A borjak hasmenése általában a második-harmadik héten szokott fellépni, és akkor nagyon erős, híg, vizes ürülékben nyilvánul meg. Leggyakoribb okozójuk a nem elég higiénikus táplálkozás, amelyhez még kórokozók, többségben colifertőzés járul. Ha a borjú nem kap elég fröccstejet, az hideg, esetleg romlott, vagy akár az itatóedények mocskosak, fellép a betegség. A tehenek nem megfelelő takarmányozása (túl sok fehérjetartalmú, penészes vagy romlott takarmány) megváltoztatja a tej összetételét, ami borjaknak adva hasmenést okoz.
A betegség tünetei eleinte a mérgezéses emésztési zavarokhoz hasonlóak: levertség, étvágytalanság, a borjú nem akar szopni, és hasmenése van. Emellett gyorsan fogynak, fel­tűnően szomjaznak, hasuk behúzódik. Ürülékük eleinte sárga, majd zöldes, véres és erősen büdös. Az ürülék szinte állandóan folyik belőlük, összemocskolja farkukat, combjukat, a végbélnyílás környékéről, valamint a combjukról sokszor a szőrzet is lemegy.
Néhány nap múlva szemük be­süpped a szemüregbe, orruk kiszárad és elkékül. Ha nem kap azonnal kezelést, a borjú teljesen elgyengül, nem tud megállni a lábán, és kettő-négy nap alatt elpusztul.
Ezt a betegséget megelőzni csak úgy lehet, ha a táplálkozásra vonatkozó szabályokat, a pontos időt, a tökéletes tisztaságot betartjuk. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a teheneket, különösen a vemhesség utolsó időszakában, kifogástalan takarmányokban részesítjük, hogy a fröccstej és a rendes tej összetétele megfelelő legyen.
A borjak hasmenése esetében a ke­zelés akkor a legeredményesebb, ha a betegség felléptekor azonnal elkezdjük, míg az állat ki nem merül, mert a betegség előrehaladottabb állapotában már a gyógyszerek alkalmazása sem biztos, hogy meghozza a várt eredményt.
Javasolt az etetésre szánt tej mennyiségének csökkentése, majd az állatorvos utasításai alapján gyógyszeres kezelés alkalmazása.

Nagy István Csongor állattenyésztési mérnök, falugazdász,
Székely Gazdaszervezetek