Hirdetés

Az összetartó bivalycsorda

HN-információ
A Székelydályán élő Fülöp Szabolcs nemcsak a község református lelkipásztoraként tevékenykedik, hanem az általa tenyésztett bivalyok terelgetője is. A gazdaságában élő bivalyok egy nagy családnak számítanak, az általuk adott tejből pedig sajtfélék sokaságát készíti el családjával Szabolcs. Székelydálya egy kis falu Hargita megyében, ahol bár ismeretlenek voltunk a helyi lakosok számára, ők kedvesen üdvözöltek bennünket. Fülöp Szabolcs, a község lelkipásztora épp a traktorból szállt le, amikor minket meglátva ráeszmélt, hogy igen, eljött az a nap, amikor látogatóba kellett jönnünk hozzá. Míg elvégezte halaszthatatlan és rövid tennivalóit, nem mindennapi bivalytejes, habos kávéval kínált meg bennünket. Beszélgetésünket a szomszédságban található, 14. századi református templomnál kezdtük, ahol a lelkipásztor elmondása szerint minden elkezdődött. – Egy új élet indult itt. Székelydályán vagyunk, az Árpád-kor végén épült református templomban. A mi életünk, a családunk gyakorlatilag itt indult. 2002. július 1-jén a feleségemmel ideköltöztünk, és itt született mind a hat gyerekünk. 2004 őszén felébredtünk a feleségemmel, egymásra néztünk, és azt mondtuk, hogy kéne vegyünk egy tehenet, csak így a semmiből. De tényleg mind a ketten, egyszerre. Ez a népi kultúra számunkra nagyon értékes és tiszteletreméltó, ezért minden apró tényezőjét meg szerettük volna ismerni. Az első tehenünket a szomszéd falu legelőjéről ahogyan és amilyen formában hazaterelgettük, vígjátékba illő lett volna. Rá egy hónapra pedig egy kiscsikót is vásároltunk – avatott be a kezdetekbe a tiszteletes. Természetesen nehézségekbe is ütköztek, hisz egyetlen jószágot is ugyanúgy kell rendezni, mint egy egész csordát, a fejés sem maradhatott el, ez pedig eléggé szokatlannak bizonyult családjukban. Másfél év után pedig elérkezett a pillanat, amikor feltették saját maguknak a kérdést, hogy vajon mennyire szükséges ez számukra, hogy ennyire kötött életet éljenek. – Elkezdtünk gondolkozni, hogy miért is szeretnénk mi ezt a gazdálkodó életmódot folytatni. Ugyebár a gyerekeink is nap mint nap részesei voltak ennek a tevékenységnek, és elmondhatjuk, hogy nagyon megszerették az állatokat. A kérdésünkre a választ pedig az akkor egyéves lányunk adta meg. Ő minden fejésnél jelen volt és igyekezett, hogy a frissen fejt habos tejből mindig jusson neki. Egyik nap szakadt az eső, nagyon rossz idő volt. Készültünk a fejésre, és ekkor láttuk meg bentről, hogy a kicsi egyéves kislány a kis piros esőkabátjában sétált az istálló felé, húzta magával a sárban a kis székét. Amikor ezt a képet megláttuk, lefotóztuk és azt mondtuk, hogy lehet számunkra kényelmetlennek bizonyult a gazdálkodás, de a gyerekeink, családunk miatt folytatni fogjuk – tudtuk meg. [caption id="attachment_157259" align="alignnone" width="1351"] Fülöp Szabolcs lelkipásztor. Természetközeli élet[/caption] Miért pont bivaly? Fülöp Szabolcs gazdálkodása egy tehénnel és egy csikóval kezdődött, és feltevődik a kérdés, hogy miként jutott el a bivalyokig, és mi okból kezdte el őket tenyészteni. – 2007-ben, nagycsütörtök estéjén egy barátom közvetítésével érkezett hozzám Rózsa Péter hortobágyi biogazda azzal a kéréssel, hogy ő szeretne bivalyt fejni és bivalysajtot készíteni, de Magyarországon nem talált olyan állományt, amely kézhez szokott, itt viszont tudja, hogy van, és segítsek neki bivalyt beszerezni, és aztán kijuttatni Magyarországra. Ez akkor nagyon bizarr ötlet volt, mert nekem addig csak egy tehenem meg egy lovacskám volt, az is inkább csak azért, hogy a gyerekek állatok közelében nőjenek fel, de a Jóisten kegyelme úgy hozta, hogy végül aztán ebből lett egy bivalyszállítmány, megkóstoltuk a bivalytejet, és ez szerelemmé vált teljes mértékben – mondta el a tiszteletes. A kezdetekben hét állat volt a pajtában, a kezdetek pedig eléggé nehéznek bizonyultak. Igyekeztek, hogy a gazdaság, ha nem is tud jövedelmező lenni, legalább saját magát tudja fenntartani. Próbálták értékesíteni a nyers tejet, vajat, túrót, amelyet mindig kellett hordozzanak Székelyudvarhelyre. 2011 környékén Hargita Megye Tanácsának Vidékfejlesztési Egyesülete szervezett egy sajtkészítő képzést magyarországi sajtmesterekkel, ezáltal pedig lehetőségük volt elsajátítani a sajtkészítés fortélyait. – Akkor, ott megtanultuk a tejfeldolgozás, a kézműves, háztáji tejfeldolgozás alapelveit, nyugat-európai igényességgel. Így 2012-től gyakorlatilag jelen vagyunk ezeken a hagyományos termékvásárokon, folyamatos kihívások elé állítjuk saját magunkat, az élet is kihívások elé állít – tette hozzá Szabolcs. [caption id="attachment_157260" align="alignnone" width="2048"] A gazda hangjában rejlő bizalom Fotók: Szilágyi Dalma-Orsolya[/caption] Természetközeli lét A legelőre kiérve kicsit bizalmatlanul fogadtak az állatok, ám Szabolcs hangját hallva megenyhültek a bivalyok. Az aznap reggel született kicsihez sétáltunk, hisz az anyja jámbor volt, megengedte, hogy közelről is megcsodáljuk őket. Társai nem igazán díjazták a közeledésünket, így a messzi távolból odasiettek, és bár nem esett bántódásunk, erős jellemmel figyelmeztettek, hogy tartsuk meg a kellő távolságot családjuk legfiatalabb tagjától. – Van olyan állatorvos, aki azt mondja, hogy mivel a bivalyok őshonos állatok, félig vadállatnak számítanak, ám a nagy test mögül egy rettegő szem néz vissza ránk. Ugyanakkor ebben az őshonosságban benne van az is, hogy kialakul egy lelki kapcsolat azzal, aki folyamatosan ott van velük. Véleményem szerint a minőségi tejtermék készítésének első és legfontosabb alapfeltétele az, hogy az állattal kialakuljon egy kapcsolat, és olyan körülményeket teremtsünk számukra, hogy jól érezzék magukat – vélekedett. A bivalyok április végétől egészen novemberig a legelőn tartózkodnak, télen pedig kötött tartásban vannak az istállóban, amikor pedig az időjárási körülmények is adottak, kiengedik őket. – Természetesen az európai uniós irányelv az, hogy legyenek mindig szabadtartásban az állatok, viszont az ilyen körülmény megteremtése több százezer eurós befektetést jelent, amelyet nem olyan könnyű beszerezni. Mi kézzel fejünk, ez pedig úgy néz ki, hogy az állatokat betereljük egy karámba, amelyik állat pedig épp fejődik, annak a borját kivesszük és odavezetjük az állathoz, megkötjük elé, és így könnyen leadja a tejét. És amint már említettem, kialakul egy szoros kapcsolat a jószágok és a gondozók között, és ha ez a személy változik, akkor nagy a baj, mert nem fognak tejet adni, vagy nagyot csökken a tejtermelés – tudtuk meg. A bivalyok számos olyan takarmányt is elfogyasztanak, amelyet más szarvasmarhák nem igazán kóstolnának meg. Ebből és az állatok természetes fiziológiájából adódóan a tej beltartalmi értéke sokkal magasabb, de sajnos jóval kevesebb a mennyiség, mint amennyit egy tehén ad. A tehéntejhez hasonlítva kevesebb koleszterint tartalmaz és magas fehérjetartalma révén fogyasztása hasznos a gyermekeknek, tinédzsereknek és felnőtteknek is. A bivalyok esetében nagyon nehéz napi 10 liternél többet kifejni egy állatból, még akkor is, ha az állat rendkívüli genetikával rendelkezik. Bivalysajt-különlegességek Nagyon kevés mennyiségben a nyers bivalytejet is értékesítik, viszont az esetek nagyobb százalékában különböző sajtokat készítenek a tejből. Mivel a sajtokat nyers tejből készítik, ezért a fejéstől számítva az első két óran belül fel kell dolgozniuk. – Nem szívesen adok el nyers tejet, mert sokkal nagyobb kihívás egy jó sajtot elkészíteni, hisz a sima tejet bárki tudta értékesíteni. Ezáltal a hozzáadott értéke is sokkal nagyobb, illetve nyílván az ára is magasabb lesz. Ettől függetlenül természetesen bizonyos esetekben magát a tejet is eladom, ha nagy a kereslet iránta – mondta Szabolcs. A friss krémsajttól, a mozzarellától egészen a hosszan érlelt kemény sajtokig megpróbálják lefedni a palettát, de természetesen nem marad ki a sorból a vaj és a joghurt sem. A gazdálkodás apró csodái A gazdálkodás nemcsak a kötöttségről és a folyamatos munkáról szól, hanem olyan velejáró értékeket is magával hoz, amilyeneket más ágazat nehezen adhat meg az ember számára. – Egyik reggel, a fejést követően szemtanúi lehettünk egy születésnek. Mi csak néztük, ahogyan világra jön a kicsi, és ezáltal részese lehettem a teremtés folyamatának. Minden reggel, főleg nyáron, amikor kint vagyok a legelőn, fejés közben belenézhetünk a felkelő napba, úgy érzem, hogy felér ez bármilyen mentálhigiénés tréninggel – vélekedett Szabolcs.

Szilágyi Dalma-Orsolya



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!