Mindenki által ismert és közkedvelt zöldségünk a saláta, de nagyon kevesen tudják igazi képességét. Ismerjük meg a jobban! A saláta a különböző vegyszermaradványokra és a levegőben lévő mérgező gázokra nagyon érzékeny. Ezért használjuk a talajokban a gyomirtószer-maradvány kimutatására a salátát tesztnövényként. Hőmérséklet: A kevésbé igényes növények csoportjába soroljuk, a salátamag csírázóképességét 4-5 évig is megtartja, a csírázás optimális hőmérséklete 12-15 Celsius-fok. A növény 16 Celsius-fok körüli hőmérsékleten fejlődik ideálisan. A saláta viszonylag jól viseli a hideget, de már -5 Celsius-fok alatt maradandó károsodást szenved vagy elhal. Tápanyag: Főként nitrogéntrágyázást igényel, javasolt, hogy ezt természetes formában kapja meg, mint komposzt vagy szerves trágya. Amennyiben ezt a tápelemet nem kapják meg, elkezdenek sárgulni, főként az alsó levelek, majd száradni. Ha a saláta nem megfelelően fejlődik és a levelek barnászöldek vagy vöröseszöld elszíneződésűek lesznek, akkor foszforhiányról árulkodnak. Ezt ellensúlyozni baromfitrágya vízben történő felkeverésével és belocsolásával tudjuk (1 rész baromfitrágya és 6-8 rész víz felhasználásával). Talaj: Nem igényes fajta a talaj tekintetében, de amennyiben tavasszal korán szeretnénk termeszteni, akkor laza, sötét, gyorsan melegedő talaj javasolt. Mivel nagy a vízigénye, nem elhanyagolandó a talaj víztartalmának fenntartása. Talajművelés: Amennyiben kora tavaszi vetést szeretnénk, javasolt az őszi mélyszántást és a magágy-előkészítést elvégezni, majd hóolvadás után, amint rá tudunk menni a területre, csak gereblyéljük át a talajt, és végezhetjük a vetést. Vetés: történhet sejttálcába, szemenként vagy végleges helyére, szabadföldbe. A sejttálcába történő vetés előnye, hogy a kiültetés következtében egyenlő térállásba rendezve szép fejes salátát kapunk. Amennyiben fejlett palántát szeretnénk kiültetni, a vetést 6 héttel korábban el kell kezdjük. Mivel apró magvas növény, vetés során javasolt a kemény ágy, puha paplan megoldás, amely során a seprűnyél által képzett tömörödött sáncba szórjuk a magokat és puha földdel takarjuk be. Amennyiben drazsírozott maggal rendelkezünk, lehetséges a gépi vetés. Kézi művelés esetében a sortávolság 30 cm, míg a tőtávolság 20-25 cm. Még lehetséges az is, hogy otthon készítünk vetőszalagot, a vécépapírra helyezzük egy megvizesített pálcikával a salátamagokat szemenként, majd a papírt helyezzük le a földbe és puha földdel takarjuk, majd jól belocsoljuk. Helyrevetés esetén a talajt mélyebben kell művelni, palántázáskor elegendő sekélyebben – 20-25 cm mélyen – megmunkálni. Tekintettel arra, hogy rövid tenyészidejű, elő- vagy utónövényként alkalmazzuk. Létezik őszi vetés is, de ebben az esetben figyeljünk a fajta megválasztására, mert ilyenkor gyakoribb a magszárbafutás lehetősége, illetve legyünk nagy figyelemmel a vízutánpótlásra is. Karbantartás: A helybe vetett palánták lényeges művelete az egyelés, gyérítés, melyet javasolt két vagy három lépésben végezni. Kezdetben kis csoportokat képezünk, majd néhány szálat hagyunk, végül tőtávonként csak egyet, ezáltal nem nyurgul el a palánta és szépen fejesedik. A palánta esetében nagyon fontos mozzanat a kiültetésnél, a tövek beiszapolása, mely során elárasztjuk a gyökérzetet, így jobban fog a növényünk fejlődni. Másik lényeges mozzanat a palánták kiültetésnél, az ültetési mélység. Nagyon figyeljünk, hogy ne kerüljenek túl mélyre a földbe, mert a kis salátanövényt így könnyebben ellepi a peronoszpóra és a szürkepenész. Növényvédelmi szempontból hatásosabb, ugyanakkor takarékosabb is a csepegtető öntözés. A salátaállományunk fő ellenségei a csigák, akik előszeretettel fogyasztják ezeket. Ezek ellen védekezhetünk sörcsapdával, amely során 2 dl-es poharakat a földdel egy szintbe beásunk, ebbe sört töltünk, a csigákat odavonzza a sör szaga, rabul ejti és beleesnek a pohárba. Létezik azonban egy régi technika is, mikor különböző deszkákat helyezünk az ágyások közé, napközben alájuk húzódnak a csigák, ekkor összeszedjük és megsemmisítjük őket. Betakarítás: Amikor kellően kifejlett fejek alakultak ki, kézzel vágjuk le, utána ládába rakjuk, ügyelve arra, hogy lehetőleg minél hamarabb kerüljön feldolgozásra, nehogy a talaj felszínén fellépő káros mikroorganizmusok megfertőzzék. A betakarítás akár három lépésben is történhet, amennyiben szakaszos az érés. Lehetséges az is, hogy nem vágódik le teljesen a saláta, meghagyunk egy kis levélnyelet, melyből ismét kizöldül és kihajt, ezt az eljárást főleg intenzív technológiáknál használják. Magtermesztés: Gyakran megtörténik, hogy a termés a várakozásnak nem felel meg, késik a saláta a fejlődésben, vagy felnyurgul, nem alkot tömör fejet. Ennek oka lehet a nem megfelelő szaporítóanyag is. A magtermesztés folyamán ügyelni kell, hogy a különböző salátafajták ne kerüljenek egymás közelébe. Azokról a tövekről szedünk magot, amelyek a legkésőbb futnak szárba, mert ha korán fejlődik a magszár, az arra utal, hogy az illető fej hirtelen és laza növésű volt. A virágzás időszakában figyeljünk a vízellátásra, hogy ne csak léha magot kapjunk. Amikor a fehér gyapot belepi a magszárat és szárad, akkor le lehet vágni. Gyakori vidékünkön, hogy megvárják, míg teljesen leszárad a magszár, azonban ez nem javasolt, ugyanis ekkorra már megtelepszik a szürkepenész és fertőzi a magokat. A levágott magszárat lepedő fölött kirázzuk, kicsépeljük, majd száraz tasakban hűvös helyen tároljuk. A magok 4-5 évig megőrzik csíraképességüket.

Áldásos kertészkedést! Ferencz Lehel kertészmérnök