Az ősz elteltével és az első havazást követően többnyire már csak a homoródszentmártoni Román Viktor Általános Iskola igazgatói szobájában találjuk meg Pál Ervint. Papírmunkát végez, a délelőttökön pedig Udvarhelyre ingázik, ahol a Tamási Áron Gimnázium fizika szakos tanára. A kolozsvári egyetemi évek után hazajött, majd a tanügyben helyezkedett el, és elmondása szerint akkor még csupán szabadidős tevékenységként kezdett el zöldséget termeszteni. Időközben gyarapodott a család, jöttek a gyerekek, és egyre jobban oda kellett figyelni, hogy mi kerül az asztalra. Mára már saját vállalkozásként működnek, több alkalmazottal. Pál Ervint a biogazdálkodásról, a műtrágyahasználatról és annak sztereotipizálásáról, valamint az Azomureș ideiglenes leállásáról kérdeztük. – Mióta foglakozik zöldségtermesztéssel? – Amikor a feleségemmel összeházasodtunk, már az elején, olyan 2010 körül készítettünk egy kisebb fóliasátrat, és idővel ebből nagyobb és nagyobb lett. Sőt ezt megelőzően már harmadéves egyetemista koromban is volt közösen egy barátommal olyan hatvan ár pityókánk. Igazság szerint sosem terveztem tudatosan, hogy ezzel fogok foglalkozni, de fokozatosan kinőtte magát. Valójában most sem úgy kezeljük, mintha erről szólna az életünk, de egyértelműen szerves része. Amúgy meg a zöldségtermesztés mellett pedagógusok vagyunk. Én is, és a feleségem is. – A helyi kistermelőket mennyire viselik meg a pandémia kezdete óta folyamatosan növekedő árak? – Úgy gondolom, hogy a kistermelőket annyira nem érinti, mert éppen a bezártság miatt a zöldség iránti kereslet jelentősen megnőtt. Mivel az emberek általában otthon ülnek, igyekeznek kevesebb húsfélét, kenyeret, cukrokat fogyasztani, ezzel szemben látványosan több zöldséget. Nekünk például a tavaszi, avagy az előszezon hihetetlenül jó volt. Nagy mennyiséget jó árban tudtunk eladni. Összességében az van, hogy erre a friss áremelkedésre – ami nyár óta elindult – még nem reagált a piac. Persze még nem tudjuk pontosan megmondani, hogy a koronavírus-időszak kiesése mit fog jelenteni jövőre, mivel az idei profit még a tavaszi vagy tavalyi befektetésnek az eredménye. Pontosan nem lehet megmondani, viszont én nem hinném, hogy a nagytermelőknek is óriási problémát okozott volna ebben az évben, hiszen a zöldségek iránti országos kereslet nem romlott. Sőt a krumplitermesztés szempontjából, ahogy elindult a csíki gyár – ami tudomásom szerint jelentős mennyiségű pityókát vásárolt fel –, akkora mennyiségekre volt igény, hogy a Csík környéki falvakban termelt pityóka nem is volt elég. Persze ez már a csipsz iránti keresletnek köszönhető. – Székelyföldön jelenleg mennyire éri meg mezőgazdasággal foglalkozni? Milyen mértékben fedezi a jövedelem a költségeket és a befektetett munkát? – Én az eddigi adatok alapján tudok csak beszélni. Vannak előrelátható fejlesztések is, mint a Székely Gazda Egyesületen belül megvalósuló biotermelés. Igazából erről nem tudok részletekbe menő információkat, mert nem vagyok teljesen részese a programnak. Amit viszont az eddigiekről ki lehet jelenteni, hogy Székelyföld a zöldségtermesztés szempontjából, de úgy általában is, nem rendelkezik takarmányfölddel. Ez hátrányos helyzetű zóna. Itt kizárólagosan akkor van profitlehetőség, ha vagy egyáltalán nincs, vagy csak nagyon kicsi a konkurencia. Persze ha pontosítani akarunk, minden területen van konkurencia, de ez a mindenkori nagytermelőkhöz köthető. Ebben az esetben a kistermelőnek kötelezően meg kell maradnia a kis mennyiségnél, de a magasan jobb minőségnél. És erre van egy piaci rés. A jó minőséget el lehet adni olyan áron, hogy még itt is megérje. Viszont itt nem lehet nagyban csinálni. Nem lehet akármeddig növekedni. – Mi a véleménye a biogazdálkodásról? – Egyelőre, részlegesen mi is szeretnék csatlakozni a gyümölcsöseinkkel, de nem tudok erre fekete-fehér választ mondani. Úgy hiszem, hogy lehet ebből nagyon jó is. Viszont ebben az esetben is attól függ minden, hogy Európában mi van általánosan felfutóban. A biogazdálkodásról pedig elmodhatjuk, hogy divattá nőtte ki magát. Ez pedig megint egy olyan dolog, hogy ha a termelőknek mondjuk fele átvált erre, akkor ezen belül is egy nagy verseny alakul ki, amivel már a minőségbeli romlás kockázata is együtt jár. Például ahogy Franciaországban valósítják meg a biogazdálkodást, az nálunk nem kivitelezhető. – Ön fontosnak tartja a szintetikus műtrágya, valamint a növényvédő szerek mellőzését? – Én használok növényvédő szereket és műtrágyát is, de röviden az lenne az elv, hogy olyant akarok termelni, amit én is szívesen megeszek. Ez lebontva azt jelenti, hogy azoknak a pityóka- és paradicsomfajtáknak, amelyekkel dolgozom, van egy bizonyos tápanyagigénye. Mivel ezek hibrid fajok, amelyeknek nagy a hozamuk, ezért nagyobb a tápanyagigényük is, mint amit ők maguk természetes módon össze tudnak gyűjteni. Így viszont a különbözetet pótolni kell, mert hanem nem várható termés. Ez a pótlás esetenként történhet akár műtrágyával, de igyekszünk szerves trágyát meg más, különböző bioműtrágyákat is használni. Nekünk az a lényeg, hogy minél természetesebb módon tudjuk pótolni a különbözetet. Összességében én azért nem értek egyet a biogazdálkodással, mert ha Európa-szinten legalább 60%-ban lenne áttérés, akkor az a kontinensre nézve élelmezési gondokat okozna. Tehát ez így nem megvalósítható. Itt az igazi probléma inkább az, hogy az ipari termelés nagyon alávetette magát a mesterséges és szintetikus anyagoknak, ugyanis már nem a termék a fontos, hanem a profit. Az én termelésemben nem a profit az első. A profit semmilyen körülmények között nem lépi át a termék jelentőségét. Így mindemellett ki merem jelenteni, hogy a műtrágya amúgy az emberiségnek egy nagy találmánya. Az európai alultápláltság csökkentésében kulcsszerepet játszott. Ezért én nem mondom és nem is mondhatom azt, hogy dobjuk ki az ablakon az egészet – csak mértékkel kell használni. Persze abban az esetben, ha valaki négyszer-ötször annyi műtrágyát tesz, mint amennyit az adott termőföld kultúrája igényel, akkor azt már nagyon helytelennek tartom. Mert ebben az esetben minden csak a pénzről szól. – Mi a véleménye arról, hogy nemrégiben az Azomureș ideiglenesen leállította a termelést? – Az egyik hatása már egyértelműen érződik, mert a műtrágyaárak jelentősen megugrottak. A másik viszont az, hogy a kereslet is csökkent. Legalábbis véleményem és személyes tapasztalataim szerint. Egyébként a történtekkel kapcsolatban izgalmas lenne arról is beszélni, hogy amúgy a különböző környezetvédelmi kvóták és szankciók mennyire kedvezőtlen helyzetbe hozták a műtrágytermelést. Tehát elég komplex ez a kérdés. Viszont információim szerint most már hoznak be unión kívüli országokból műtrágyát, az unión belüli túlárazások miatt. Ez mindenképpen mérsékelni fogja az árakat, és befolyásolja majd az Azomureș visszalépését is. De a kistermelőket nem nagyon fogja ez érinteni, mivel a kistermelőknél eddig sem volt jelentős a műtrágyahasználat. – Az év vége felé haladva Ön mit gondol, mire lehet számítani 2022-ben a mezőgazdaság szempontjából? – A mezőgazdaság szintjén lehetnek nagy változások. A kistermelőknél, esetemben a zöldségtermelőknél viszont nem. A korábbiakat is erre értettem. Azokra, akik nagy hatékonysággal kis területen termelnek. Tehát gondolok a fűtött és nem fűtött fóliaházakra, amelyeknél nem lesz olyan nagy a különbség a befektetés terén. Viszont a szántóföldi termesztéssel kapcsolatban egyelőre csak találgatni tudok én is. Beszéltem erről emberekkel, és az egybehangzó vélemény eddig az volt, hogy az árak emelkedni fognak. Főleg az élelmiszerárak. Megjelenik a fogyasztói árakban is: a kenyér, a cukor stb. De nagyon sok nagytermelő úgy fogalmazott, hogy szerintük ez az emelkedés nem lesz arányos. Tehát nem igazán jár jól a termelő, mert valószínűleg többet drágult a műtrágya, mint amennyit fog a búza. Viszont azért még így is marad profitrész, csak sajnos valamivel kevesebb.

Demeter Adél-Hajnalka