okozhatnak bennünk is

– fejtette ki Markó Bálint biológus.

Hozzátette: jelenleg még nem listázhatók olyan fajok, amelyek a klímaváltozáshoz köthetően terjedtek el térségünkben, vagy amelyek megborítanák a természet rendjét. Viszont megjelentek és még megjelenhetnek további olyan fajok, amelyek az emberek, állatok, növények egészségére nézve komoly gondokat okozhatnak. Ilyen például a nyugat-nílusi vírus, feltehetően ilyen lesz a malária és a szívféreg, amelyek a szakemberek szerint köthető az általuk preferált hordozó szúnyogfajok terjedéséhez, és ezek a szúnyogfajok valószínű, hogy azért is terjednek, mert a klíma megváltozott. Kifejtette: az emberre is veszélyes malária korábban is jelen volt Erdélyben, például a huszadik század elején Kolozsváron, de többször felütötte a fejét a Duna-deltában, Dél-Romániában és Magyarországon is. Azzal kapcsolatban, hogy most a klímaváltozás miatt megjelent szúnyogfajokhoz, vagy a természetes fluktuáció­hoz, a vizes élőhelyek növekedéséhez köthető ezen vírusok megjelenése, csak feltételezések vannak.

– Olykor bizonyos nagy termetű állatok terjedését is a klímaváltozáshoz kötik

– jegyezte meg a biológus, hangsúlyozva: véleménye szerint tévesen. – Ilyen az aranysakál, amely köztudott, hogy már korábban is előfordult a Kárpát-medencében, majd a huszadik században visszaszorult, most pedig újra terjed.

Behurcolt állatfajok

Szintén a klímaváltozáshoz kötik, pedig egyértelműen nem annak köszönhető, egyes idegenhonos, különböző területről behurcolt fajok terjedését, mint a Fekete-tengerben is élő öblös csiga. További behurcolt fajok is jelen vannak a természetben, mint az Észak-Amerikából származó rákfajok, az amerikai cifrarák, ezek részben vagy teljesen kipuszítják az őshonos rákfajainkat. Ugyanígy többféle ponty- és busafaj is megjelent, ezeket gazdasági célzattal, nevelésre hozták, mivel nagytestűek, jól nőnek, könnyű őket értékesíteni.

– A probléma ezekkel az – mutatott rá a biológus –, hogy gyakran nem maradnak meg azokon a helyeken, ahová betelepítik, hanem kiszabadulnak szabadföldi körülmények közé.

Mint mondta, vannak olyan állatok, illetve növények, amelyeket véletlenszerűen hurcolunk be, ilyen például a mostanában Európa különböző részein megjelenő ázsiai lódarázs, de szintén véletlenszerűen került be több hangya- és rovarfaj. Főként szeptemberben hatalmas mennyiségben jelenik meg a csipkés poloska, amely a platán- és tölgyfán él, nagymértékben károsítja azokat. Védekezni ellenük vegyszerekkel lehetséges, melynek hátulütője az, hogy kiirthatnak más, hasznos rovarokat is, így a szakember szerint ez nem javallott. A lakásokat pedig zöld- és márványospoloska borítja el, melyek megtelepedését azzal előzhetjük meg, ha becsukjuk az ablakokat, vagy szúnyoghálót használunk. Ezek szintén idegenhonos fajok, melyeket nem készakarattal hurcoltak be, hanem az áruforgalom megnövekedése, a biztonsági előírások esetleges lazulása vagy nehézkes betartása által kerülnek be, leggyakrabban pete, lárva formájában. 

– Ezekkel az a gond, hogy nálunk ugyanúgy jól érzik magukat, mint otthon, azzal a különbséggel, hogy itt nincsenek meg azok az ellenségeik, vagy a lehetséges betegségek, melyek eredeti lelőhelyükön veszélyeztethetik. Így itt könnyebben tudnak kárt, kellemetlenséget okozni és szaporodniuk is egyszerűbb

– részletezte Markó Bálint.
Kertjeinket teljes mértékben tönkreteheti és az őshonos csigafajokat is kiszoríthatja a spanyol csiga, mely könnyen szaporodik, nagy termetű, gyakorlatilag mindenevő, tehát növényeket és más, kisebb csigákat is elfogyaszt. Ez nemcsak az udvarokon, de kaszálókon és városi parkokban is jelen van, széles spektrumon tolerálja a klimatikus körülményeket és képes nagyon jól adaptálódva elszaporodni. Pusztítása nehéz feladat, ugyanis csak erős vegyszerekkel lehet irtani, melynek sok hátulütője van, különböző csapdákkal pedig csak ideig-óráig lehet távol tartani a veteményeskerttől. Jó, de kevésébé kivitelezhető módszer ellenük, ha indiai futókacsát szerzünk be, mely jól tudja pusztítani, ellentétben a többi madárral, ami nem tudja elfogyasztani még akkor sem, ha a hazai csigákat elfogyasztó madárként tartjuk számon.

Melegkedvelő élőlények

Erdély több városában is hallhatjuk nyáron az énekes ­ka­bócák jellegzetes hangját, ez az eredetileg mediterrán éghajlatot kedvelő faj egyedi. Markó Bálint rámutatott: nem biztos, hogy ezek a klímaváltozás miatt kerültek ide, az is lehet, hogy a mediterrán térségben honos, földlabdás kerti növényekkel együtt hozzuk be a lárváit. A biológus kiemelte: az elkövetkezendő időszakban azok a külföldről bekerülő növények, állatok, amelyek melegkedvelők, kevésbé tolerálják a hideget, nagyobb valószínűséggel fognak túlélni nálunk. 
Nagy hatással van a környezetre az is, hogy mit hozunk be, mit engedünk szabadon, nagyon fontos a figyelem és a felelősségteljes viszonyulás, emelte ki a biológus. Bukarestben például megjelentek a papagájok, amelyek a parkban fészkelnek és át is telelnek, de nyilvánvaló, hogy nem véletlenül és maguktól kerültek oda.

– Ugyanez a helyzet a vizeinkben élő ékszerteknősökkel – tette hozzá –, jelenlétük már régóta probléma. Sokan patakban vagy tóban engedik szabadon házi kedvencüket, amikor megnő és már nem érdekes. Az ékszerteknős sokkal nagyobbra nő és agresszívabb, mint a mocsári teknős, rendszeresen eleszi annak táplálékát.

Hogyan kerülnek ide?

Markó Bálint biológus elmondta: sok esetlegesen behurcolt állatfaj úgy lépi át a határokat, hogy senki észre sem veszi, apró pete vagy lárva formájában, szinte bármilyen szállítmány, növény, élelmiszer, építkezési anyag között megbújva. Amit mi határnak nevezünk, az nem határ a rovaroknak, csigáknak, madaraknak, rákoknak, halaknak, vírusoknak, ezek természetes úton terjednek. Ezek határátlépését kontrollálni nem lehet, azt is nehéz feltérképezni, hogy mi honnan kerül be, szinte lehetetlen vállalás lenne a behurcolást megpróbálni visszaszorítani.