Hirdetés

A tojások elhelyezési módja, a keltetés folyamata

HN-információ
A tárolás során felvetődő egyik alapvető kérdés: hogyan tudjuk megakadályozni a csigakorongnak a belső héjhártyához tapadását. A jelenség ugyanis az embrió elpusztulását okozza, ami még a tárolás alatt bekövetkezhet, vagy a keltetés korai stádiumában várható. Fontos kitérni a hosszan tartó tárolásra a keltethetőség megóvásával, illetve a tenyésztojások keltetés előtti melegítésére. Az egyik lehetőség a csigakorong belső héjhártyához tapadásának megakadályozására, hogy a tojásokat naponta legalább egyszer forgatjuk 90 fokban. A vizsgálatok szerint a leghelyesebb a tojásokat függőlegesen, hegyes végükkel fölfelé tárolni, elősegítve ezzel a SZIK központi elhelyezkedését. Ezzel az embrió nagyobb védelmet kap a kiszáradással és a hőmérséklet-változással szemben, és elkerülhető a feltapadás is. Egyúttal szükségtelen a tojások tárolás alatti forgatása. Bár az egy hétnél kevesebb ideig tartó tárolás alatt a tojásokat hagyományosan elhelyezve sem kell forgatni. Hosszan tartó tárolás a keltethetőség megóvásával A háztáji gazdaságokban megszokott, hogy a keltetőtojásokat egy vagy két hétig is gyűjteni kell, ami indokolttá teheti a tárolás megnyújtását. A tárolás az embriót is megváltoztatja: egyrészt alaki változásokat és sejtelhalásokat okoz, másrészt mérsékeli a keltetés alatt a sejtosztódás aktivitását és fehérjeszintézisét. Mindezek következtében hét napon túl tárolva az embriófejlődés késve indul, és az embrió fejlődési erélye kisebb lesz, valamint emelkedik a keltetés alatt elhalt és különösen az abnormálisan fejlett embriók aránya. A tojástömeg hatása a naposcsibe tömegére A naposállat tömege közvetlen összefüggésben van a keltetetésre szánt tojások tömegével. Az embrió nagysága a keltetés 14. napjáig nincs kapcsolatban a tojás eredeti tömegével, amelyben fejlődik. Ezután azonban egyre szorosabban követi azt, a kelés idejére a pozitív korreláció eléri a maximumot. Ugyanazon testtömegű naposállatok ugyanakkor több vagy kevesebb tartalék szikkel, ennek megfelelően kisebb vagy nagyobb testtel, eltérő túlélési eséllyel (tápanyagfelvétel hiányában) kelnek. Az arányt a tojáshéj áteresztőképessége (gáz, vízgőz) és az ebből adódó embrionális anyagcsere befolyásolja. A naposcsibe testtömege a tojás eredeti tömegének általában a 62–76 százaléka, ami a tojás tömegétől, a keltetés alatti tömegveszteség mértékétől, a héj és egyéb visszamaradó anyagok tömegétől, a keltetés időtartamától, a tojó genotípusától és életkorától, a csibe ivarától, valamint a kikelés óta eltelt időtől függ. A keltetőtojások minimális tömegét a keltetés célja, illetve a csibék további sorsa szerint határozzuk meg. A tenyésztojások keltetés előtti melegítése A tárolóból kivett tojásokat, mielőtt a kotló alá, illetve a keltetőgépbe raknánk, fokozatosan fel kell melegíteni. A hideg tojások ugyanis meghosszabbítanák a gép felfűtésének idejét, ezáltal késlekedne a kelés és csökkenne a kelthetőség. A keltetőtojásokat ezért először koruktól és a tárolótér hőmérsékletétől függően 4-6 órára 24 Celsius-fok hőmérsékletű térbe helyezzük, ahol felveszik annak hőmérsékletét. A hideg helyről a magasabb hőmérsékletű helyre kerülve a tojáshéjon a pára kicsapódik. A jelenség káros, a nedvességen ugyanis megtapadnak a levegőben lévő mikroorganizmusok, ezáltal a tojások újrafertőződését és szennyeződését okozza, továbbá nehezebbé teszi azok kezelését is. A rövid ideig tárolt tojások melegítésével is érdemes foglalkozni. Felhasznált irodalom: Baromfihús- és tojástermelők kézikönyve, szerkesztette dr. Zoltán Péter, Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó Kft., Budapest, 1997. Általános állattenyésztés, szerkesztette dr. Szabó Ferenc, Mezőgazda Kiadó, 2004.

Dr. Suba Kálmán állattenyésztő mérnök, falugazdász, Székely Gazdaszervezetek Egyesülete





Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!