A szamóca elterjedését segíti, hogy otthon érzi magát az Egyenlítő környékétől egészen Alaszkáig. Így ha­zánkban is majdnem bárhol termeszthető. A gazdaságos termesztést és a házi kertben való termesztést viszont sose tévesszük össze, mivel házi kertben nem a jövedelmezőség a meghatározó tényező. Gazdaságos termesztéséhez azok a helyek megfelelőek, ahol biztosítani tudjuk az ön­tözhetőséget, megfelelő talajt és megfelelő ökológiai körülményeket. Kerüljük a fagyzugos területeket, az érés tervezett koraiságától függően egyes termőtájak előnyt élveznek a korai termeszthetőséggel, melyet termesztési módszerekkel vagy hajtatással tovább fokozhatunk. Azokon a vidékeken, ahol télen hótakaró nélkül -20 oC-ig süllyed a hőmérséklet, komolyabb tőpusztulásra lehet számítani. A korai termesztés mellett fokozódik a folyton termő fajták használatának a jelentősége is. Talaj tekintetében nem túl válogatós, viszont gazdaságos termesztéshez, szerves anyagban gazdag, jó levegőjű és vízgazdálkodású talajokra van szükség, kerüljük a hűvös, túlságosan kötött, sekély, száraz vagy vizenyős talajokat. Legkedvezőbb a 6 pH kémhatású talaj, de 5-7 pH közt megfelelő a fejlődése. Igyekezzünk széltől védett, napos meleg helyet választani. A késői fagyok egyes vidékeken egybeesnek a szamóca virágzási idejével, így gyakran okoznak károkat az első virágok elfagyásával, amelyekből a legszebb termések fejlődnének. Mivel a gyökérzete a felső 20-30 cm-es rétegben helyezkedik el, és azt gazdagon átszövi, ezért ennek a rétegnek a megfelelő tápanyag-ellátottsága és nedvességének megfelelő szintű biztosítása meghatározza a termesztés sikerességét. A te­lepítés előkészítése egy középmély talajművelésből és a tápanyagokkal való fel­töltésből áll. Az alapozó trágyázás jelentősége a csekély gyökérzet miatt itt minden más gyümölcsfajhoz képest nagyobb. Ez az igény valamelyest csökkenhet annak köszönhetően, hogy az öntözéssel kijuttatható, könnyen felvehető tápanyagok rendelkezésre állnak.
A termesztett szamócafajták általában önter­mé­ke­nyülők, ezért a fajtákat ebben az esetben külön lehet ültetni. 

A szamóca fajtái
A szamóca nagyon széles ökológiai potenciállal ren­delkező faj, ezért sokféle célra és termőhelyre alkalmas fajtákat állítottak elő belőle. Ezek a tulajdonságaik alapján többféleképpen csoportosíthatók, leginkább a termőrügyképződés sajátosságai alapján szoktuk cso­portosítani. Ez alapján megkülönböztetünk egyszer termő vagy júniusi, folyton termő és napszakközömbös fajtákat. 
A hagyományos egyszer termő vagy júniusi fajták rövid nappalosak, vagyis virágrügyet csökkenő hőmérséklet és rövidülő nappalhosszúság mellett képeznek, amelyből következő évben hoznak termést. A folyton termők az első terméshullám után, egy-két hónappal később egy második virágzási hullámot indítanak el, ami egészen a fagyokig folytatódik, összhangban a nappalhossz és a hőmérséklet csökkenésével.
A napszakközömbös fajták folyamatosan képeznek virágrügyeket, amíg az éjszakai hőmérséklet nem haladja meg a 15,5 oC-ot. Ezek a fajták teszik lehetővé a téli termesztést és a hosszú szüreti időt azokon a helyeken, ahol gazdaságosak vagy lehetőségekkel kecsegtetnek ezek a termesztési formák. Ezek a típusú fajták házi kertben is kedveltek annak ellenére, hogy terméshozamban el­maradhatnak a hagyományos vagy kétszer termő fajtáktól.
Gazdasági szempontból fontos szerepe van a ter­mésérés kezdetének, mivel a tömegtermelésen kívüli szüreti időszak szoros összefüggésben van az értékesítési árral. A szüreti időszak kinyújtásában fontos szerepe van a termőhely, a fajta és a termesztési mód megválasztásának. 

A tenyészterület 
Nem idegen a szamócától a sűrű tenyészterület, az alkalmazott sor- és tőtávolság függ a fajta növekedési és indaképzési hajlamától, az ültetvény időtartamától és a felhasználás céljától. A termesztés és a művelési rendszer legfontosabb pontja a fajtahasználat. Termeszthető keskeny és széles sorban, ikersorokban, többsorosan, pásztákban vagy ágyásokban. A növények sűrűsége hatással van a terméshozamra, a koraiságra, de a termések minőségére is.
Az egysoros művelés esetén a 70-80 cm sortávolság a legelterjedtebb, amelyet többéves ültetvény esetén 25-30 cm-es tőtávolsággal javasolt indítani.
A minőség javítása és a veszteségek csökkentése érdekében népszerű az ikersoros bakhátas művelés fekete fóliás takarással, ebben az esetben az ikersorok közti távolság 30-40 cm, a művelősorok szélessége 60-80 cm. A 10-15 cm magas bakhát szélessége 60-70 cm.  Ezek mellett a hagyományosan nagyobb területeken kedvelt módszerek mellett számtalan házi kertben is alkalmazható új módszer létezik, melyek közül megemlíthető a többféle tenyészedényes, -oszlopos termesztési mód. Ezek nem házi kertben való alkalmazása minden esetben előzetes tapasztalatra kell épüljön.
A szamóca az egyik legkönnyebben telepíthető gyü­mölcsfajunk, az ültetvény élettartama csak néhány év, ennek ellenére kerüljük az önmaga, szeder- vagy málnaültetvények utáni telepítést. Ha valamilyen okból mégis négy-öt évnél hamarabb kényszerülünk ezen növények után telepíteni, akkor számítsunk arra, hogy a gazdaságos termesztéshez talajfertőtlenítésre lehet szükség. A telepítés ideje majdnem a vegetációs periódus bármelyik szakaszában lehetséges, ennek ellenére a kora tavaszi és a nyár végi periódus a legnépszerűbb. 
A szaporítóanyag lehet leveles vagy levél nélküli hűtött palánta. A megfelelően fejlett palánta mind az eredés, mind a termés minősége és mennyisége szempontjából kulcsfontosságú. A házi kerti telepítésekben a sza­porítóanyag származási helye és minősége nem olyan fontos, egy ültetvény telepítése azonban nagyobb fe­lelősséggel és odafigyeléssel jár a palánták származása és növényegészségügyi szempontból, ezért ellenőrzött szaporítóanyagot használjunk. A palánták beszerzését az ültetés idejéhez igazítjuk, főleg a leveles palánták tárolási lehetőségei korlátozottak, de a hűtött pa­lánták tárolási lehetőségei is végesek, ám lényegesen hosszabbak. Az ültetéskor a palánták gyökereit ne vágjuk vissza, és az ültetés mélysége ugyanakkora legyen, mint amekkora eredetileg volt az átültetés előtt. Kerüljük a túl sekély vagy túl mély ültetést, hogy elkerüljük az ezekből származó nehézségeket. Az ültetőlyuk nagysága akkora legyen, hogy a palánta gyökerei elterülhessenek benne, az összezsúfolódott gyökerek egy része elhal, így a fejlődés vontatott lesz. Az ültetés után elkezdjük az öntözést és őszi telepítés esetén eltávolítjuk a virágrügyeket. A gyom­­mentesen tartást ültetvényeken különböző típusú talajtakaró eljárásokkal könnyítik meg, amelyek akár a koraiságot is fokozhatják. Az egyszer termő fajták esetén a levélzet közvetlen szüret utáni eltávolítása, levágása pozitív hatással van a termőrügyek képződésére, növényvédelemre és az oldalelágazódások, levelek fejlődésére. Ugyanakkor a túl kései eltávolításuk csökkenti a következő évi termést. A víz és a tápanyagok utánpótlása, illetve elérhetővé tétele a termesztés sikerességét meghatározó tényezők közé tartozik, ezért fokozott odafigyelést igényel.

Tipikus betegségei 
A szamóca legfőbb betegségei a fitoftórás gyökérpusztulás és gyümölcsrothadás, a szamóca lisztharmata, mi­kosz­ferellás, diplokarponos és fomopsziszos levélfoltossága és gnomóniás betegsége. A kártevők közül legyakrabban az atkák, levéltetvek, cserebogár, szamócabimbó-likasztó, sodró molyok károsítanak.
A betakarításnak nagy az élőmunka-igénye, a ter­mésnek rövid az optimális szedési érettsége, rövid tá­rol­hatósága és polcontarthatósága, ezért a betakarítás időszaka a szamócatermesztés eredményességét leginkább befolyásoló tényezők közé tartozik.

Kiss Miklós gyümölcstermesztési szakember, falugazdász,
Székely Gazdaszervezetek Egyesülete