A zölddugványozás az a szaporítási forma, mely a növények egyes részeinek – például hajtások vagy szárak – osztásával, darabolásával történik. Előnye, hogy gyorsan és megbízhatóan hozhatunk létre fajtaazonos, az anyanövénnyel teljesen megegyező, új példányokat. Aki szeretné bővíteni kertje növényállományát, annak ez az eljárás gazdaságos és élvezetes megoldást nyújthat.
A zölddugványozás során az adott növény fiatal, még nem fásodott hajtásából vágott részeket – azaz dugványokat – gyökereztetünk. Ezek a hajtások általában tavasz végén vagy nyár elején jelennek meg, és még zsengék, puhák, zöldek. A folyamat során a levágott hajtás a megfelelő körülmények között (például magas páratartalom, megfelelő hőmérséklet és laza szerkezetű talaj) gyökeret ereszt, majd önálló növénnyé fejlődik.
A megfelelő időben

A zölddugványozás szezonja május végétől július közepéig tart, amikor a növények már erőteljes növekedésben vannak, de a hajtások még nem fásodtak el. A pontos időpont természetesen függ a növény fajtájától és az adott év időjárásától is, valamint a vidék időjárási adottságaitól. 
Általánosságban elmondható, hogy célszerű reggel, hűvös időben gyűjteni a hajtásokat, amikor azok még frissek és bőven telítettek nedvességgel. Sokféle dísz- és gyümölcstermő növény szaporítható ezzel a módszerrel: a legnépszerűbbek közé tartoznak a levendula, orgona, rózsa, hibiszkusz, a cserjés hortenzia, nyáriorgona, különféle tujafélék, borostyán, fukszia, muskátli és a krizantém. Gyümölcstermők közül sikerrel dugványozható például a ribizli, egres, szeder vagy füge, de a fűszernövények – mint a rozmaring, zsálya vagy kakukkfű – is jól gyökereztethetők.

Hogyan fogjunk hozzá?

A folyamat első lépése az alapanyag gyűjtése. Egészséges, kártevőmentes növényről válasszunk körülbelül 8–12 cm hosszú, friss hajtásokat. Ezeken legyen legalább két-három levél vagy levélcsomó. Az alsó leveleket el kell távolítani, hogy a dugvány alsó része szabadon maradjon. A felső egy-két levél maradhat, de ezeket érdemes felére visszavágni, hogy csökkentsük a párologtatást. A gyökérképződést elősegíthetjük gyökereztetőhormon alkalmazásával: a dugvány végét mártsuk be a készítménybe, ez különösen hasznos lehet nehezebben gyökerező növények esetében.

A gyökereztetőhormon használatát – amely a legtöbb mezőgazdasággal foglalkozó boltban beszerezhető – jó szívvel ajánlja Józsa Eszter kertészmérnök is. Ezek a por vagy gél formájában kapható szerek nagy segítséget jelentenek a sikeres gyökereztetésben. Ajánlott ugyanakkor gyökereztetést serkentő tápanyagot is használni, amit öntözéssel lehet alkalmazni. A szakember kiemelte: „A dugványozáshoz, legyen az tavaszi vagy nyári, a legfontosabb, hogy meglegyenek a megfelelő körülmények, az ideális hőmérséklet és páratartalom. Ezt mindenképp tartsuk szem előtt.”

A dugványokat nedves, laza szerkezetű közegbe helyezzük, például tőzeges és perlites keverékbe vagy laza virágföldbe, és legalább 2-3 cm mélyen ültessük be. A siker kulcsa a magas páratartalom: a dugványokat fedjük le átlátszó műanyag zacskóval, miniüvegházzal vagy félbevágott PET-palackkal. Fontos, hogy a levelek ne érjenek a takaráshoz, mert ez rothadást okozhat. A cserepeket világos, de nem közvetlen napfényes helyre tegyük, ahol a hőmérséklet 20–25 Celsius-fok között van. Naponta szellőztessünk rövid ideig, és figyeljünk arra, hogy a közeg mindig enyhén nedves maradjon, de ne legyen túl vizes. Ehhez párásítót is használhatunk.

Új hajtás a siker jele

A gyökeresedés általában 2–6 hét alatt megy végbe, a növény fajtájától függően – ennek jele, hogy a dugvány új hajtásokat hoz. Ekkor fokozatosan csökkenthetjük a párásítást, majd a növényt kiültethetjük önálló cserépbe vagy a kertbe. Fontos, hogy éles, tiszta metszőollót használjunk a hajtások vágásához, hogy ne roncsoljuk a növényszövetet, és kerüljük a túl erős napsütést vagy huzatot, ezek ugyanis gyorsan kiszáríthatják a dugványokat. A félárnyékos, szélvédett hely a legideálisabb. Érdemes egyszerre több dugványt is készíteni, mert nem mindegyik fog megeredni.